Hosszútáv blog

Vasárnap négykor sikerült összeszervezni egy három fős futást. Lemúr Mikivel terveztünk egy 15 fölötti távot a Yours Truly Hungarian Edition 50 km-re alapozva, így némi kerülővel a Fundoklia-völgyet és környékét terveztük megtekinteni, M barátomat pedig ennek a középső szakaszára becsatlakoztattuk. Nagyon jó hangulatú beszélgetős futás volt, a fundoklia ösvényein kellett csak kicsit libasoroznunk egymás mögött, és volt eszem-iszom is, müzliszelettel, isoitallal, valamint olyan sztorikkal, amiknek ilyesmi csattanója volt hogy „Reggel másnaposan felébredve elfelejtettem, hogy én most görög vagyok.”. Azt hiszem a bohó, fiatal, fesztiválozós éveim végét jelenti, hogy amikor Lemúr Miki azt mesélte „Először mentem a szigetre”, nekem az jutott eszembe, hogy szigetkört futni ment... Közbe meg persze Sziget-fesztiválozni. A görögös sztori is itt esett meg vele természetesen. :)

Visszafele a lejtőn kipihenve magát M az ő utolsó szakaszán elkezdett hajrázni, közben valami olyat sikerült mondania, hogy lassít, mert mi biztos nem akarunk elfáradni, hogy még tudjunk futni hazafele. Erre persze kivágtunk egy alapos sprintet, ami az érdi utakon kicsit veszélyes a bokákra, de meg kell mutatni a sihedereknek, hogy mit tudnak a nagyok! :))) A legalább ötperces tempójú hajrát M simán bírta, ennek örülök. (Új távlatok nyílnak előtte, a neve fartlek edzés!)
M 7,7 km-es szakasza 48 perc körüli lett, ami 4 perccel jobb, mint legutóbb…
Elköszönés, pacsi, „legalább szerdáig pihenj” jótanács, majd Mikivel továbbálltunk. Most jártunk 12 km körül, így egy kisebb kerülővel terveztük a hazamenetelt. A lábkímélő földutak helyett áttértünk az aszfaltra, ahol a szokásos forgalommal szembe futást alkalmaztuk. Már eléggé besötétedett, és ez, a hosszú hajam, meg Miki új decathlonos futó tapinadrágja lehetett az oka annak, hogy mellettünk egy kisbuszra való munkás lassított. Gondolom hátulról már alaposan megskubizták a formás farizmainkat, de szemből csalódást okoztunk a szakállas fizimiskánkkal. A sofőr szájáról valami olyasmit olvastam le, hogy „bazmeg ezek fickók!”, majd röhögve elhúztak. Hát mi is röhögtünk! :D

A hátralévő távon az 50 km teljesítését tervezgettük: egyben, lassan, hat percen kívüli tempóval, akár megállva, sétálva fussunk? Vagy fussunk délelőtt és délután is? Bátrak legyünk? Vagy okosak?

- táv: 17,35 km
- idő: 1:38:58
- tempó: 5:42
- pálya: http://futoterkep.hu/utvonal/gk2lsf/
- edzésnapló: http://www.edzesonline.hu/edzes/303296

Pók Janó szervező levele:

Szia Mindenkinek!

Először is Boldog Új Esztendőt Mindannyiótoknak!!!

Aztán pedig felhívnám figyelmeteket egy dátumra: 2010. április 3. szombat!!

Ez bizony a következő, számszerint az V. Tóparti-futóparti időpontja!!

Hoppá! Igen ám!! Jubilálunk egy kicsit.

Bele is kezdtünk alaposan a szervezésbe. (Otthon jönnek az ajtócsapkodós idők...:-) :-) )

A kiírás nagyjából kész, már nevezni is tudtok: www.futas.net/topartifutoparti.

Ami már szinte biztos, hogy idén is lesz kedvezményes (800 Ft.) belépő az agárdi fürdőbe. Meg még az is tuti, hogy az érmeket megrendeltük. Elkezdődött az alapanyag kibányászása. :-) :-)

Egyelőre ennyi!

Üdv. Janó

Menjünk mind!

A hendikep rendszerű futás elvileg annyit tesz, hogy a jobbak később indulnak a gyengébb futóknál, pont annyira, hogy a táv fele után érjék utol egymást, és ezzel motivációt generáljanak.
Az érdi egy kicsit más. A szigetfutáson nagy táblázatokból tudja kinézni az ember, hogy az eddigi legjobb eredménye szerint mikor rajtol. Itt ez kicsit egyszerűen elindulunk amikor jól esik… :) De nagyon előreszaladtam.

