Hosszútáv blog

Két éve futok több-kevesebb rendszerességgel, és most úgy éreztem, megérett az idő a maratonra. Tavaly már kacérkodtam a gondolattal, haboztam, hogy induljak-e, aztán egy heveny lefolyású hörghurut megkönnyítette a döntést. Az idén viszont nem volt kibúvó.

A futómúltam nem túl impozáns, kb. 700 km-t toltam be két év alatt a tachográfba. Eddigi leghosszabb távom a Velencei-tó megkerülése (28 km), kettő darab alkalommal.

Az első 28-as időmet (2:34) alapul véve úgy terveztem, hogy 4 óra körül teljesítem a maratoni távot. A lelkem mélyén persze a 4 órán belüli időről álmodoztam. Aztán a pocsékul sikerült szeptemberi Velencei-tavi futás után át kellett értékelnem a dolgot ("újratervezés!"), és mivel akkor 26 km-nél gyakorlatilag meghaltam, visszavettem az ambícióból és a puszta túlélést jelöltem ki célként.

A staféta a BSI-nél hármas váltót jelent, ezen a versenyen ez elvileg 12,4 + 20 + 9,8 kilométeres szakaszokat jelentett számunkra. Két barátommal Dobzséval és Áronnal alkottunk stafétát, Dobzse futotta az első szakaszt, enyém volt a középső, Áron pedig megnyerte a befutót magának.

Eközben Lemúr Miki az első maratonjára készült.

Én olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy Lemúr Mikin kívül, még három, sőt ha kisbarátom nem lusta, és nem dohányozza szét az agyát, akkor akár négy futótársam is van.

Közülök most Áronnal, néhány évvel fiatalabb jóbarátommal futottam egy tizest, ami eredetileg teljes sziget kör lett volna, de Árinak rohannia kellett egy találkozóra, így negyed órát lecsíptünk (edzésnapló: http://edzesonline.hu/edzes/252577 , térkép: http://futoterkep.hu/utvonal/f1di8p/ ).
Ez a  futás az első hivatalos edzése a Balaton Maratonra készülésemnek. Én nem vagyok olyan bátor, mint Miki, hogy maratonnak fussak neki, így egyelőre ezt a versenyt választottam, ahol két nap alatt, három részletben (első nap délelőtt 14, délután 7km, másnap 21km) lehet teljesíteni a klasszikus távot. Maraton majd talán jövőre.... Elvileg Áron is jön, a félmaratonra biztosan, a két nap még alakul. Mikinek is felvetem, mint remek hangulatú versenyt, ahol nem kell attól tartani, hogy hőgutát kap az ember. :) Miki?
A félmaratoni részen új egyéni csúcs (futószlengben PB, personal best) a tervem, ami 1 óra 39 percen belüli időt jelent, és az rápihenve is húzós, hát még az előző napi másik két futás után. Nem baj, meg lesz az, kemény vagy!

Úgy legyen.

Hétvégén Miki első maratonján mi is kivonulunk egy maraton-stafétában, ami a  BSI terminológiában hármas váltót jelent. A résztávok 12,4 km-20 km-9,8km. A másik érdi futótársam dobzse kezd, én tolom a huszast, Áronnak pedig meghagytuk a győzedelmes befutót, pedig azt én akartam. Sőt, úgy néz ki megint lesz velünk egy pár 3,5 kirit teljesítő maratonkás pajtás is.

(kép: BSI)
 

- 1:03 alatt
- st: Rrroka

Vasárnap este többszöri egyeztetés után végre sikerült összehozni helyi futócimborámmal, Rrrókával a közös sportélményt. Mivel okt. 4-én maraton (neveztem, nincs visszaút!), könnyed tempóban toltunk valamivel több, mint 10 km-t.

