HTML

Licenc

Creative Commons License
Ezek a művek NezumiKeratomi, Lemúr Miki és rrroka, valamint vendégszerzők írásai. Ők ezen a blogon Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2.5 Magyarország License alatt publikálnak.
A felhasználáshoz kérd az engedélyüket!

Havi talpalávaló

Ehavi talpalávalónk Keratomi ajánlásával:

Scorpions: We were born to fly



 

fbcsoport.jpg

Kövess minket a Facebookon is!

 

erdifutovagyok.jpgÉrdi futó vagy? Én meg a BSI érdi futónagykövete! Ha szívesen futnál egy érdi közösséggel, akkor:

Csatlakozz a futócsoportunk FB oldalához!

Utolsó kommentek

Címkék

10 km (1) 12 órás futás (1) 15km (1) 20 (1) 2011 (1) 2030perc futás (2) 2S (1) 3vulkán (4) 4up4down (1) 6 órás futás (1) achilles (1) achilles-ín (1) alacsony-tátra (1) Ambit (1) amorf lovagok (1) Anna-hegy (1) aonijie (1) Arberland Trail (1) arberland ultra trail (1) áron (1) Athén (1) Athén Authentic Marathon (1) átmozgatás (1) Auerhahn trail (1) aurerhahn trail (1) autós (1) a hátunk mögött (6) balaton (11) balaton maraton (5) balaton szupermaraton (10) Balaton Szuper Maraton (2) Balaton Trail (1) Balboa-kör (4) bánya (3) bátortábor (1) bécs-pozsony-budapest (6) bejárás (1) betegen futni (1) betegség (1) betonnt (1) beurer pm45 pulzusmérő óra (1) BGy (1) bitliszbá (10) blog (4) blogajánló (3) borvidék félmaraton (2) Börzsöny (1) Börzsöny Trail (1) bozót (1) Breaking2 (2) bringázás (2) BSZM (4) Budai Kilátások (1) budai trail (3) budapest (2) Bükk (3) camelback (1) chifutás (4) chifutás tanfolyam (1) Classic Balboa (1) Csobánc (2) Csobánc Vertical (1) csonthártyagyulladás (2) csősál (1) csúszásgátló (1) decathlon (2) délibáb félmaraton (1) dioptriás futónapszemüveg (1) diósd (1) dobzse (1) domb (7) dombos útvonal (47) Dömösről jöttünk (1) duna gát (68) dupla decaironman (1) dupla élmény (4) eBay (1) edzés (251) edzésterv (7) éhség (1) eliud kipchoge (1) elmaradt (1) első maraton (3) Eltévedés (2) endomondo (2) endorfin (3) érdekesség (1) érdifutóvagyok (1) érdi hendikep (13) Érdi szilveszteri futás (1) érdkörbe (1) Erzsébet-kilátó (2) európa bajnokság (1) fartlek (4) felkészülés (1) félmaraton (27) fényvisszaverő mellény (3) foci (1) fogyás (1) fotók (3) fotókutya (3) fundoklia (45) fuss csepel (1) fuss te is (1) FutaNyerges (1) futapest (1) futás (359) futás. (2) futas. (1) futócipő (18) futócipő app (2) futócipő mosása (1) futócipő tapasztalat (4) futócipő teszt (4) futócucc (19) futocuccok.hu (1) futódzseki (1) futófotó (2) futóiskola (1) futókutya (5) futónagykövet (1) futóparti (6) futottak már (1) Gánt Trail (1) garmin (1) gát (2) Gazdagréti Tavaszindító Futóverseny (1) generali futógála (1) gent (1) gerecse trail (2) gerinctorna (1) GPS (5) gpx (1) GTX (1) GTX futócipő (1) gútai vízkereszt maraton (7) hárosi-öböl (1) hátunk mögött (24) havi (1) havi powersong (15) hendikep (8) heti powersong (2) hideg (1) hipotermia (1) hírek (4) (3) holtpont (1) hőségriadó (3) hosszutav (9) hosszútáv (1) hosszutav. (2) hosszutav blog (1) humor (1) húszszoros ironman (1) ilovebalaton (1) ineos159 (1) instagram (21) interjú (1) intersport (1) it szalag (5) jazz (1) jótékonyság (1) jótékonysági futás (3) k100 (1) kalandfutás (3) kalenji (7) kalenji kiprun trail mt (1) Kalenji Protect 1000 (1) Káli-medence (9) Káli futás (3) karmelegítő (1) kékes (3) kékkút (1) keresztedzés (1) kihívás (1) kinizsi százas (1) Kiskör (2) kolozsvár (1) komáromi erőpróba (1) konfliktus (1) közkút (2) közösségi futás (1) kropkó péter (1) ktf20 (2) kutya (3) lágymányos (1) limonádé (1) linz (1) Linz Marathon (2) Lőrincz Olivér (1) magasles (4) marathon (2) maraton (48) maratoni felkészülés (18) maratoni tervek (5) maratonka (1) maratonman (1) maratonszűz (1) margitsziget (1) maszk (1) mátra (5) mátra trail (1) medvedisznóember (2) meztelen (1) mikulás futás (2) minimaraton (1) mp3 (1) muflon (1) Nagykör (2) nagytétény (10) nemmegy (10) night run (1) nike (9) nike+ app (3) nike alvord (1) nike futóklub (1) nike lunarglide (1) nike pegasus (1) nike vomero (2) nike zoom structure (1) nordic-walking (2) nordicwalking (8) Normafa (1) No pasarán! (1) Nulladik Balaton Trail (1) nyújtás (2) omni 10 (1) omni 12 (2) Optivita (2) optivita100 (1) optivita ultrafutó kua (1) orfű (1) orrszarvúbogár (1) Őrség (1) oruxmaps (1) őszibarack (1) p.o.d. (1) pannonfunk (3) peldakepeink (2) phoenix (1) phoenix 5 (1) phoneix 6 (1) piros85 (6) plandurance (2) polar (2) Polar RCX5 (1) polar rs800 (1) powersong (34) puki (1) pulzuskontroll (5) pulzusmérés (5) pulzusmérő (6) rádió (1) résztáv (7) Róka és a komák (2) Róka és a komék (2) Runners World (1) runtastic (10) saaby (1) Salomon Szentendre Trail (1) Salomon Ultra-Trail Hungary (1) sár (1) sárd utca (4) Sárvár (1) saucony (10) scorpions (1) sean conway (1) sérülés (6) siófok (2) Sopron Trail (1) sört adni ér (1) sóskút (1) sparmaraton (5) spar maraton (14) stabil cipő (2) staféta (1) Suhanj!6 (1) Süle Zsolt (1) süti (1) Suunto (1) szekszárdi borvidék félmaraton (2) szelidi-tó futás (3) Szénás-kör (6) Szentendre trail (1) szentivánéji futás (1) Szentlászló Trail (1) szigetkör (1) szíjcsere (1) Szőlőskör (1) Tájékozódás (2) tajga trail (1) talpalávaló (56) talpbetét (1) talpi ín gyulladás (1) tapasztalat (1) tárnoki tófutás (2) tartósteszt (1) tátra (1) térdkoptatás (1) terep100 (1) terep50 (2) terepfutás (84) terepfutás.hu (1) terepfutócipő (2) terepfutó edzésterv (1) terepverseny (34) terep hétvége (1) terheléses vizsgálat (2) teszt (1) titkos edzésterv (3) (3) tókör (1) tóparti (5) tóparti futóparti (10) túra (1) turistafutás (3) tv műsor (1) Ultra-trail Hungary (2) ultrabalaton (22) ultrafutás (25) ultramaraton (10) ultratrail (5) UTH (4) UTH55 (2) útvonal (3) vacsora (1) vadlán (2) Vadlán Ultra Trail (2) váltó (4) városnézősfutás (1) vélemény (2) velencei (8) velencei tó (8) verseny (102) versenynaptár (1) Vértes (3) Vérteskozma RocknRoll (1) Vértes Terep Maraton (3) vertical (1) videó (2) vivicitta (1) Vonyarcvashegy (2) VTM (5) we were born to fly (1) withwind (1) wps (1) yi chi (1) yoloka (1) yourstruly (10) youth of the nation (1) yt25 (5) yt50 (4) Címkefelhő

Fuss, ahogy jól esik!