Szóval már régóta terveztem, hogy elmegyek az érdi hendire is, de valahogy mindig foglalt az a harmadik szombat. Megjegyzem az első is, amikor a szigetfutás lenne. Vagy két éve nem voltam hendikep futáson… Tesóm volt már párszor a Burkoló utcai rendezvényen, és tetszett neki, bár az ő holland mélyföldeket megszégyenítő bokasüllyedésének nem kifejezetten jó a terepen futás. Az érdi hendikep ugyanis terepen, fenyvesben, lövészárkok közt zajlik.
Most a retekkel elhatároztuk, hogy futunk egy ötöst szombat hajnali kilenckor. Amikor odaértünk a házigazda és szervező Kati, valamint vidám kutyája fogadott minket, más futókat nem láttunk, de mint kiderült páran már a pályán robogtak. Gyorsan regisztráltunk, idén én leszek a rendőrség a 107-es rajtszámmal. :D Ezalatt megérkezett tesóm is a kisfiával, ők egy nagy sétálást terveztek be a futás útvonalán, majd sorra jöttek a futók. Mire kilenc után pár perccel elindultunk már vagy tizenöt felnőtt és gyerek vágott neki a körnek. A gyerekeknek egy 1,8 kiris táv van kijelölve, mi nagyok pedig 5 kirit tolhatunk erdőn-mezőn át. Persze nem volt ez szigorú rajt, mert ahogy fentebb írtam mindenki akkor indul amikor jól esik, és beérve bemondja az idejét, amit rögzítenek is, hiszen a javításért pont jár, a sok pontért pedig ajándék!

A pálya elég kemény. Folyamatosan emelkedik-süllyed, a fák között sűrűn kanyarog, nehéz egyenletes tempót felvenni. A mostani fagyott talajon a boka különösen igénybe van véve. Az utat a fákra erősített szalagok jelzik hatékonyan, még nekünk újoncoknak is csak egyszer kellett megtorpanni, hogy felmérjük merre tovább. 4 kilométer környékén van egy erős köves emelkedő, ami nekem a dombos edzések miatt nem nagyon ártott meg, de a retek eléggé elhallgatott közben. :D Hazafele azt mondta, hogy ilyen keményen még nem futott, ennek örültem, hiszen ez mégiscsak egyfajta verseny! :) Egyébként a pálya ismeretlensége és a szokatlan terep ellenére elég lendületes tempót mentünk, 28:22 alatt teljesítettük a távot, ami 5:40 körüli tempót jelent.
A befutásnál még jöttek szembe futók bőven, vagy tíz ember haladt el mellettünk. nekik elfelejtettünk köszönni a nagy végső lihegésben, ezért elnézést kérek, én mindig szoktam köszönni más futóknak.
A befutás után terülj-terülj asztalka várt mindenkit, tea, zsírosdeszka és csokis süti, ami valami isteni volt, kérem szépen a receptjét! Kati szerint most sokan voltunk, összesen kb. hatvanan, közülük vagy húsz tíz éves körüli gyerkőc. Megvártuk még tesómékat, akik a pálya utolsó harmadát végül lelkesen futva tették meg, megköszöntük a szíves vendéglátást, majd hazakocsikáztunk.

Érdekes, hogy a futók milyen barátságosak egymással. Bárhol összejön 10-20 ember futni, nagy egyetértésben, tiszteletben és barátságos hangulatban töltik együtt az időt. A velencei-kört szervező Pók Janóék például ugyanilyen kedvesek, és a szigeti hendin is nagyon jó fej mindenki. Én ennek a mai világban annyira tudok örülni…

- táv: 5km
- idő: 28:22
- tempó: 5:40

- 53' alatt

Este 6-kor indultunk futni Rrróka barátommal. Eredeti tervünk az volt, hogy a Fundoklia-völgy csendjét verjük fel a trappolásunkkal, de hamar beláttuk, hogy valószínűleg eltévednénk a sötétben, így inkább nyugis mellékutcákon futottunk az autópályáig és vissza. A gödrök miatt lassú tempóban, közel 6 perces km-ekkel futottunk, de legalább volt időnk a beszédtémák széles spektrumát kimeríteni -- a részeg headbengelés veszélyeitől a prosztatamasszázs előnyeiig.

