Hosszútáv blog

Tegnap délután nem jött össze, így ma reggel futunk egyet Dobzséval. 7 órára jön. Az idő most még kicist csípős, de addigra remélem felkel a Nap és ad egy kis meleget. Duna-gát felé kéne menni... Vagy dombozzunk?
Furcsa, hogy eddig nem volt szükség hírekre, most meg háromszor is egymás után. Felpörögtek a futóesemények így majdnem nyáron.

• BGy befejezte a Bécsi Félmaraton beszámolót.
  A horrorisztikus elmekben is bővelkedő kezdetek után, most is izgalmasan alakulnak a dolgok: "Gazellaként kezdtem rohanni a Mariahilferen, kb. úgy, mint 20 éve a magyarok, akiket lopáson értek a sógorok. "
   
• A szombati éljenmájusegy futásunk is alakul.
  Kitűztünk egy konkrét időpontot. 10:45-kor találkozunk a Ferenciek terén a templom előtt, 11-kor indulunk. Lehet a Facebookon is jelentkezni. A táv kb. 8 kiri lesz beszélgetős tempóban, a Ferenciek, Szabadság-híd, egyetemek, Lágymányosi-híd, MÜPA, Nemzeti, Boráros, Kálvin tér, aztánmajdmeglátjuk-most-merre-lehet-menni útvonalon.
   
• LÁJK?
  Kiváncsi lennék tetszenek-e ilyen formában nektek a hírek. A comment:com stílusú "hírek xyz mellé" cím nem gáz?

Bár a Nap épphogy csak kel felfele, nekem futhatnékom lenne. De megbeszéltem Dobzséval, hogy délután megyünk egyet. Lemúr Miki te nem érsz rá?
Amíg ez eldől, néhány érdekesség:

• Bozót fut!
  Nem is akárhogy! Blogján, a http://bozotfut.blogspot.com-on általában hosszabb lélegzetvételű, tudományos-alapú szakértő posztok olvashatók, most pedig itt  a beszámolója a 24 órás sárvári versenyről.
  Hogy lehet fáradtságból, kialvatlanságból, majdhogynem felkészületlenül 24 órát futni?
   
• www.turistafutas.hu
  Áron barátommal alapítottuk az oldalt, nagy terveink vannak vele. Most az Urbitális Majális rendezvénysorozat apropóján szervezünk szombatra egy "Éljen Május Elseje!" városnéző futást a Duna-parton. Ha van valakinek futhatnékja az esti tabáni koncertek és sörözés előtt, akkor írjon ide, vagy a turistafutásra.

• Először is a legfontosabb: Andival megint futottunk tegnap és szombaton is 2,5-2,5 kirit, azaz két kört itt a háztömb körül futás-séta váltogatással. 22 perc alatt lettek meg, átlagban 145 pulzustartományban, futásnál néha 170 fölött, de hiába mondom neki, hogy lassítson, csak fut, fut, fut... :)
• BGy barátunk beszámolója a bécsi félmaratonjáról születőben van, a rajtig tartó első részét már olvashatjátok a blogján, a mizuno.blog.hu-n.
  A tőkehaljmájas hasmenés, hányó gyermek, véres sebeket okozó cipősarok (amire meglepő megoldást talál), eltévedés, meg minden, ami egy versenyt ideálissá tehet...
• "Egy ír gyógyszerész és egy angol személyi edző elmegy Marokkóba, hogy magyar színekben hét nap alatt 240 kilométert fusson a Szaharában. "
  Az origo.hu hosszú cikke két srácról, akik magyar színekben a SOTE II. Gyermekklinikának gyűjtenek, miközben átfutnak a Szaharán a Marathon des Sable, sivatagi maratonon. Rendesek, de őrültek! :) (kép az origo.hu-ról)
   

Hogy helemburgis elektro vonala se legyen elhanyagolva (az ilyen elektorinkásokat én  egyébként nagyon szeretem), ezen a héten a "rockerek technója" (by DERRICK) dudorog WPS-ként. Ez egy remix verzió, egy másik dárenbéz bandától. A klip egyébként futás tematikás, bár ilyet azért ne csináljunk, még egy sporttáskányi pénzért se! Amikor átrohannak az úton ordítva, abba most is beleborzongok.

