Ezek a művek Nezumi, Keratomi, Lemúr Miki és rrroka, valamint vendégszerzők írásai. Ők ezen a blogon Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2.5 Magyarország License alatt publikálnak.
A felhasználáshoz kérd az engedélyüket!
Kövess minket a Facebookon is!
Érdi futó vagy? Én meg a BSI érdi futónagykövete! Ha szívesen futnál egy érdi közösséggel, akkor:
- 54:30 alatt
- st: John Medina - Brain Rules...
Egy héttel a Velencei-tó megkerülése előtt végre rávettem magam, hogy fussak egy laza 10 km-t a gáton. Az edzettség hiánya meg is látszik a számokon: alig tudtam 5:30-nál jobb km-eket loholni, s a pulzusom többet volt 170 fölött, mint alatt. Azért jólesett.
A félmaraton után magamhoz képest egészen hamar, már öt nap múlva mentem futni. Motivál a Velencei-tó körbefutás, és addig már csak hártom hét van, tehát edzeni kell.
Csendes ködös, párás reggel, futás közben semmi történet, csak ellazulás, a tempó is teljesen kényelmes. A gondolataim szerte szét, konkrétan van olyan szakasz amire nem emlékszem, hogy végigmentem, csak egy közeledő kocsira figyeltem fel.
Érdekes, hogy még mindig enyhe az idő reggel is, én, a Világ Legfázósabb Embere, rövidujjú-hosszúujjú-rövidujjú kombóban egyáltalán nem fáztam (+sál és fejpánt).
Kicsit fáj a térdem, kenegetem richtofit sporttal.
- dátum: 2009.11.21 06:00
- táv: 13,32 km
- idő: 1:15:27
- tempó: 5:39
- edzésnapló: http://edzesonline.hu/edzes/278029
- útvonal: http://futoterkep.hu/utvonal/f03f7q/
- zene: Kiscsillag - Örökre szívembe zártalak
December 6-án ismét körbefutjuk a Velencei-tavat. Már kétszer vettem részt hasonlón, csak ajánlani tudom. Pók Janó szervező levele alant ("Nem lesz semmi!!!"):
Szia Mindenkinek!
December 6-án, vasárnap Velencei-tó Kör!
Akkor most jöjjön egy kis ismétlés:
(Gondolom, már kívülről tudjátok. Talán már kicsit unalmas is. Nem tudok már nagyon újat kitalálni!!!)
Íme a részletek:
-Rajt-cél: (a már megszokott helyen) az agárdi szabad strand nagy parkolója
Szerintem induljunk 10-kor.
-Táv: 28km (egy kicsit kerekítve)
Hogy mire számíthattok!?
Először is ránk, házigazdákra, de nagyon.
Aztán:
Aki autóval jön, ingyen parkolhat. Bízom benne, hogy kinyitják majd nekünk a közeli illemhelyet, ahol, ha szükséges öltözködni is lehet. Tudjátok melyikről van szó.
Frissítés!!!
Szeretném, ha mindenki maga gondoskodna róla. Nem merem megígérni, hogy körben ott tudunk lenni. (Eddig még mindig összejött…) Az északi parton, négy kúton is lehet kulacsokat utántölteni.(Persze, ha addig nem fagynak be…) Természetesen az ügy még képlékeny. Kísérő autókból is megoldható a dolog, mint eddig. Az én kis Párom jóvoltából egy mozgó büfé már adott. Ha esetleg tudnátok még egy-két kocsival besegíteni, akkor nagyobb esélye volna, hogy mindenki legalább kétszer hozzáférjen majd a kánaánhoz. (ami ugye csak akkor valósulhat meg, ha előkerülnek majd a „batyuk”!!!)
Természetesen a kör végén jöhet majd a már megszokott közös dőzsölés!! (Persze, ha marad mit bedőzsölni és lesz olyan fogásra képes végtagunk, ami nem fagyott le….)
Csak úgy megjegyzem a hideg nem lehet akadály!!!
Jaj! Majd elfeledtem!
Most sem lesz nevezési díj, hangosítás, rajtkapu, póló, belépő a fürdőbe és érem sem!
Valamint nem lesznek km. és útvonaljelzések. Nem lesz semmi!!!
Viszont, remélhetően lesz újra egy jó napotok és a gyűjtésbe 28 kilométeretek.