2020.01.10. 07:43 nezumi

Egyszer az igazi, emberközeli, kézműves maratonokat is megcsapja az elgépiesedés szele

Címkék: gútai vízkereszt maraton


rajt_3.jpg

Nezumi:

Újra Gúta, de minden változik, szóval érdemes tovább olvasni! Aki elég sokáig jár Gútára év elején maratont futni, és panaszkodott már szélviharra, hóra, fagyra, valamint 15 fokos kánikulára, az legnagyobb meglepetésére egyszer csak ideális állapotokat talál: 5-7 fok, a nap néha kisüt, az aszfalt száraz (csak egyre kátyúsabb, szétrázza a tengelyt sajnos), néhol egy kis szellő, szóval nincs kifogás, nevezünk a 42,2 kilométerre.

Hurrikán esetén bővel elég lett volna a félmaraton.

A második meglepi: itt chipes időmérés lesz! AZ ott mögöttünk egy klasszik rajtkapu! Sehol a megszokott kockás füzet... szerencsére a többi kézműves kellék maradt, a varrott, megkötős örökrajtszámok, a friss, forró tea a büfépontokon, a házisüti meg a kempingasztalok.

chipes.jpg

Ágyúdörrenésre indultunk mindig, és hiába tudtam, mégis, mint mindig, rohadtuk megijedtem. Aztán rögtön a főtéren újabb meglepetés: lila és szürke füst, ezmegmiatök? Róka mondta is jó hangosan, hogy na ez kéne végig az útvonalon! Mert a képen látszik, hogy szép színes, de pokoli bűze is volt! Mondjuk ennyi volt az összes kellemetlenség, most se tudom, mi értelme volt, mikor a Föld túlsó oldalán éppen porig ég a kontinens, na mindegy.

Én idén is csodásan éreztem magamat, már negyedszerre. 30 kilométerig. Aztán már fájt, de másnapra elmúlt, csak a szép kupa maradt, a vagány városcímerrel díszített jubileumi érem, a rózsaszál meg a pezsgő, mert a szervezők annyira jó fejek voltak idén is, hogy adtak korosztályos díjakat, és ugye én még mindig futok, ami idén egy kis második helyet, sok puszit meg ezeket a klassz ajándékokat hozta:

aji.jpg

A sportértékét hagyjuk, mondjuk inkább diszkréten, hogy készülök a BSZM-re és ez egy hosszú edzés volt. Valamint annyit, hogy jövőre is jövünk!

Róka:

Én most olyan jó kis maratont hoztam össze, hogy nagyon bizakodóan nézek a tavaszi nagy kihívások, úgyismint Blackhole, UB, UTH elé. 3:34-es maratonból már lehet építkezni, a sebesség megvan, stabil törzsizmokkal, nem sérülő, erősödő lábakkal nem lesz gondom a 100 km körüli versenyekkel, vagyis 2017-ben nem volt, de idén miért lenne másképp, ugye.
A kedvező időjárás megdöbbentő meglepetése számomra, hogy a Vág folyó gátja mellet aszfaltos az út, én erre nem emlékeztem, mindig csak végtelen havas, jeges, fehér egyenesként jelenik meg a fejemben.
Keratomival futottam az eslő 10 kirit, régen találkoztunk, megbeszéltük a világ dolgait, és nekem mostanában ez a harmadik verseny, ahol nagyon is bejön az erősen visszafogott kezdés az első kilométereken, igaz most ez majdnem tízig tartott, 58 perc körül jártunk félmaraton felénél, ott egy pisiszünet után tempóváltással benéztem, majd bent is maradtam az 5 perces kilométerek alá. A végére már szenvedősen, de stabilan ment ez a sebesség, nem fájt semmim, tudtam enni, inni, négy vitatigrist fogyasztottam el 5 km-enként adagolva, az szinte semmi, szokatlanul kevésnek is mondhatnám, gondolom karácsonyról volt egy kis maradékom itt-ott.

Keratomi:

Én is visszajáró vagyok Gútára, mert hangulatos, családias. Jó a pálya is, bár hosszan megy a Vág folyó töltése mellett, de foruló után már kevesebb a táv, mint odafele volt, hála a kezdeti városban szaladgálásnak.

Én idén (sem) vártam túl sokat magamtól itt, mert egy több, mint két hetes, karácsonnyal és szilveszterrel terhelt nemfutás után érkeztem meg a városba. Most sikerült időben odaérni, hála egy csincsillának, de ezt inkább homályban tartanám itt, ha valaki részletekre kíváncsi majd egyszer futás közben elmesélem. Szóval bejgliktől és egyéb hagyományoktól elnehezülve álltam a maraton rajtjában kicsit túlöltözve, kellemes négy és fél órára készülve. Róka mondta, hogy az első pár km-en jön velem, mert neki mostanában jót tesz, ha nem futja el az elejét - ha velem futsz ez tuti hogy így lesz, gondoltam a hétköznapi futásaimon 6:00-6:14-es átlaghoz edzett testemben. Végül 10 km-t tettünk meg együtt, és tök jó volt beszélgetni. Róka aztán elsprintelt, én pedig haladtam előre a végeláthatatlan töltés mellett.

Tulajdonképpen nem is lett volna semmi baj, ha 21 km-nél nem görcsöl be mind a két vádlim. Nem tudom, hogy mitől, egyik pillanatról a másikra történt. Volt nálam magnézium, vettem be belőle, elmúlt. Aztán 3 km múlva megint. Akkor megint vettem be magnéziumot. Ekkor találkoztam a visszafelé tartó Rókával, aki azt tanácsolta, hogy igyak sokat a mindjárt lesz fordítónál. Így is tettem, és egészen 29 km-ig vagy nem, vagy csak mérsékelten görcsölt. Innentől azonban görcs-magnézium, görcs-magnézium kombóval haladtam tovább, az utolsó tablettám pont másfél km-rel a cél előtt fogyott el, onnan már bedöcögtem a célba. Négy óra huszonvalahány perc lett az időm, volt már jobb is, lesz még rosszabb is.

Jövőre remélem nem görcsölök rá ennyire.

guta30.jpg

Szólj hozzá!

2019.11.30. 18:00 rrroka

Két férfi, egy esett

Címkék: terepfutás Szénás-kör Nagykör Kiskör

Próbáltam meggyőzni Lemúr Mikit, hogy három és fél óra erős áztató eső után a Szénásról lefele vezető ösvényen még gyorsan nyaljon el ő is, hogy kihozzuk döntetlenre, és lehessen a poszt címe "Két férfi, mindkettő elesett", de nem mutatott együttműködő magatartást. Azt meg már csak nem játszom el, hogy véletlenül meglököm, elég lökött ő már. Az első QR kódozásnál, a beszélő telefonfülke kagylójába belehallgatva például kijelentette nekem, "Eh, Örkényuralom!".

Ez is közrejátszott abban, hogy megpróbáltam lebeszélni arról, hogy a reggel hattól szakadó esőben (természetesen abban a percben kezdett szakadni, ahogy kiszálltunk Solymáron a kocsiból) nagy Szénás Kört fussunk 75 kilométer 10-12 órányi teljesítésével, de  a valós oka az, hogy bár esőben futni jó (már-már elcsépelve annak kettős jelentését, ismét blogunk szlogenjére utalok: "Fuss, ahogy jól esik"), ha tempósan szedi az ember a lábát, valójában olyan 3-4 óra után kezdi eléggé vágyni a száraz váltóruhát és forró italt.

rajt_555_3.jpg

Egy óra alatt bőrig áztunk vízálló esőkabátban is, nem tudnám megmondani, hogy belülről kifele izzadtam össze a dzsekimet, vagy szimplán beázott a varrások mentén, de arra gondoltam, hogy ilyen időben kellene tesztelni azt a SZÁZEZER forintos  Salamon dzsekit, aminek egyik legnagyobb flexelése, hogy a derekadra tudod kötni, és Nemmaratonman Peti olyan lelkesen ír róla a blogjában, hogy az ember azonnal szeretne szaladni venni egyet.(Könyörgöm szponzoráljátok!)

Lemúr barátom végül akkor adta be a derekát, hogy ne menjünk nagy kört, mikor rájött, hogy csak én ismerem az útvonalat, én pedig megtagadtam, hogy nagykörre menjünk. Ő valahogy nem terepre termett, még navigációval a kezében, nyomtatott itinerre a zsebében is el tudna tévedni saját bevallása szerint. Abban viszont megegyeztünk, hogy hazafele minden Aldiba benézünk, hátha van még Harry Potteres ágynemű.
Ekkor jött szembe velünk a pátyi félisten Csanya és futótársa, nagyot nevettünk a találkozón, pacsi, összevigyorgás, ti sem vagytok normálisak, jól van, nekem két órája nem száraz a lábujjaim köze, pedig vastagon bekentem lanolinnal.

megazva_555.jpg

Mondtam Lemúrnak, hogy a legtöbb terepen egyébként nagyon egyszerű az útvonal, elágazásnál menj mindig felfele, ha nincs felfele, akkor keresd a nagyobb dzsuvát. Baj nem érhet. 