A The Prodigy - Voodoo People (Pendulum Remix) volt a powersongom 2007-ben a Nike félmaratonon, ahol 1:39:11 alatt sikerült lenyomnom a 21 kilométeres távot. A rádiós mp3 lejátszómon MR2 Petőfi rádió volt behangolva, de egy katttintással átválthattam erre a számra. Ha jól emlékszem háromszor volt rá szükségem, először az elején a Lánchíd körül, ahol kiértem a tömegből és következhetett tempóváltás, másodszor már visszafele a Parlamentünknél, ahol elértem a holtpontom, harmadszor pedig a befutó előtt, ahol az utolsó endorfin-adrenalin löketet adta ez a remek nóta.
Azóta sem futottam jobbat.

Zseniális szám, zseniális remix!
 

The Prodigy - Voodoo People (Pendulum Remix)

Kis feleségem a családi létszámgyarapodás óta tegnap először ült biciklire. A jó időt kihasználva felkerestük a kies Fundoklia-völgyi tanösvényt, ahol megismerkedtünk a szarmata, valamint lösz talajrétegek sajátosságaival (khm, lösz, ami lösz), továbbá a rajtuk megtelepedett flórával és faunával. Az út összesen 9 km lehetett, amiből kb. 5-öt futva tettem meg. Kéretik feljegyezni a Nagykönyvbe.

Így kell összejönni egy jó edzésnek, ahogy a tegnapi. Dobzse és Lemúr Miki is ráért, zökkenőmentesen egyeztettünk időpontot, aztán a kicsit bórus és szeles időben elindultunk a  Fundoklia-völgybe, és mire kiértünk teljesen jó idő lett. Visszefele meg határozottan kellemes.
Jót dumáltunk, és kényelmesen futottuk az 5:30-as tempót a tíz kiris dombos távon.

Beszereztem most futni kezdő feleségemnek egy pulzusmérőt, amit egyszerűen muszáj volt tesztelnem, így életemben először információt szereztem arról, hogy futás közben hányat ver a szívem percenként.
Nos átlagban 151-et.

Most pedig utánaolvasok, hogy ez jó vagy rossz egy 32 éves, régóta sportoló fiatalembernek. :)

Érzésem szerint kicsit magas, bár a pálya odafele része eléggé dombos.

idő: 00:55:50
táv: 10 km
tempó: 05:35
pulzus: 151
edzésnapló:  http://edzesonline.hu/edzes/359462

Hétfőn megvettük az új futócipőket. Igen, többes szám, mert mint azt tegnap a kommentekben olvashattátok a feleségemnek is vettünk egy futócsukát, nem csak az én öreg harcostársam cseréltük le.
Az utóbbi időben a Szentendrei úti  Saucony bolt lett a favorit a cipővásárlásban, Áron pajtásommal is ott költöttünk karácsonykor, és most is oda mentünk. Itt nagyon korrekt és hozzáértő a kiszolgálás, az eladó srác mindent elmesélt Andinak, amit tudni kell a futócipőkről, elmagyarázta a különböző beépített rendszereket. Tudni kell, hogy itt kötelező legalább kétféle cipőt felpróbálni, és öt percet szaladgálni, sétálni bennük a boltba, amíg kicsit terül a láb és kiderül minden klappol-e.
Andi elég magas, tulajdonképpen egy magas velem, illetve egy-két centivel kisebb csak. Ez azért furcsa, mert a válla viszont magasabban van, mint nekem. Ebből egyenesen következik, hogy nagy a fejem.
Szóval az elvileg női cipők közt nem volt a méretében, de a Sauconynál egy kaptafával csinálják a fiú és lány cipőket is (DaMartian azt mondta a Nikenál van különbség), és csak színbeli eltérés van a cipők közt.