Természetesen, ha sokan leszünk, akkor ismét bevállalom a „záróbusz” szerepét, hogy szükség esetén tudjak segíteni.
Kérlek, mérlegelj és dönts a fent leírtak alapján!!
Akkor találkozzunk dec.6.-án!
Üdv. Pók János (Janó, ajanó)
(Ha esetleg kérdés volna: pokjano_kukac_gmail_pont_com)
A tervezett kétnapos-háromrészletben maraton helyett végül "csak" félmaratonra mentünk Siófokra, egy kis anyagi meg egy kis egészségügyi okból. Áron is alaposan megfázott, néha elment a hangja és elég taknyos volt, engem meg az influenza kerülgethet, mert a héten többször kiütött az izomfájásokkal kísért hőemelkedés napközben. Szerencsére egyikünk sem lázasodott be, így vállalhattuk a versenyt, de tekintettel arra, hogy a héten még csak futni sem mentünk, és a november is lazábbra sikerült a tervezettnél, nem voltak nagy terveink. 1:50 körüli idővel simán kiegyeztünk volna.
Ez a verseny nagyon jó hangulatú. Olyan érzésem volt, mintha a nike félmaraton kb. ezerötszázra fősre sűrített kivonata lenne, csupa jókedvű sportolóval, akik az ősz végén még futnak egy marha jót a Balaton parton. El tudom képzelni, hogy az emberek még hóesésben is vigyorognának, de a napsütésben mindenki virult, mert még a tavalyinál is jobb időnk volt, kevesebb széllel, több napsütéssel és 13 fokkal.
A rajtnál sem volt nagy tumultus, simán áthaladtunk a rajtkapun fél perc alatt és nekiestünk a két azonos útvonalú körnek. Az első két kiri után realizáltuk, hogy jókedvűen futunk öt perces tempót mindenféle fáradtság és a betegeskedés hatásainak jele nélkül. A frissítőnél megállva vidáman koccintva toltuk le az isoitalt "húzóra" és még arra is figyeltük, hogy a kukába hajítsuk a poharakat. Az első kör végén éreztük, hogy ez nagyon jól megy, 12 kilométernél pedig realizáltuk, hogy megjavíthatjuk a tavalyi időnket! Ettől elkezdtük kicsit komolyabban venni magunkat, a harmadik frissítőnél már meg sem álltunk, csak a kulacsövből ittunk. A part füves részén mindkettőnkre rájött a lábfájás, Áronnak az elöregedett cipője törte fel a lábát (mint később kiderült olyan durván, hogy a papucsban kellett hazamennie), és a talpa is görcsölt, engem meg a szokásos nagylábujjas fájás gyötört. Ennek ellenére simán mentünk 4:45 és 5:05 közötti tempót.
Az utolsó három kirire fogyott el az erőnk. Nem lassultunk ugyan, de a tempó tartása már nagyon nehezen ment, hiába volt közel a cél. A 19 és 20 közötti kilométer volt a legküzdelmesebb ezrünk az utóbbi időben, sehogy sem akart véget érni, már beszélni sem volt erőnk, csak lihegve futottunk. Az utolsó kilométer jelzőhöz érve gyorsan kiszámoltam, hogy ha 144:30 volt a tavalyi időnk, akkor azt nem javítjuk meg, de ha 1:44:50, azt már igen. Nem emlékeztem pontosan, pedig lehet hogy ha tudjuk, hogy 15 másodperccel maradunk csak el az előző év eredményétől, akkor egy picit még hajrázunk.
Így is nagyon jó eredmény kevés edzésből és félig betegségből. Boldogan és csalódás nélkül vigyorogtunk a célba érés után. Aztán persze felfaltunk mindent ami a kezünk ügyében volt. :)
Jövünk jövőre is! Hátha végre lesz hó...
- dátum: 2009.11.15. 11:00
- táv: 21.1 km
- idő: 1:44:42
- tempó: 4:57
- edzésnapló:http://edzesonline.hu/edzes/275445
- útvonal (két kör): http://futoterkep.hu/utvonal/f2hdie/
Sajnos ma nem ért rá sem Ári, sem Lemúr Miki, így egyedül futottam egy meglehetősen korai, 13 órás időpontban. Muszáj volt, mert ez a négykor sötétedés teljesen elveszi a kedvem.