Közben eldöntöttük, hogy január 31-én ismét körbefutjuk a Velencei-tavat (reggel 9, agárdi szabadstrand parkolója, bárki jöhet!). Pók Janóék ui. ismét tófutást hirdettek, ezúttal a nemzetközi, 50 km-es Yours Truly futás keretén belül. A Finnországból indult Yours Truly kezdeményezés lényege, hogy a világ különböző pontjain élő lelkes résztvevők a tél adott napjának 24 órája alatt 50 km-t futnak vagy gyalogolnak -- akár több megszakítással is, -- majd az eredményeiket beküldik, feltöltik, megosztják a neten, és így virtuális közösségben egyesülve globálisan örülnek a két lábuknak.

Szóval a január végi eseményen még csak a sima tókört futunk, de kacérkodunk a gondolattal, hogy a Yours Truly következő napján, február 28-án már bevállaljuk az 50-et! Én amellett vagyok, hogy lassan, állhatatosan, meg-megállva, de nyomjuk le egyben az egész távot, Rrróka inkább két részletben futna. A terv még pontosításra szorul, de az ambíció megvan, s az a fontos. "A lélek kész, de a test erőtlen." (Mt 26,41) Vagy fordítva?

Először is ami a legfontosabb: fél ötkor még világos van! Emberek! El lehet menni háromkor futni annélkül, hogy koromsötétben érnénk haza! Juhééé! :)))
M-el futottam, de úgy volt hogy Lemúr Miki is jön, csak ő nem végzett a mai dolgaival sajnos. Hogy hárman is kényelmesen elférjünk a jó dombos Fundoklia-völgyes útvonalat javasoltam, és végül így ketten is erre futottuk. Átmentem a retekhez, csatlakozott, fel a dombra, vissza, csá retek, aztán haza. Kényelmes-dumálós tempó, bár fölfele volt pár beszélgetés mentes szakasz. :)
A feléig emelkedő dombos pályáknak ez a varázsa: az elején felfele kell egy kicsit küzdeni, de utána vidáman (és persze térd-kímélő óvatosan!) lehet lefele futni. Így szerintem 2-3 kirivel is többet bír az ember, mint síkon. M-nek sem tűnt fel,  sőt tulajdonképpen nekem sem, hogy már majdnem 8 kiri felé járunk. A fundoklia-völgyi tanösvény pedig a  fútóláb számára legideálisabb füves-földes. Én biztos, hogy többször fogok erre futni.

Részletek a Fundoklia-völgyről és annak kitakarításáról, valamint az eredeti, teljes méretű, scrollozható panorámakép az érdcenter.hu cikkjében: http://www.erdcenter.hu/pub/ec/news/200704/fundoklia.html.

- táv: 12,93 km
- idő: 1:19:52
- tempó: 6:10
- pálya: Fundoklia-völgy
- edzésnapló: http://edzesonline.hu/edzes/299046
 

A héten valahogy folyton halasztódott a futás, legutóbb csütörtök volt a nagy kihagyás napja, amikor sajnos Lemúr Miki végül nem ért rá, és a fincsi olasz húsgombóc is feltartott. Pénteken szakadó eső, mondanom sem kell mennyi kedvem volt a latyakká ázott hóban tapicskolni.

Ma délelőtt meg sütött a nap hét ágra. Kihagyhatatlan, gyerünk fel a dombra! Ugyis rég mentem ezen az úton! Kicsit nagy volt a forgalom, az út széli a pocsolyákért harcoltunk az autós kollégákkal. Érdekes véletlen, hogy tízből nyolcszor egyszerre ér mellém szemből és mögülem is egy-egy kocsi, így a mellettem elhaladó nem tud rendesen kikerülni. Ez odáig fajult lefele, hogy egy legalább 80-al kanyarodó rallybajnok miatt összesaraztam a csukám amikor kiléptem előle oldalra, egy másik rally-isten pedig az éles versenyszituációban, miszerint furgon jött a szembe oldalon, gyakorlatilag ki sem tért. Anyukája meg csuklott egyet.
Ezután jött a meredek lejtős rész, ahol azt a játékot találtam ki, hogy lemegyek az útról a nemlétező járdák helyére, ahol az elovadt hó alól már előbújtak a fűcsomók a futásra legalkalmasabb talajformát létrehozva. Komolyan mondom inkább átugráltam néhyán árkot, mert annyira jól esett a térdeimnek ez az út. Állati fincsi! Kiváncsi vagyok a gát mellett felolvadt-e már annyira, hogy sármnetesen lehessen futni...