Terepcipőkről beszélgettünk a Csergezán-kilátótól lefele, mikor galád gyökér vetett gáncsot nekem, és szépen elhasaltam, ahogy kell, két kéz előre, fej felemel, mellkas kifeszít. Miután a nevetést abbahagyta, futótársam elmondta, hogy pont úgy repül Superman, ahogy én a csúszom a sárban. Nem ütöttem meg magam, válaszoltam ki nem mondott (fel sem merült) kérdésére.

elnyalt_555.jpg

A Szénás előtt behúzódtunk egy épülő garázsba, dobtunk egy SMS-t Perl Gergőnek, hogy nagy helyett kis körre váltunk, át tudná-e migrálni menet közben, sajnos ilyen nem lehetséges, annyi baj legyen, mondtam Lemúr Mikinek, hogy én odaadom neki valamelyik korábbi érmemet szívesen, de aztán erre nem volt szükség.

szenasalatt_555.jpg

Nem is nagyon történt semmi, beszélgettünk, ahol lehetett futottunk, felfele sétáltunk, ezer éve nem voltunk együtt sehol reggeli 12 perces vonatutakat kivéve, szóval már eléggé hiányzott barátom hülye humora, meg is ígértem neki, hogy alkalmasabb időpontban a nagy kört le fogjuk futni.
Kérdeztem is, hogy hogy jött neki a maraton után, hogy egyből nagy szénást akar futni, mire ő azt mondta, hogy neki eszébe sem jutott, szerinte én mondtam, hogy menjünk. Így derült ki, hogy egymást rángattuk bele, még jó, hogy sikerült tisztázni és nem 10 óra rommá ázós, kihűléses futás után merült ez fel, mert lehet csak egyikünk jön le a dombról a maradék távon.

tocsa_555.jpg

Így csak szépen nyugodtan 4 óra 20 perc alatt visszaértünk a startba, a tájház udvarán átöltöztünk, a cukrászdába vettünk egy kávét meg tortát, Lemúr Miki kiskör bronzérmet is, majd felkerekedtünk Hedviges ágyneműt venni, de mindenhol csak Griffendéles  vagy Roxfortos volt.

Pár nap múlva frissítésemre utalva ezt külte nekem.

77404959_2193242647442285_8569337410612101120_n.jpg

Szólj hozzá!

2019.10.23. 15:00 rrroka

Az élmezőnnyel futottam, elkerültem a muflonrudlit

Címkék: mátra muflon terepfutás mátra trail terepfutás.hu

matra_felfele.jpg

Na, hogy ne lódítsak, mint képviselő, ha a kólafogyasztásról kérdezik, egyből bevallom, hogy mindössze az L táv második helyezettjével, Veres Gáborral futottam két km lejtőt az én kis M távom közben. Volt fél óra meg 10 km előnyöm ugye. De attól még öt percen belüli tempóról van szó kérem!
Ez a teljes igazság. Kifejtem.
Szóval az M-en indultam, eredetileg nem terveztem gyors futást, de némi noszogatásra aztán csak sikerült tempót váltanom felfele, elkerülve egy kutyafogatot, meg a negyven jószágos muflon csordát. Előbbiek csak vonyítottak, utóbbiak előttünk, fölöttünk ugráltak át, szerintem mind az októberi 25 °C-os hőmérséklettől volt megkergülve. A mezőnynek szerintem jól esett, én legalábbis nagyon szerettem ezt az ajándék rövidgatyás-pólós időjárást, pláne hogy kis feleségemmel a verseny előtt-után néhány bónusz napot töltöttünk a Mátrával szomszédos Cserhát lankáin.
Az első pár km-en beszélgettem az érdi lányokkal, ezeken a dús emelkedőkön úgysem lehet menni rendesen, csak szorosan kutyagolunk egymás után kapkodva, mint egy marhára stresszes túracsoport lennénk. Na aztán jött a repülő rudli, itt 4 km környékén kezdtek kipurcanni azok, akik túl gyorsan kezdtek mert elragadta őket a rajt heve. A Mátra Trail pályái kifejezetten lassan, sétálva kezdősek, mert minden táv második felén tudunk rettentő nagy sebességi előnyt produkálni, ha nem nyiffantottuk ki a combizmainkat azzal, hogy fölöslegesen produkáltuk magunkat az első 5 km 500 méteres szintemelkedésén. Ezt kérem tessék elfelejteni, senki sem tud itt tempót futni, se bot nélkül, se bottal, se bottal a hátizsákján. (NEM kérdezem meg, hogy mikor akartál botozni, ha nem a 10%-os emelkedőn, te dolgod. Szerintem egyébként kényelmetlenül sűrűn voltunk ahhoz, hogy itt most bottal variáljunk.)

matra_kozben.jpg

Szeretem a Mátra Trail M pályájában tudatot, hogy az elején csak fel kell tempósan sétálni jó magasra, aztán meg végig lejtő. Semmi perc alatt ott voltunk a hat kilométeres fordítónál, aztán lehetett végre futni, csak emelni kellett a sarkat, meg néha azt kiabálni vigyorogva, hogy juhú!

matra_szembol.jpg

A mátraházi frissítőponton Nezumi kérdezi, hogy kérek-e valamit, ugyan van nálam minden, de megállok, mert beleférne egy üccsi, de aztán azt mondom kedves kóla kínálására, hogy "ööö nem", és nem fejtem ki, hogy "hülye vagyok, most jut eszembe, hogy a hátizsákom nagy rekeszébe csomagoltam a poharam, ahelyett, hogy kéznél lenne." Erre azt mondta, hogy "akkor meg menj, mire vársz?" és én futottam, csak egy szép képet lövök nektek előbb.

matra_lefele.jpg

Innen jött egy nagyon technikás rész, itt tudja porrá törni magát az ember, ha nagyon pattogtat, de azt csinálják a muflonok.
Ha a Hatökörura nevű helyig eljutunk eltaknyolás nélkül, akkor onnan lazul a terep, patakátkelések és jópofa ösvények jönnek, persze nem nélkülözik a Mátrára oly jellemző kiálló köveket sem, ezeket át kell lépni ügyesen, aztán jön egy emelkedő, amire nem is számítottál... Mert nem nézted meg rendesen a pályát... Meg nem emlékszel, pedig hatszor jártál itt. Meg is érdemlem.

matra_oldalrol.jpg

Itt ért utol Szabó Gábor Gebre, az L táv első helyezettje, szépen elslisszant a kőtengeres emelkedőn, örömmel láttam, hogy óvatosságból vagy hatékonyságból ő sem futott felfele végig. Aztán pont a köves domb tetején ért mellém Veres Gábor, L táv második, nekem meg nem tudom honnan, de bekattant, hogy mindig is szerettem volna megnézni, hogy fut az élmezőny, és itt a remek alkalom, enyhe lejtő, nézzük meg mi történik, ha hirtelenjében 9 perces hegymászásból 4:30-as tempóra váltunk. 
Először is Gábor megnézte, hogy milyen rajtszámom van, aztán szerintem elkezdett tesztelni, hogy lelkes hülye, vagy kitartóbb lelkes hülye vagyok-e. Előzékenyen mutatta, hogy itt most balra, itt vigyázzak a fejemre, hoppá egy kis szikla. Én meg szedtem a lábam, tök jól ment, esküszöm nem futottam ilyen sebességgel évek óta versenyen. Tudtam tartani a tempót, nem fájt semmi, nem éreztem nehéznek, volt levegőm, mondjuk a pulzusértékemet megnéztem volna, de nem raktam fel a pántot.

matra_veresgabor.jpg

A sásátói egyenesen le is fotózott minket érdi futótársam férje, az én buldogképűvé válló arcomon szerintem látszik, hogy mennyire koncentrálok. Itt rájöttem, hogy nem fogom bírni és kerestem a lehetőséget, hogy méltósággal leszakadjak, amit a csippantó pont, az úton átkelés, az utána következő nagyon köves szakasz biztosított is.
Ilyen besavasodott lábbal esélyem nem volt úgy átszökdelni a köveken, ahogy azt az élmezőny tagja tette, így szépen lemaradtam, de nem lassítottam nagyságrendileg, továbbra is mentem, ahogy csak bírtam. Így lett a 16. kilométerem is 5 percen belüli, aztán a kis köves kanyargáson 5:30-ra lassultam, hogy a végső szakasz meredeken lejtő műútján begyűjtsek egy 4 percen belüli kilométert... Ilyen se volt még.
Tényleg igaz, hogy lefele a szar is gurul, de 4 perces alatt, csak az, amelyik kemény!

matra_tempo.png

Kis feleségem a célban várt, neki is biztos fura volt, hogy percekig csak lihegni és korlátba kapaszkodni tudtam. Mint kiderült a 16. helyezett lettem a 2 óra 3 perces időmmel, meglepett, hogy ilyen elől értem be.
Vagy két órát kempingeztünk a célban az érdi csapattal, befutó gulyást kanalazva, sztorizgatva, nevetgélve, igazán jó hangulatban, amit megkoronázott, hogy volt még melegvíz, de nem volt sár az öltözőben.