A futócipők színéröl megvan a véleményem, de a Saucony ebben elég mértéktartó. Ugyan az ezüst színű csíkokról nem tudnak lemondani, de alapjában véve nem szemkiégető színkombinációkat találnak ki. Andi cipője egy progrid ride lett, ami férfi mivolta ellenére leginkább piros és fehér, némi ezüsttel.
Az én új csukám ugyanolyan, mint a régi, Saucony progrid omni 8, aminek színe is meglepően jó, fehér-bordó-fekete. És persze az elmaradhatatlan ezüst. A régi 856,4 kilométert bírt, ami kicsit kevesebb, mint az ezer, amitt elvárhatunk egy cipőtől, de elég sokat domboztam és a sarokrész már nem bírta, a csillapítás elköltözött belőle, a külső széleken megkopott és ettől fájt a sípcsontom.
Szóval tegnap ki is próbáltuk a cipőket, lementünk a  gátra hogy bekoszoljuk kicsit őket. Nem szeretem az új cipő kinézetét, olyannak láthatnak miatta, mintha akkor mennék először futni. Hülye vagyok, tudom. :) Szóval futottunk a feleségemmel, és nekem folyton azt kellett hajtogatnom: Andi, lassabban, lassabban! De ő csak szökellt előre. Kicsi feleségemnek az a fajta irigylésre méltó futómozgása van, amikor a talp eleje éri csak a talajt, nem sarokra érkezik. Persze így nem lehet lassan kocogni, egy idő után elfogy a szusz.
Futás-séta kombóval (futás több) megtettük az első 2,5 kirit, és csak azért nem többet mert balga fejjel nem vittem a futókulacsaimat és nem volt innivaló.

Kettőnk közül egyikünknek izomláza lett, találjátok ki, hogy kinek! :)

- 1 h 09' 30" alatt
- st: Bruce Dickinson: Tattooed Millionaire, Van Canto: Hero

Az idei év első futása 30 fok fölött! Kétszer a 6-os útig és vissza, ez pont 13 km. Ahol csak lehetett (a minaret után nem sokkal) letértem a gátról és a földúton szaporáztam, a puha talaj nem csak jobb az ízületeknek, de az egyenetlenségek erősítik a lábfej és a boka izmait is.

Amatőr módon mp3-lejátszóval futottam, és igazán kerek, szép flow-élményem volt. Ki is találtam, hogy új rovatot indítok a Hosszútáv blogon: a Heti powersongot. Ebben hetente egy olyan dalt osztunk meg a nagyérdeművel, ami túllendít a holtponton, sodor magával, vagy amit egyszerűen csak jó hallgatni futás közben.

Számomra az ideális powersong (magyarul erőnóta):

- gitárcentrikus, kemény, gyors tempójú;
- (általában) dallamos;
- a jól bevált kettő-négyes sémára épül, és nincsenek benne ritmusváltások (Dream Theater, Sympony X kilőve).

A rovat első powersongja megfelelően idióta. A tegnap hallgatott Van Canto-albumról való, egy '88-as Manowar-nóta feldolgozása (hell, yeah!). A Van Cantóról annyit érdemes tudni, hogy németek, és a capella adnak elő klasszikus metáldalokat (plusz néhány sajátot). A dobon kívül minden torokból jön. A klip is elég kretén, tessék:

Neked mi a kedvenc erőnótád?

Most eléggé népes csapattal szerepelt az utcánk, feleségem, Dobzse, Tesóm és kisfia, valamint két szomszédom is csatlakozott a futáshoz. Illetve Andi nem futott, csak kísér minket hűséges logisztikai menedzserként. De ez lehet hogy hamarosan megváltozik…