Egyedül futni is jó, megy a zene a fülbe, az ismerős pálya újabb részleteit fedezi fel az ember és marhára tud örülni az endorfin-rushnak. Miki maratonos beszámolója után kérdeztem rá, h mi ez az endorfin-rush amit említ benne, és leírta azt az állapotot, amit én már sokszor átéltem, csak nem tudtam, hogy van szakzsargonja is. Arról van szó, hogy egyszer csak, olyan jó fél óra futás után, az ember elkezd jókedvű lenni, sőt mámoros, vigyor ül ki az arcára, és azt gondolja: de jó futni, ez a sok marha miért nem csinálja? A test és a tudat szétválik, olyan mintha vki más futna helyettem, a mozgás automatikussá válik, fáradtságtól és erőlködéstől mentes lesz. Elönti az embert az az érzés, hogy akármeddig képes lenne így menni. Hát ha valamiért, akkor ezért az érzésért érdemes hosszabbakat edzeni!
Szóval vigyorogva robogtam fel a dombjaimra, a kesztyű-sál hamar lekerült rólam, mert elég enyhe idő volt. A kulacsövem kellemesen melengette az amúgy nagyon fázós derekamat, az endorfin vidámított, a nap sütött, forgalom nulla. a Suhancos pedig ismét hangulatosan festette alá ezt az egész érzést.
Futni jó! Menjetek!
Jövő vasárnap Siófok, Balaton Félmaraton! Jöttök?
- dátum: 2009.11.05. 13:00
- táv: 15.68 km
- idő: 1:23:51
- tempó: 5:20
- zene: Suhancos
- edzésnapló: http://edzesonline.hu/edzes/271286
- útvonal: http://futoterkep.hu/utvonal/eyd9f6/
- Nem normális - gondolta az emberek egyik fele a buszmegállóban.
- De jó lehet... -gondolta az emberek másik fele a buszmegállóban.
- Ártalmatlan - gondolták az őzek a duna-gáton.
- Érdekes... - gondolta a fél tucat fakraskutya a fülét hegyezve.
- Nyugi! - mondta a kutyák gazdája.
- Ő már visszafele jön! - gondolta a szembe jövő sporttárs.
- De jól esett. És milyen éhes lettem... - gondolta a futó.
- dátum: 2009.11.02. 06:15
- táv: 14.56 km
- idő: 1:17:23
- tempó: 5:18
- zene: MR2 Petőfi Rádió és Suhancos
- edzésnapló: http://edzesonline.hu/edzes/269589
- útvonal: http://futoterkep.hu/utvonal/f2edgz/
"Szerintem ez volt az utolsó olyan nap, amikor rövidgatyában lehetett futni..."
A szokásos szigetkört kezdjük unni Áronnal, így odafele a rakpart legszélén futottunk, ami egészen jó, mert néhány helyen nem betonos, és a levegő is frissebb, mint pár úttal beljebb. (A Parlement 30 év után most először állványmentes, érdemes megnézni!)
Már odafele elkezdtük az iramjátékot, és a szigetkört is így futottuk. Áronnak tetszett a tempós futós móka, de szokatlan is volt neki. Megbeszéltük, hogy máskor is futunk így, mert buli, viszont a szigetet lecseréljük vmi másik útvonalra. Meg kellene hosszabbakat is futni olyan 15+ kiriket. Csak sosem fér bele az időnkbe.
Egyébként marha szép idő volt, du. háromkor még sütött a nap, pont a visszafele oldalon tartottunk, amikor eltűnt a budai hegyek mögött. Nagyjából áprilisig nem is nagyon fogjuk futás közben viszontlátni, hacsak hétvégén délelőtt nem iktatunk be egy edzést.
- dátum: 2009.10.27. 15:00
- táv: 12.25 km
- idő: 1:08:31
- tempó: 5:35
- edzésnapló: http://edzesonline.hu/edzes/267005
- 54:30 alatt
- st: Gerry Spence - How to Argue...