 

Programajánló a Cserhátból

Hollókő! Nagyon tuti a palóc ófalu és szépen felújított a vár. A kéktúra útvonala pazar és tele van erdei tehenekkel! :D

matra_holloko.jpg

matra_tehenek.jpg

Nem messze van Szécsény, itt van egy kastély, egy ferde tűztorony, rendezett angolpark és nagyon olcsó kaja. A város szélén az Ipoly holtágban lehet kenuzni, meg kalandpályán csúszkálni, önsanyargatóknak spartan pályán tesztoszteron huszárkodni.
Pár kilométerre igen látványos a Páris patak szurdokja, alig fél km, de igazán különleges, megéri azt a 20 perc autózást.

matra_szurdok.jpg

1 komment

2019.10.12. 20:00 rrroka

Eliud Kipchoge 2 órán belül maratonon!

Címkék: maraton nike Breaking2 eliud kipchoge ineos159

eliud_unofficial_555.jpg

Ma délelőtt csodás dolognak lehettünk tanúi, "Emberek, Holdra léptünk!" mondják a hírek, de azért nem arról van szó, hogy egy mai futóóránál butább számítógép elvitt három vakmerő őrültet 384000 kilométerre egy idegen bolygóra és vissza is hozta őket épségben, egy olyan fémkaszniban, ami ugyanabból az anyagból van, mint a modern palacsintasütők.
Arról van szó, hogy a zseniális hozzáállással és tehetséggel megáldott, 35 éves kenyai Eliud Kipchoge felállított egy nem hivatalos maratoni csúcsot, 1 óra 59 perc 40 másodperces idővel első emberként teljesítette két órán belül a távot.
2017-ben már próbálkozott ugyanezzel, ennél sterilebb, mogorvább körülmények között ugyanígy váltott iramfutókkal, idealizált pályán, felvezető autó mögött. Akkor 25 másodperccel maradt el a két órától, és meggyőződésem, hogy ebben vastagon benne volt az is, hogy egy szurkolóktól elzárt Forma 1 pályán futott, nem úgy mint most, egy parkban, szinte végig a neki szorítók sorfala között a bécsi maraton előtt pár órával. Ez az ember, nevet, mosolyog 2:50-es tempónál! Nem futhat elzárva, hisz biztos vagyok benne, hogy plusz erőt adnak neki a bolondozó, vele futó szurkolók.

eliud_sapka_555.jpg

eliud_hajra_555.jpg

Plusz erőt ad neki még a Nike új szuperfutócipője is, amelyben szénszálas lemez emel kb 0.005%-ot  a teljesítményen, ami valójában az elit elitjén kívül senkinek egy másodpercet sem jelent kilométerenként.
De milyen kilométerek voltak ezek! Halálpontos 2:50-es ezrekkel mentek még a 35. kiri környékén is, olyan elképesztő futómozgással, hogy helyes futómozgás fanatikusként szinte le nem tudtam venni a szemem a lendülő lábukról.

eliud_egyenletes_555.jpg

A befutónál aztán megláthattuk milyen kedves fickó is ez a Eliud, mosolygott integetett, majd azt is megláthattuk, hogy milyen erős, hiszen a befutás után szó sem volt arról, hogy picit ledől pihenni, hanem vigyorogva szaladgált mindenfele és akit csak tudott ölelgetett, meg szelfiztek.

eliud_mosoly_555.jpg

Ilyennek kell lennie egy olimpiai bajnoknak. Nemde?
Neki szurkolok is, hogy a következő olimpián maradjon a csúcson, legyen övé a dobogó teteje.

eliud_finish_555.jpg

3 komment

2019.10.02. 08:00 nezumi

Szóviccel indult, később lett csak dögmeleg

Címkék: budapest maraton sparmaraton

img_20190929_125025.jpg

Róka:
Ártatlan arccal ülsz a kocsidba házastársaddal és a legjobb barátaiddal, haladsz a maraton rajtja felé.
Szelídebb lelkű futótársad azt mondja a hátsó ülésről: 
- Vettem tök jó géleket.
Mire a másik:
- Az ember amígGÉL, remél.
Arcod picit a tenyeredbe temeted és tudod, hogy ha máshogy nem, előre bekészített szóviccekkel le fog győzni. 

Így is lett, Lemúr Miki hét teljes perccel megelőzött, 3:40, elég szép úgy, hogy idén jó, ha 300 km-t futott, ebből 150-et versenyeken. Ne is gondolj bele, kb senki másnak nem menne így.
Valahol 23 km körül a végehosszanincs emelkedős budai rakparton mondtam le bármiféle célidőről és stabil tempóról. Lemúr Mikit még az elején 2 km-nél megejtett taktitkai pisiléssel engedtem magam elé, anélkül hogy az előzés örömét megadtam volna neki, ezt a reggeli szóviccekért, barátocskám.
Végül beértem 3:47-el, az nem egy rossz, de nem is egy jó idő nekem. Bajom nem lett, pulzusom okés (153-as átlag), lábam nem fáj. Felmértem az állapotom, UTH óta heti 20-30 km-ből ennyire futja.

Én nagyon szeretem az utcai maratronokat, városban csalinkázást, a szurkolók hadát, a futó tömeget (egyre több), a lábak alatt ropogó műanyag poharak zaját (egyre kevesebb).
Fussatok ti is városi versenyeken (is)!

Nezumi:
Minden okom megvolt, hogy kihagyjam ezt a maratont. Egész nyáron gyógyítgattam a sérüléseimet, ugyan futottam terv szerint, de arcpirító tempóban, ha jött a hőség, akkor csak hajnalban vagy este vagy hegyekben. De a végére - sok szakszerű segítséggel - nagyjából minden fájdalom elmúlt, el is mentem a hatodik Szénás-körömre augusztus utolsó napján, és az egyik lejtőn olyan hihetetlen brutálisat estem arccal bele a murvába, hogy hetek kellettek az emberi külsőhöz. Viszont megint fájt a térdem, valamint gyakran rám tört a pánik. Szóval logikus lett volna ezt most kihagyni, bár hónapokkal ezelőtt neveztem. Ez lett volna a nyolcadik Budapest Maratonom. Attól még minden edzést végigcsináltam és az utolsó héten már tudtam, hogy ott leszek. Nem lesz ez gyors, de ami tőlem éppen telik, azt megteszem, tuti beérek szintidőben.

Tényleg beértem - persze jó negyven perccel a vége előtt -, hétfő reggelre semmim se fájt, bizony az egyik leggyengébb időmet futottam, viszont ha nem indulok, nem szólít a nevemen az egyik szpíker - nem, a rajtszámon nem az igazi nevem volt, az túl egyszerű lett volna -, aki a sok-sok körözős ultráról ismert meg, nem pacsizok Mukival, aki teli torokból szurkolt, nem örülünk egymásnak tízpercenként az ismerősökkel, akikkel tényleg csak futás közben találkozom... És nem érzem azt, hogy mindjárt összeesem, mert órák óta süt a fejemre a nap és fáj a gyomrom, de számolom a kilométereket és egyre közelebb a cél, és az utolsó frissítőnél tudom, hogy megint legyőztem magam, megvan a nyolcadik, legszívesebben már neveznék is a következőre... ami persze sokkal jobb lesz, majdnem olyan, mint régen.