- táv: 15,7 km
- idő: 1:22:46 (fel 42:47, le 39:59)
- tempó: 5:16 (5:26, 5:05)
- edzésnapló: http://edzesonline.hu/edzes/298349
- pálya: http://futoterkep.hu/utvonal/f02zrz/
 

- 55:25 alatt
- st: Alestrom - Black Sails At Midnight

Trappolós kalózmetálra kezdtem futni vasárnap. Már rögtön indulás után kiderült, hogy a fagypont körüli hőmérséklethez a töltésen erős oldalszél is társul, így hamar eljutottam abba az állapotba, hogy nem tudtam, az állam körül a csuklyám zsinórja vagy a saját nyálam csapdos. Legközelebb magas nyakú felsőt veszek, de az ideális megoldás talán egy símaszk lenne, ez Érden amúgy is télen-nyáron közkedvelt viselet.

Frissítettem a jobb oldali "A hátunk mögött" dobozkát, így az már a 2009. dec. 31-ig abszolvált km-eket tartalmazza.

Látnivaló, hogy:

- decemberben csak a Velencei-tó körül futottam;
- rrroka barátom viszont belehúzott, és 93 km-t gyűjtött.

Ejnye, Rrróka és hajrá, Lemúr Miki! Illetve fordítva.

Valahogy úgy fogalmaztam meg M-nek: "Elégedett vagyok a teljesítményeddel és te is büszke lehetsz rá, mert bőven felülmúltad azt, amit magadról és a fizikai állapotodról elképzeltél, de még azt is, amit én elképzeltem." Csak sokkal frappánsabban persze. :)
Szóval ma is futottunk együtt, lekocogtam M-hez, mentünk egy szép 6,3 kirirs kört, aztán hazaszaladtam (+ 2x1,8 km).
Félúttól jött velünk egy aranyos kutya, volt kendő meg nyakörv a nyakában és aranyos kajla képe volt. A rohadt szilveszteri petárdázás egyik szökevénye lehetett. M-éktől száz méterre egy terepjárós éppen tolatott be a kertjébe, kísérőnk pedig vidáman bevágtatott a nyitott kapun, egyenesen egy nagytermetű farkasölő kutya karmaiba. A terepjárós felesége kiabált, hogy hívjuk vissza a kutyánkat, dehát nem a miénk volt. Azért megálltunk, de a kertbe nem mertem bemenni, nehogy a nagykutya birtokháborításnak vegye. Szerencsére a kicsit nem bántotta, sőt érdeklődve szaglászta a hátsó végét, de azért a gazdi szerette volna, ha nem kötnek se romantikus, se másmilyen ismeretséget. Nos két kutyával nehéz egyszerre úgy beszélni, hogy az egyiket elzavarni akarjuk, a másikat meg magunkhoz hívni. Próbáljátok csak ki bátran! :) Végül a férj grabancánál fogva kihozta a kísérőnket, mi meg lefogtuk, amíg beállt a kertbe. Mármint a kutyát. A gond elhárult, de ha jól láttam M-ék kertjébe is bement a kutya, és lehet hogy még azóta is ott táborozik...
 

- táv: 1,8 + 6,33 + 1,8 km, összesen: 9,93 km
- idő: 9:30 + 41:40 + 9:09, összesen: 1:00:09
- tempó: 5:16 - 6:33 - 5:05, átlag: 6:03p/km
- középső szakasz: http://futoterkep.hu/utvonal/gjzlpg/
- edzésnapló: http://edzesonline.hu/edzes/294916
 

M barátommal a Decathlon felvásárlása után összehoztunk egy első futást az év utolsó napjára. A terv 5km volt a duna-gáton. Az esetről M így számol be:

"Első felkészülési futásom, de nevezzük inkább laza kocogásnak. Mondjuk így nagyjából 15 év kihagyás után annyira nem rossz, tekintve, hogy még aktív atléta koromban sem szívesen futottam 2-3 km-nél többet. Igazság szerint, amikor Róka barátom közölte, hogy ekkora távval kezdünk, akkor nem hittem, hogy bírni fogom, mert eléggé lepukkantam az utóbbi pár évben. Viszont nem erőltette a tempót, a cél tényleg csak az volt, hogy menjünk végig és ha túlzottan kifáradok, akár sétálhatunk is néha. Nem volt szükség rá :) "

Azt hiszem ez a tempó elsőre elég ügyes teljesítmény. A felkészülés céljának most az áprilisi vivicitta 12 km-t tűzöm ki. Én megmondtam, hogy 5 kirit mindenkinek le kell tudni futni!

- dátum: 2009.12.31
- táv: 5km
- idő: 33:35
- tempó: 6:43
- pálya: http://futoterkep.hu/utvonal/gjz69o/
- edzésnapló: http://edzesonline.hu/edzes/294319