A maraton utáni első megmozdulásomat csupán 10 km-re terveztem, de a rövidséget izgalmas kísérlettel kompenzáltam: kipróbáltam, milyen power metal helyett hangoskönyvre futni. Egész jó. Szinte ugyanúgy sikerül befele fordulnom, elszakadnom a külvilágtól, mint a Volbeatet hallgatva. A gondolataimat hagytam elkalandozni, aztán egy-egy érdekesebb résznél ismét rákapcsolódtam a szövegre. Nem mondom, hogy minden megmaradt bennem, amit a fazon felolvasott, de nem is ez volt a cél.
A kísérlet szépségét mérsékeli, hogy az amerikai önfejlesztő irodalom egyik prominens művét vittem magammal, igaz, nem a teljesen gagyi fajtából. Istenem, ez volt kéznél. És határozottan dinamikusabb volt, mintha mondjuk az Emlékiratok könyvét töltöttem volna be az mp3-lejátszóba.
Az Aldiban vásárolt 700 Ft-os kesztyű végül a kocsiban maradt, nem volt rá szükség, de attól tartok, hogy hamarosan kénytelen leszek felavatni.
Egyébként felháborító, hogy du. 6-kor már sötét van, és a vasárnapi óraátállítás csak rátesz egy lapáttal. A bioritmusom úgy van bedrótozva, hogy az esti futás után már nincs semmilyen produktív tevékenység, csak vacsora, könyv, esetleg egy sör, szocializálódás, miegyéb. Ha viszont így megy tovább, egy-egy kora délutáni futással a napom fele elvész. Nem lesz más megoldás, mint átállni a reggeli edzésre, ami ellen minden porcikám tiltakozik.
Azaz csak majdnem a szokásos sziget kört futottuk Árival. Kicsit elkacsáztunk megnézni a térkövezést az Október 6. utcában. (Itt is megjegyezném, hogy a várható október 23-i balhékhoz milyen szépen odakészítik a köveket. :) ) Szép lesz, ha kész lesz, és akkor a Boráros tértől egészen a Szabadság térig lesz egy futható, kevés autós, majdnem teljesen sétáló utca.
A futás jó volt, főleg hogy még világosban kezdtünk és még világosban végeztünk is. Megint megállapítottam, hogy a futás utáni forró vizes fürdő rohadt jó érzés. Ahogy egyik edzőtársam mondta régen: nincs is jobb, mint egy hideg téli edzés után belehugyozni a zuhanyzóba. :)
- táv: 12.50 km
- idő: 1:10:30
- tempó: 5:38
- edzésnapló: http://edzesonline.hu/edzes/263216
- útvonal: http://futoterkep.hu/utvonal/f1wsq9/
- táv: 12.25 km
- idő: 1:08:07
- tempó: 5:33
- edzésnapló: http://edzesonline.hu/edzes/260716
- útvonal: http://futoterkep.hu/utvonal/f1vxuw/
A szupersikeres maraton váltó futásunk óta nem jutottam el odáig, hogy fussak. A versenyek után mindig így van, vagy egy hétig nincs nagy motivációm, ráadásul most egy fogászati probléma is elvette a kedvem, aztán meg jött hirtelen ez a rettenetes idő, amit meg kell szoknunk, ennél már csak rosszabb lesz egészen márciusig.
Szóval Áronnal végre sikerült összeszervezni egy kicsit késői futást, így 17:30-kor már sötétedésbe indultunk el a szigetkörünkre. Kipróbáltam az új Saucony fútonadrágom, hát ég és föld a különbség a kalanjihez képest, pedig az is marha jó. De ez maga a luxuskényelem! A fejlesztőcsapat dollármilliókat és éveket ölhetett bele abba, hogy az ember rudiján ne álljon hülyén elől a naci. Ja és van farzsebe is!
A hideg idő és a szemerkélés ellenére hamar átmelegedtünk, de a sapka-sál mindenképpen indokolt és szükséges viselet volt, de kesztyű még nem kellett (nem is volt).
A szigeten meglepően sokan voltak, vagy tíz-tizenöt másik futóval találkoztunk. Hazafele már nagyon sötét volt, Áronnak ráadásul szétesett a szemüvege, így vaksiskodott. A Balassa utcában van egy sporszemüveg bolt, mondtam Árinak, hogy tudna venni futószemüveget. Erre azt mondta, hogy így is sokáig szokta keresni a szemüvegét, hátha még futna is...
(A fotót az istockphoto.com-ról szereztem ingyen, ezért vízjeles. Gondolom nem gáz?)
Utolsó kommentek