Tényleg, mit veszíthettem volna, nem adott egyest a tornatanár, nem volt, aki előtt szégyellnem kellett volna magamat, mint az általánosban szekrényugráskor vagy a gimiben, ha kosárlabdázni kellett (volna). Nekem jólesett elfáradni is, ezért jöttem :) Kedden újra futottam, annyira hiányzott már.

 

69646326_10214667281212403_7683258435944579072_n.jpg

Szólj hozzá!

2019.09.27. 17:00 rrroka

Havi talpalávaló SPAR maratonhoz: Elefánt - Faun

Címkék: talpalávaló spar maraton maratoni felkészülés sparmaraton

Oké, vasárnap maratonhoz állsz, kell egy jó zene, amitől úgy indulsz el, hogy a lábad az aszfaltban mar.
Az Elefánt zenekarról sokat nem tudtam eddig, a nyári céges elvonulás fellépője volt (egyik fellépője - tudunk élni), a poszt címadó dala olyan erős, vissza-vissza térő elektronikus intróval kezd, hogy a bulin az is megmozdult aki valamilyen érthetetlen okból a) nem ivott, b) nem szereti az alter zenéket. Téged is fel fog forgatni, hallgasd csak meg, tedd be a lejátszási listádva vasárnapra!
Az ütős szöveg meg csak ráadás.

Ja és ismételd át azt a pár dolgot, amit tudnod kell a maratonhoz!

Vasárnap kikérdezem.

2 komment

2019.09.02. 06:00 rrroka

Budai Kilátások 21 - instant A-ból B-be túra by Amy

Címkék: terepfutás Budai Kilátások

Az ELTE futónagykövete Annamari (ismerős lehet a NyergesiSzomszédoló posztból), nemrég megkérdezte, merre menjen, ha félmaratont szeretne futni erdőben, sok szinttel. Jó lehet, hogy ez utóbbit én gondoltam hozzá, mert a Budai Kilátások 21 km-es távját ajánlottam neki, ahol majdnem 700 méter szintet lehet összeszedni a kilátóba felmászásokkal. Logisztikailag kicsit bonyolítja a túrát, hogy ez egy A-ból B-be pálya, Széchenyi-hegyi kezdéssel és Hűvösvölgybe érkezéssel, így BKV jegyre vagy bérletre is szükségünk lesz a szokásos terepfutó cuccokon kívül.
Amy most elküldte alapos beszámolójót sok képpel, Íme:

 

Egy meleg augusztusi reggelen indultam neki a túrának – futva persze – s mint a korábbiak, ez is jó ötletnek tűnt gondolati síkon. Néhány nappal korábban (kb. 2...) döntöttem úgy Róka javaslatára, hogy ezt választom egy gyalogtúra pótlására. Ha a futóagyam valamit elhatároz, hogy szüksége van rá, az úgy is lesz...

bk1.jpeg

A túrához okostelefon kell a pontok rögzítésére, az útvonalat online térkép és az itiner segítségével követtem. Ha a szemem képes lenne szkennelni valószínűleg nem megyek el 3x rossz irányba és kevesebbszer veszem elő a térképet, de legalább tudom, hogy van hová fejlődni! Az indulásnál be kell lőni a geogo oldalán, hogy elküldje a telóm a lokációt. Persze ez sem ment simán, előző este check otthon, aztán itt derül ki hogy még se működik (hülye technika, véletlenül sem a felhasználó a béna). Egy kósza pillanatig azt hittem nem lesz túra – ... – de aztán a kezdeti nehézségeken felül kerekedve bele vetettem magam az aszfaltos körön induló kilátózásokba. (Azt mondják, hogy GPS kód olvasás nélkül is szabad/lehet futni! Őrült ötlet!!! :D - rrroka)

A csodás szombati napra kánikulát hirdettek, egy felhő sincs az égen. Így a legkönnyebb ujjatlanomat és a tuti rövidgatyámat választottam terepcipővel. Vittem magammal müzlit, zabszeletet és hypotoniás lötyit frissítésnek, kb 1 litert.
A könnyű kör után a Széchenyi-hegyről a Normafáig kihívás nélküli terepen lehet haladni, szinte egyenes. Ez itt a bemelegítés helye, a fákkal kísért úton kb 3 km-en át. (Itt még átértékelheted az életedet aztán indul az igazi hullámvasút.) Az emelkedőkön való felfelé futást hamar elengedtem, inkább nézegettem a kilátásokat. Az Erzsihez felvezető lépcsők előtt egyből kitértem, hogy megnézzem hová is megyek ma! Jól megjegyeztem a HHH képét, hogy a lelki szemeim előtt tartsam a mai programot. (Jobb lett volna a szinttérképet ugyanígy bevésni, dehát tapasztalatból tanulunk....)

bk2.jpeg

bk3.jpg

screen_shot_2019-09-02_at_7_14_27.png

Erzsihez lépcső fel, meredek sziklás út le. Futókkal találkozom, de valahogy mindenki csak szembe jön és lefelé, amikor én felfelé küzdök. Társaság nélkül jól megvagyok, csak magammal kell így vitatkozni és amikor pont nem figyelek lefelé, egyből majdnem le is nyomtam életem első terepseggesét...  Az ismerős úton, jó lendületesen leértem a Budakeszi úthoz ahol vizet kellett volna töltenem, de annyira elégedett voltam a tudásommal, hogy jól elfelejtettem a vizet. Ami fontosabb volt, hogy tutira a kijelölt úton haladjak, nem mintha bárki is látná ezt rajtam kívül, de precizitás, kérem szépen! Parkolóban futó biccent, kulacs a kezében – az agyam továbbra sem kapcsol, csak felfelé a Hársra. Ahogy küszködök fel a következő kilátóba, rájövök, hogy már úgyis mindegy, a hegyen víz, bizony nem lesz... Szembe megint futó, hegyi zergéket meghazudtoló mozgással, hát bárcsak felfelé is így menne nekem. Csessze meg az emelkedő! Nem tudom értelmezni, hogy itt fut egy csomó ismerősöm a Balboán évente többször. Közben mantrázom magamban: Ez is beépül, csak beépül. Róka szavaival biztatom magam: te jól tudsz futni síkon, úgyhogy nem baj, ha nem megy felfelé, fuss az egyenesen. Oké, lássuk mire megyek vele. Végül használ.
A kilátókat szépen fogyasztom; nagy boldogságom a Makovecz-kilátó, ami a kedvenc kilátóm, ahonnan körpanoráma nyílik az övező hegyekre, beazonosítom a túra első és utolsó kilátópontját. Feldob. Lenyűgöz. Újra és újra.

bk4.jpeg

Inenntől ismeretlen a terep: beérek a városba, csodálkozom, hogy ez is Budapest, II. kerület. Idióta futó kivetődik a dzsindzsából, aszfalt a talpa alatt és azt hiszi tudja merre tart. Beszentségelek egy autóba – ismét – véletlenül. Nem ő tehet róla, hogy nincs víz és nincs meg a kutas térképem, talán nem is veszi magára. Pont olyan érdektelen mint a pirosnál megálló autó. Én át a zebrán, villamos alatt alagút – amivel haza megyek majd – és a várva várt lépcsők.
Ez még megy fejből. Próbálok nem arra gondolni, hogy utálom minden egyes darabját ennek a csodás lépcsősornak, mert én választottam.
Kútnak kellett volna lennie a lépcsők előtt az iskolánál. Nem láttam (már azt se). Csak no more lépcső, please! Soha véget nem érős... nem számít. A helyi macska gyorsabb nálam felfelé, pedig dagi... nem számít. Dejavou az utca, de az se számít. Nincs víz, az számít de nem pörgök rajta, mert innivalóm még van, épp tudom hogy elég, csak ez a meleg ne lenne. Valami folyton el akarja terelni a figyelmemet a felfelé szenvedésről. (Igen, innen már nagyon beleléptem az igazi emelkedésbe.)

bk6.jpeg

Apáthy-szikla, rossz levegő, megjött a hőség. 12,6 kilométernél kéne tartanom, de már most több. (Az ilyen QR-kódos túrák távjára szokták mondani, hogy ennyi és ennyi, minimum. - rrroka) Innen kb. 360m szintet kell majdnem egyben megmászni. (RIP). Aszalódom az aszfalton egy kicsit, aztán ösvény megint. Hűsítő szellő, Erzsinek integetek, kép a kilátóponton.

bk5.jpeg

Innen szép út nyílik: a korlátokkal védett kis ösvény, izgalmassá teszi a kanyargós utat a sziklafal oldalában. Az útvonal sokat változik, fás – elhullt faleveles, köves – sziklás, széles és keskeny utacskák, amibe próbálom nem beletörni a kisbicskám. Séta-kocogás-séta-anyááám-séta-levegővétel. Árpád kilátó. Innen fák keretezik az ismét kiváló kilátást, Citadella, Duna meg hidak.