Egy-két emelkedőn azért kapkodtam a levegőt (a Futótérkép 142 m-es szintkülönbséget indikál). Felavattuk Rrróka frissen kapott kulacsövét (kösz a narancssárga löttyöt!), továbbá érintkezésbe léptünk bizonyos ebekkel. Megcsodáltuk a festői (habár kicsit giccses) naplementét is, valamint a sajátos mikroklímájú Fundoklia-völgyet, amely városunk "tájképileg legszebb része", nem mellesleg "szarmata mészkőbe bevágódott karsztos aszóvölgy" (www.erdcenter.hu).

130-as pulzussal értem célba, jókedvűen és felfrissülve. Igazán kellemes maraton előtti átmozgató edzés volt, ilyet kívánok mindenkinek.

- 2:38:15 alatt
- st: Van Canto - Hero; Pro-Pain - The Best of; The Misfits - Selectii; Volbeat: Rock the Rebel...

Dacolva a másnapossággal és a kialvatlansággal, vasárnap rendezett körülmények között körbefutottam a Velencei-tavat (tanulság a jövőre nézve: soha ne igyál sarki fényt, ha terveid vannak másnapra!). Ezt az eseményt is Pók Janóék szervezték, mint az áprilisit, de a mostaninak inkább családias örömfutás jellege volt, nem is számított "hivatalos" Tóparti Futópartinak. Azaz kevesebben voltunk (kb. 70-en), hiányzott a startkapu és ritkábban voltak a frissítési pontok. És ez így volt jó.

Ami viszont már nem volt annyira jó, az a kondícióm. Már a sukorói emelkedő sokat kivett belőlem, de az igazi holtpont a cél előtt kb. 5 km-rel jelentkezett. A pulzusom tartósan beállt 170 fölé, zsibbadt a kezem, folyt rólam a víz, és éreztem, hogy vörös a fejem, mint a cékla. Többször vissza is vettem a tempóból és inkább sétáltam 50-100 métert, amíg kicsit összeszedtem magam. Örök hálám annak az ismeretlen srácnak, aki egy ilyen leállásnál (az utolsónál) megveregette a vállam, és bíztatott, hogy "gyerünk, gyerünk". Kár, hogy pár percre rá aztán neki lettek gondjai a térdével, így le is hagytam a cél előtt.

Az időm nem lett annyira rossz (2:38, csak 5 perccel több, mint az áprilisi), de ijesztően kikészültem. Nem tudom felmérni, hogy a szombati másfél órás lovaglás, majd az esti dorbézolás mennyit rontott a teljesítményemen. Remélem, hogy sokat. Mert ha belegondolok, hogy egy maraton másfélszer hosszabb... Tegnap biztosan nem tudtam volna még 14 km-t futni, valószínűleg felrobbant volna a szívem, vagy ami még rosszabb, összehányom magam. Még habozok, hogy regisztráljak-e az október 4-i 24. Budapest maratonra.

- 1:22:15 alatt
- st: Prong - Power of the Damn MiXXXer; The Misfits - Selectii; csend

Ma kifogtak rajtam a kütyük. Előbb egy km után elhallgatott a jobb oldali fülesem. Megtört a drót ott, ahol a lejátszóhoz csatlakozik, vége. Kiiktattam a sérült darabot (csak fél méteres hosszabbító szakasz ment tönkre), de így túl rövid lett. A lejátszót kiszedtem a zsebemből és betettem a pulzusmérő szíja alá, amitől az teljesen megbolondult, lehetetlen értékeket mutatott.

Nem volt mit tenni, erre az alkalomra lemondtam a tudományos alapozottságú sportolásról, hagytam a pulzust a fenébe és felszabadultan futottam tovább a Prong monoton ritmusára, amíg... a meleg és a pára miatt ki nem akadt a testemhez szorított az mp3-lejátszó, és semmire sem reagált (csak otthon a reszetre). Hál'istennek már csak két km volt hátra, amit hajrában lenyomtam.

Ettől függetlenül jó volt két hónapos kihagyás után ismét futni. Feltűnt, hogy milyen sokan szaladgálnak itt mostanában. Talán azért, mert korábban indultam, mint szoktam? Volt olyan ismeretlen is, aki hangos hajrával biztatott, amikor ráfordultam az újabb körre (a töltés oda-vissza 5 km).