A honlapra valamiért még nem került ki, de a rajtnál a helyszínen meg tudtam nézni a márciusi eredményeket. Harmadik lettem a múlt hónapban. Franc. Megelőzött a 15 éves kissrác, aki eddig mindig, és van egy új játékos, aki még őt is lenyomta. 22:30 körül tolták a kört mindketten.
Na most ezek után érthető, hogy megint elfutottam az elejét… Másfél kilométer után volt egy kis levegőhiányom, de akkor kezdtem beérni a többieket, és akkor jött a lejtős rész is, így egyet pihentem, de a hosszú emelkedős domb megint nagyon odavert, pedig itt kezdtem beérni Dobzsét is. Ő két perc előnyt adott a kilenckor rajtoló mezőnynek, én olyan négyet. A dombtetőre érve nem akart fogyni a távolság köztünk, Dobzse olyan 8-10 méreterrel előttem nyomta keményen. Aztán hibázott, nem kanyarodott le az erődbe balra, és 20 méterrel tovább ment rossz irányba. Amikor kiabáltam neki visszafordult, de már csak mögém tudott visszacsatlakozni. Egy darabig hallottam, hogy tartja simán a tempómat, de tudva, hogy 800 méter sincs a célig kezdtem kicsit hajrázni. A domb fáradsága kezdett múlni, és egész tisztességes hajrát futottam. Sajnos az időm elmaradt a múlt havitól, 20 mp-el, 23:19-lett. Dobzse javított majdnem két percet, és 25:30 körül végzett.
A célba majdnem kiköptem, majd kiköhögtem a tüdőm, és egyfolytában jött az a  jóféle fémes íz a számban. Dobzse szerint a tömések olvadhattak meg a sebességtől. :D
Anditól megtudtam, hogy az új játékos nálam tíz évvel idősebb, és villámtempóban vágott neki a távnak utánunk nem sokkal. Hamarosan megérkezett, hát nem semmi mozgása volt az úrnak, szép hajrát kanyarított, és nem esett össze utána mint én. Jobbat is futott, de ő sem javított az idején a 22:40-es eredménnyel.
Kis riválisom sajnos beteg volt most. Reménykedhetek egy második helyben… :)
Tesómék is végigfutották, sajnos nem emlékszem milyen eredménnyel, de egy nyolc éves kissráctól nem rossz teljesítmény az 5 kiri.

Miután kifújtuk magunkat Dobzse hazafutott, Tesómék is hazaautóztak, én meg sétáltam még egy kört Andival. Egészen meglepődtem, hogy milyen nagy 5 kilométer, és voltak olyan részei a pályának amire nem emlékeztem, pedig muszáj volt elfutnom arra. Ilyen pl egy nagy tócsás-sáros keskeny ösvényrész, ahol a fenyők is nagyon belógnak. Tényleg nagyon futottam...

Továbbra sem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire rendes Kati és a férje, hogy minden hónapban összeszervezi ezt a versenyt. Köszönjük! :)
Májusban a futás megint szemétszedéssel lesz kombinálva! Sajnos ráfér a levendulásra, eléggé tele van szeméttel. Szemetek! :(

idő: 00:23:19
táv: 5 km
tempó: 04:39
edzesonline.hu edzésnapló

Idén nekem ugyan kimarad, de ti azért menjetek Vivicittázni Vasárnap! Egész napos program, ahol mindenki találhat magának megfelelő távot, hiszen a pár száz méteres sétától indulnak a távok, és a verseny úgy van szervezve, hogy a mini-, midi- és vivicittán is elindulva az ember összesen egy félmaratoni távot is begyűjthet (tavaly pl. ez volt a Félmaraton Mánia tavaszi rundója). Ráadásul jubilálnak, 25 éves ez a városvédő futóverseny.
Elég sok Vivicitta póló figyel a szekrényemben, sőt a régiek már annyira elkoptak, hogy a kukában végezték. Mi akkoriban csak olyan versenyre mentünk, ahol pólót adtak, mert ezeket használtuk edzéseken, és a heti hathoz kellett egy pár. Technikai cuccok, hol voltak akkor még...! Talán csak az ultra-lóvés triatlonos csávók futottak ilyenekben. 
Először 1990 elején futottam Vivicittát, akkor 47 perces időt sikerült elérnem közepesen tempós futással, és meggyőződésem volt, hogy nem jut póló, mert olyat akkor csak az első 3000 befutó kapott. A verseny neve pedig Vivicitta Kontrax volt. Szerencsére jutott póló, egy Pallasz Athene kontúr tolta rajta a kiriket, nemzeti színű futócsukában. Marha jól nézett ki. A képen a második sorban első, és ezekszerint 1991-ről van szó.
A pólók egyértelműen 2001-től néztek ki a legjobban a Matávos időszakban, 2006-ban a nagy T-re váltáskor pedig hálás voltam, hogy más dolgom volt és nem tudtam indulni, mert iszonyatos magentaszínű felsőt adtak (utolsó sor első kép).

1994-ben futócsapatunk a Nemzeti Sport címlapjára került a futóversenyt bemutató fótón. Abban az évben a Margitsziget mellől indult a buli és egészen a rajtig zuhogott az eső. Azzal szórakoztunk, hogy minden nagyobb tócsába beleugrottunk páros lábbal., lehetőleg minnél jobban beborítva  többieket. :)

Kép a tovább után, erős idegzetűeknek!