No lehet még felfelé menni bőven... az út békés, árnyékos. Találkozok futókkal, bringással, túrázókkal, legalább nem vagyok elveszve. Egy kis kanyargással lassan elérem a HHH-ra felvezető utat. Olyan 5-600 méteres meredek rész ez, de már rég kitikkadtam, az agyam kifolyt... Itt eszembe jut a kovászos uborkám a bérlakás hűtőjében, de jól is esne most. Uborkasaláta illata csapja meg az orrom.. dejavou?! Aztán jön a rántott hús és a nyomott krumplit... Off, Amy... ez már nagyon off. ("Nyomott" krumpli? Az milyen...? - rrroka) Aztán megnyugtatóan tányérok csattognak. Hm. Nincs baj a fejemben, csak egy újabb vendéglátóegység. A víz kereső funkció bekapcsolt. A hegyen egy jó délibábos kékkút vár: elveszett túrázóknak, akik azt hitték itt fognak elszáradni. Telefonomat gyorsan besuvasztom a felső kis zsebbe (újabb útvonal keresésgyanús pillanatok után). A fejem egy másodperc múlva már a kút hűs vize alatt ázik. Plotty. Teló a kis áttetsző vizű tócsában hever, ömlik rá a csobogó friss víz. Álomszépen csillog, de kevésbé praktikus. Utána kapok, sutty ki a fűre. Már mindegy, csak tudjak róla becsekkolni... amúgy ”elvész” az egész túrám.... micsoda 21. századi gondolatok, el is szégyellem magam, de inkább élvezem a vizet, ami után 10 km óta sírok belül.

Enni is elfelejtettem annyira beakadt a víz. Az új Gömb kilátó igen menő, innen sok helyet látok amerre már jártam

bk7.jpeg

Eszek végül, mert az is eszembe jut. Lassan tovább indulok, de nehezen találok vissza a kék útra, mert visszafelé kell menni. Még egyszer rontom el az utat a célig, „a sárga jól be jobbra az erdőbe” helyett, nem tudom értelmezni a balrát az itinerben, de nem akarok az aszfalton futni, hamar visszafordulok. A vége kellemes, erdőben lejtős, ereszkedős. Jól célbaérős. (Persze a vasúthoz fel kell mászni az út túl oldalán, de ez már részletkérdés).

A túra végén checkpoint, megkérdezi hanyasra értékelem a túrát... én ülök a kút mellett, és csak bámulom a képernyőt... Kellemes túra és útvonal, némi tapasztalat kell hozzá és minusz két kilométer. Akkor legyen: jövőre újra találkozunk, ugyanitt!

Szólj hozzá!

2019.08.16. 18:53 nezumi

A második ezüstérem, plusz nyeremény övtáska és maga a MEZ

Címkék: Szénás-kör

 67969376_10157637524374455_7977977756061270016_n.jpg

Na pont nem miattuk vágtam bele az újabb mászásnak, hanem mert annyira hiányzott az az átok gyönyörű Nagy-Szénás, hogy már fájt. Mintha a szeretteidet nem tudnád meglátogatni, de csak azért, mert hülye vagy. Nem bírsz fölkelni hajnalban, meg ilyenek, nyugi, kifogás mindig lesz. Fárasztó a munka, azért is hajnalban kell fölkelni, család, főzés, lengéscsillapító, kuplung, nyaralás. Persze már az utolsó menet óta is neveztem, csak halogattam az indulást. Majd a nagy nyári szabadság alatt.

Hát nem, az elején még mindig fáradt voltam. Majd holnap. Végül maradt három napon a szabadságból. Este mindent összeraktam, mintha mondjuk Balaton-kerülésre indulnék. Hajnali négykor meg úgy gondoltam, aludni muszáj! Megyek szombaton. Viszont ettől az milliomodik buktától egész  nap olyan bánatos lettem, hogy a végén közölte a ház ura, hogy másnap hajnalban keltsem őt is hajnali félnégykor, ötre kivisz Solymárra. Mert látja rajtam, hogy mennyire gáz.

Akkor már úgy szégyelltem magam, hogy szombat hajnalban hang nélkül ki az ágyból, öt tízkor Solymár, kódolvasás, hopp, megelőzött egy úr, legalább valaki lepókhálózza nekem az ösvényt!

Szédítő illatok a Hel pékségből a derengésben, aztán be a Paprikás-patak völgyébe, ami porzik az aszálytól. A sűrűben még nem kelt fel a nap, csíp a hideg, szerencsére már hallani a Budai legnagyobb vízesését, bár a zombis félhomály miatt a fotón alig látszik szegény. De még van víz!

69097247_10157637524029455_3330509428788035584_n.jpg

A fotón vízesést rejtettünk el, a hajnali pára és a félhomály is segített.

Hatodszor futottam fölfelé Budaliget döbbenetesen puccos házai között, asszem,  eljött a pont, hogy oda se bagózok, ca y est! Pedig hogy bámultam még egy éve!

Hamar odaértem a Remete-hegy híres „sziklás, meredek” lejtőjéhez, koncentrálni kell, futni majd utána. Hopp, vége, és egyszer se ültem le, pedig úgy tudtam, én itt csak fenéken tudok leereszkedni, hogy utána napokig izomláz van a bicepszemben. Basszus belejöttem! Még az is lehet, hogy egyszer lefutok!

Remeteszőlős, hidegvíz, kód, aztán hajrá, föl a pirosakon a Kopaszra. Az első jelzésváltásnál meg kellett állnom: na itt van, ahol el lehet kavarni, de engem már nem ver át, nyomás balra a piros keresztről a pirosra a mindig csodás Vöröspocsolyás-hátra, aztán a piros háromszögre jobbra.

68729248_10157637524194455_7797369686865215488_n.jpg

Na itt lehet elbaltázni! Ugye a piros sáv nyila kétfelé mutat (helyesen), de nem ver át, nekem itt jobbra kell mennem! Északnak!

Ott jött szembe az első ember, egy szenior futó, jó nagyot köszöntünk, kölcsönösen jár a pont a korán kelésért. Mondjuk egyedül addig se voltam, pár millióan jöttek velem, irdatlan és tökéletesen szemtelen zümmögőkórus, berepültek a szemembe-számba, rám ragadtak, lassítani se mertem miattuk. Az avarban is folyton surrogtak a kis vendéglátók, de még két őzet is láttam elszaladni, persze csak a fehér bugyis hátsójukat.

Kihagytam a Csergezán kilátót, így az első nagy szépséggel  a Homok-hegyen találkoztam, és persze a lejtőn csapatva minden sokkal boldogítóbb. Nagy kovácsi elején még láttam egy bicajos hölgyet, még mindig jó korán volt a vigyorgáshoz. Kemények vagyunk, na!

67880475_10157637524224455_8942480454141870080_n.jpg

Vigyázat, itt kell bemenni a kilátóhoz, ami az útról sehogyse látszik, simán el lehet száguldani mellette. A tábla se ordít teli torokból.

A kék kútnál a szokásos, a nagyon hosszú bringaút kezdődött fölfelé, már a hátamat sütötte a nap, lassultam, de nem érdekelt, fél óra és ott leszek a csodás Szénás tetején.  Minden lépéssel közelebb, már látom, még egy kis mászás és már fújt a szél, körülöttem kinyílt a világ, végtelenek a távlatok, annyira rabul ejtett, mindegy, hányadszor jöttem, hogy alig tudtam tovább szaladni, pedig innen már szinte lejt…

69133407_10157637524499455_4552721606421512192_n.jpg

Itt fúj a szél és süt a nap és minden a helyére kerül, a Nagy-szénás.

Az utolsó akadály: kiértem az erdőből a solymári aszfaltra, már elmúlt tíz óra és gyomorszájon vágott a meleg. A pokol minden tüze, amit visszasugároznak a beton tetőcserepek, a burkolt utak, finoman ráül a szombat délelőtti lecsószag… de innen már csak le kellett gurulni, kánikulai ötödik hivatalos teljesítés 4:45, soha rosszabbat!

A Mandula kávézóról tudtam, hogy zárva, már indultam is volna haza, amikor a szervező felhívott, hogy várjam meg, hozza az érmet! Hoppá, nem is számítottam rá!

Hát még arra, hogy mivel aznap a harmadik teljesítő voltam, nyertem egy  kulacsövet! És nincs vége, hoztak nekem egy eredeti, dizájnos Szénás-mezt! Logóval, távval, szinttel, a hátán a szintrajzzal! (Ez nem ajándék, mindjárt utalom az árát.)

67779054_10157637524704455_3035571069634215936_n.jpg

Övtáska, mez a méretemben, már abban mentem hazafelé kávét inni a Hüvibe, hazaérve meg azonnal neveztem a következő körre. Aztán jöhet a Bükkös, a Kilátások meg a többi, gyertek, jó móka!

Mindenki tudja, milyen a Szénás-mez elölről, csak a biztonság kedvéért:

68492457_10157637524644455_2295333627967307776_n.jpg

Ennyi kellett, hogy végigmenjek:

68350156_10157637524784455_7228968225944371200_n.jpg

Egyik puha kulacsban víz, a másikban furcsa ízű izó, három decathlonos gyümölcspüré, három sótabletta kiszárított magnézimos ampullában, iratok, papír zsepi, szájfény, zacskó, hátha esne és beázna a telefon meg a kocsikulcs, plusz egy Kalenji-szemellenző, amit napszemüveg helyett próbáltam ki, mert rájöttem, hogy abban nem látom a turistajelek színét. Egy Salomon-mellénybe pakoltam bele őket.

 

3 komment

2019.08.05. 19:30 rrroka

III. NyergesiSzomszédoló Futóverseny

Címkék: terepfutás terepverseny FutaNyerges

rajtutan_555.jpg

Fotók: FutaNyerges Sportegyesület

A Duna és a Gerecse által ölelt Nyergesújfalu futói vonzódnak a szóközök kihagyásához, hisz a "NyergesiSzomszédoló" elnevezésű versenyt a "FutaNyerges' sportegyesület rendezte meg három városi és egy terep útvonalon, jól tippelitek, engem nyilván a terep táv vonzott be, nem a hosszával (15,5km@350+), hanem a helyszínével, errefele ugyanis még sosem jártam, a múltkor Csolnokon pont a Gerecse másik felét jártuk be, ott mondta Almási Kati futónagykövet társam, hogy náluk lesz ez a verseny és ott több árnyékra számíthatunk. Mivel épp egy csenevész bokor mikroméretű hűsében próbáltam életre kelni a délben megtett félmaraton után (és a gyümölcsös sör előtt), ez nagyon jól hangzott.

palya_555.jpg
Útvonal GPX trackje

 

UTH után minden évben megfogadtam és be is tartottam - nem, nem az "Ezt soha többet!" nyilatkozatra gondolok - , hogy nyáron nem futok hosszú távokat, mert bár elég jól bírom a hőséget és szeretem a meleget, valahogy nem arra vágyom, hogy délben, tűző napon legyen még hátra 40 km a megtett előző 40 után. Ráér azt októberben a Vadlán Ultrán, nem? Jó mondjuk most oda sem megyek, mert eldöntöttem, hogy helyette demonstrálok a városi futóversenyek létjogosultsága mellett a SPAR maratonon való részvétellel, és már elterveztem, hogy nemsokára fogok egy edzéstervet nézni, hiszen kb 8 hét van hátra, szóval ideje lenne minőségi edzésmunkának, de lángossal strandon, nyaralás közben ezt valljuk be, nehéz egy picit kivitelezni.

Szóval, szombaton - imádom a szombati versenyeket, többet kéne szombatra szerveznetek T. Szervezők! - kis feleségemmel átautóztunk Nyergesújfaluba, tök kafa autóút, kis forgalom, szép táj, Gyermelyi gyártelep, Gerecse, szokásosnál nem kirívóbb kátyúmennyiség az alsóbbrendű úton, takaros sváb falu, egyetlen hátránya talán, hogy bár van Duna, meg vannak tavak, egyikben sem lehet csobbanni, pedig milyen szép lett volna sáros és izzadt terepfutó testünkkel lassítás nélkül beleszaladni a hűs vízbe, egyből megoldva a koszos láb és büdi táska problémáját.

Oké, mostmár mindenkit nyilván az érdekel, hogy DonRazzino Andrew megnyerte-e a terepfutást! Hát el kell mondjam, hogy piszok erős mezőny jött össze, hét percet vertek rám az élen futó srácok, és nagy hajrá döntött a dobogós helyek között, Andrew a harmadik helyen ért be. Pedig senki sem akart a rajtkapuban az élre állni, hiába hívogatott mindenkit a szpíker, Almási Annamari (Kati lánya, szintén futónagykövet, jó kis család! :) ), szerényen hátul maradtak az árnyékban, hogy aztán az első aszfaltos kilométeren nevetgélve elhúzzanak. Andrew insta story-ján úgy láttam eléggé nyomta az emelkedőket az élmezőny, bevallom én 165-ös pulzus fölött átváltottam ballagásra, és próbáltam nem túlhevülni.

elit_555.jpg

Fotó: donrazzino.hu

Ahogy ígérték tényleg árnyas erdő volt a táv nagy részén, pont olyan közepesen meredek szivatós emelkedőkkel, amiknél nem tudod, hogy most megfusd és meghalj, vagy sétálj és élj túl. Köztes megoldásként árnyékban futottam, napon sétáltam, megoszlanak a vélemények, hogy fordítva jobb-e. 
Ami kicsit megdöbbentett, már azon túl, hogy egy lejtős kis ösvényről kirobbanva a merőleges szekérútra, alig fél méterre satuzott tőlem egy bazi nagy szürke terepjáró "mifaszvan!?" kiáltással, hogy a következő emelkedőn előtt befogott nem is egy, hanem két futótárs, és a dombon aztán sétálva, igen SÉTÁLVA hagytak le. Kövér vagyok, öreg és lassú, jutott eszembe a lelkesítő mantra, amit ilyenkor mondogatni kell (nem), és elkezdtem nézni jobban mozognak-e, mint én, hiszen alapszabály, hogy hiába gyorsabb épp valaki, ha nagyobbakat és lassabbakat lép nálam, akkor általában a lejtőn (aka: "lefele a szar is gurul") és a sík részeken be szoktam őket hozni.
Sajnos mindketten nagyon jól mozogtak, de azért csillant némi remény, amikor hallottam, hogy párszor "beköhög" az egyikük, ami biztos jele annak, hogy messze elhagyta az anaerob küszöbét és tüdeje plusz levegőért sikít. Ha egy emelkedőn krákogni hallasz valakit, biztos lehetsz benne, hogy a dombtetőn betonná keményedett lábakon, nagyon lassú léptekkel tud majd csak továbbhaladni, és ha te jól csináltad a felfelét, akkor vidám, fürge 180-as lépészámmal suhanhatsz el mellette. "Aki dombon felfele előz, az megfeledkezik az apja arcáról" - mondaná gileádi Roland és ez egy Setét torony utalás, annak aki nem velem azonos ponyvaregény szubkultúrán él.
Na, szóval szép nyugisan felzárkóztam a srác mögé a lefelék utáni sík részen (az erdő az ígéreteknek megfelelően szép volt és árnyas), "Vártam mikor jössz." - mondta nekem mikor tempót váltva elhaladtam mellette, és elkezdtem nagyon-nagyon figyelni a mozgásomra, hiszen így 170-es pulzus felett, nagyon mással már nem tudtam sebességet növelni, ha nem akartam, hogy a szívem kiszakadjon a koponyám tetején. Az aszfaltos résznél megláttam a másik csávót, passogott hátrafele (nekem ez egy másik szignál arra, hogy valaki az ereje végén van, én sosem nézek hátra, bár bevallom hallgatózni szoktam), és láttam, hogy maradt benne még erő, hiába mentem az utolós 3-4 km-en 4:20 alatti tempót, nem tudtam behoznia köztünk lévő kb 50 métert a célig, ahol Annamari minden befutót nevén tudott szólítani a chipes időmérésnek köszönhetően, ugyanis a cél előtt 50 méterrel is volt egy leolvasó szőnyeg és egy tablet valós időben mutatta neki, hogy épp ki ér be. Elég menő!
"Hát azt hittem hamarabb jössz, Róka!" - mondta Amy, én pedig nevetve beértem a célba, ahol azonnal tudtam, hogy büdös lehetek, mert az érem adó kislány nagyon-nagyon messziről akasztotta a nyakamba a medált, amit amúgy teljesen meg tudtam érteni.

befuto_555_1.jpg

Lerogytam kis feleségem mellé, szereztem dinnyét, megittam a célsört, vigyorogtam elégedetten, jó kis verseny volt.

Külön tetszett, hogy a célcsomag és az egész rendezvény kifejezetten zöld hozzááállást mutatott, nagy betűkkel jelzett szelektív hulladékgyűjtők, külön komposztos a dinnyehéjnak, zacskó helyett szövetszatyor.

nyujt2_555.jpg

Remek szolgáltatás volt a verseny utáni közös nyújtás, ilyet még soha sehol nem láttam, nagyon nagy szükség lenne pedig rá. Oké, olyan gyakorlatok voltak, amiknek a felét sem tudtam rendesen megcsinálni, mutogattam is a lánynak aki a nyújtást tartotta, hogy micsoda? Hogy fognám meg a bokám feltartott lábbal? Viccelsz-bolondozol!? :D
Nagyon nevetett a hülye pofákon, amiket vágtam.
Külön ki szeretném emelni a nyújtás remek pillanatát, amikor teljesen mást, és rossz irányba csinálok, mint kéne.

nyujtasnemjo_555.jpg

Az ünnepélyes eredményhirdetés előtt volt még egy közös futónagykövet fotózás, ahol mind vigyorgunk, pedig Agócs Robi kollégám talán megorrolt rám, amikor nem sokkal utánam beért, és én azt kérdeztem tőle: Mi tartott ennyi ideig?

fnk_555.jpg

2 komment

2019.07.16. 06:00 nezumi

Ledarál és kiköp a Nagy-Gete

Címkék: terepfutás kalandfutás

66016318_10214139623381287_3528609821743906816_n.jpg

Hőségben nem futunk – fogadtam meg Róka tanácsát, szeptemberig nincs is nevezésem. (És már augusztusra is megvan a program... :D - rrroka) Logikus, hogy mentem velük Csolnokra futni a 35 fokban július 6-án, amikor napok óta olyan rohadt meleg volt, hogy nem naptej kellett, hanem a grillfűszer. Gondoltam, mégis több ott az árnyék, mint a Duna-gáton, miután megkaptam az útvonalat, benne a híres kinizsis Nagy-Getével, amin három éve már végigosontam, lefelé persze segítséggel, magyarul kézen fogva.

getevissza_555.jpgNagy-Gete, onnan jöttünk (másztunk) le erre a keskeny ösvényre

Szokás szerint bemagoltam az útvonalat, hogy vannak az irányváltások, de titkon azért a szalagozásban is bíztam :) Mondjuk a kék szalag ruhán jól mutat, zöld lombon már véleményes, hogy mennyire szembetűnő… de ne akadjunk fönn minden tüskés szederindán, Róka minden kalandfutáson volt, miért ne bíznék bennük.

 A hőség amúgy is régi kihívás, mindig tanulok róla valami újat. Most lefagyasztottam a két félliteres kulacsomat úgy, hogy még fért beléjük víz, reggel kivettem, rátöltöttem és bele a mellénybe! A szívem fagyott meg! Nyakba meg a régi hűtősál, attól meg a vér az ereimben, szóval indulásra kész voltam.

Persze utánaolvastam, hova megyünk, mert ugyan nagyon romantikusan hangzik, hogy bányász félmaraton, de ugye, mitől bányász. Meg hol van Csolnok. Hát a dorogi szénmedencében és német családok alapították, hogy ott bányásszanak szenet. Amúgy az útvonal is tárnák mellett vezet és nincs vége a romantikának, olyan helyek mellett visz a track, mint Csolnok XII. akna, Annavölgy, Sárisáp, de lesz Mókus-hegy is.

Csolnok messziről is gyönyörű, csupa bucka, a legnagyobbikon fehér templom, a falu közepén cuki tanösvény, a parkban ott a nevezés, rögtön kaptunk kerámia emlékplakettet, oklevelet, rajtszámot, a polgi helyettese lőtte el a rajtot, előtte megvizsgáltuk a kocsmát, a kávét (320 Ft volt a HÁROM kávé! A valódi vidéki kocsmahangulat azonban megfizethetetlen. - rrroka) és a mosdót, rendben voltak.

rajt_555_2.jpgBalogh Tomi mutatja az irányt

Tudtam, hogy az eleje a Gete tetejéig emelkedik, nem is nyomtam nagyon, meg az UB óta nincs is minden rendben a futóművekkel. (Nekem meg az UTH óta. :( - rrroka) A faluhoz tartozik egy csodás parkerdő is, még mielőtt támadna a hegy, finom hűvös volt benne, bár a két fagyasztott kulacs hibernálva tartott.

A meredek viszont már a napon futott, a lábaink előtt az egész medence, csak nem volt erőm fotózgatni, kilégzés, belégzés, állj, tovább, újra, szóval mint mindig, elfogyott a levegőm. A Gete szereti a viccet, ott a tetőn a szép kereszt, mint a Szénáson, de azért még tud ám emelkedni egy kicsit.  A föléréssel nem volt gond, lassú, ez van, a rettegés lefelé jött, már vártam.  Meglepődtem, hogy volt, akit beértem. Mesélte, hogy neki tilos sietni fölfelé, pulzust kell tartani, vasat kap éppen. Á, a vas. Lehet benne valami… azóta se hagy nyugodni.

Akkor és ott persze nem tudtam érdemben kitárgyalni, mert éppen fenékre ültem és karizomból ereszkedtem a szakadék felé. Na itt beértek mások, bátrabbak, ők tudják… A borzalmas meredek után vízmosta lösszel folytatódott az ereszkedés, az csak nem gyors, a parának vége. És megtaláltam a balra fordulást is, szép lejtős széles erdei út… imádom! Legyőztelek, Gete!

koves_555.jpgIzgalmas köves lejtőt importáltak nekünk a Marsról

Hopp, egy tó. Lesz tó az útvonalon, persze, milyen szép. Csak a kék szalagok fogytak el nagyon. Nyomás vissza. Fölfelé. Aha, megvan, jobbra be kellett volna csapatni a dzsumbujba.(Pont ugyanitt mentem el én is rossz irányba a hat szalag és a felfestés ellenére. Franc se akar egy nagy széles ösvényről beugratni a dzsindzsába, ennek ez a lelki oka! - rrroka) Leszaladtam Anna-völgybe, de ott már tudtam, hogy nem fogom Rókáékat váratni, szépen átvágok tökön-paszulyon, visszasunnyogok Csolnokra, nice try, majd legközelebb megnézem a tárnákat.

És ott a frissítőponton meg is kérdeztem, ugyan hogy jutok vissza. Van-e busz, taxi, traktor, ló, csacsi. Ja semmi. Mondom, bárkit ismernek, aki elvisz? Na majd ő elkísér, amíg egyenes nem lesz az út. Ez egy meghatározhatatlan korú, kukásmellényes ember volt. És tényleg, jött velem, magyarázott, aztán mutatta, hogy arra van a falu, onnan futottam, egyszer csak Unbekannter Deutscher Soldat-sírok sora mellett vitt az út, már bent az erdőben. Hát ez a rövid táv pályája, szuper, ki is van jelölve, zúgtam le a faluba, visszaértem, megúsztam, Róka meg Zöldi Ati persze már túl is voltak rajta, gyorsan elhárítottam a gratulációkat, neeem, dehogy, ez csak 14 kilométer volt, de jövök még, a Gete állítólag megvár!

napraforgo_555.jpg

Utána is klassz volt, kocsmázgatni, tapsolni a dobogósoknak, dumálni a visszaúton meg tervezgetni a további marhaságokat. () A hőség mondjon le, de két órát gyönyörűen bírt a két jeges kulacs meg a hűtősál, egy szavam se lehet! (Én a végén azt mondogattam a tűző napon: Mit keres én itt délben, DÉLBEN?! - rrroka) Másnap izomláz a felkarban, én a lejtőn ugye bicepszre gyúrok, olyan nincs, hogy túl erős kar!

 

(Nekem ez lett a kedvenc csapat képem, mert nem nézünk a fotósra, de van rajta kistraktor, meg bolt hátulja! :D - rrroka)

rajtban_555.jpg

Szólj hozzá!