Navixaf, akinek a nevét tilos elolvasni visszafelé 18 éves kor alatt, vasárnap (A pontosság kedvéért: 2010. május 2., 14 óra. Végre egy verseny ami nem délelőtt van!) lefutotta a szekszárdi Brovidék Félmaratont. Éljen május másodika is! - mondhatnánk. Mondjuk is.
A táv nemcsak egy félmaraton volt vízszintesben, hanem függőlegesen is meg kellett tenni majdnem hatszáz métert, nem beszélve arról, hogy fröccsökkel kínálgatták a futókat frissítő gyanánt. Tekintettel a majdnem 30 fokos melegre, ez rettenetes lehetett...

Lássuk hát Navixaf beszámolóját!

"Első mért félmaratonom igaz története

Talán ott kellene kezdeni az egészet, hogy a félmaraton előtti két hét intenzív kenegetéssel (fekete nadálytő krém, lóbalzsam, fastum gél (Ezek elsőosztályú varázskrémek! A lóbalzsam, az konkrétan tényleg lovaknak lett kitalálva eredetileg! :O - rrroka)) és pihentetéssel telt, aminek köszönhetően a lábfájásom a második hétre majdnem teljesen elmúlt, és az utolsó, csütörtöki két szigetkör már panaszmentesen teljesült.
Viszonylag nagy társasággal vonultunk le Szekszárdra már szombaton, Csocsó, Norbi (róla csak annyit, hogy a Vivicittán T-részről ő futotta a legjobb időt :-) és szerénységem futottunk, két baráti házaspár (egyik pici gyerekkel), a feleségem és a nagyobbik fiam pedig szurkolni jöttek, amiért nagyon hálásak voltunk.

A kemény mag már vacsi előtt tolta erősen a páleszt (szénhidrátfeltöltés,
yeah!) (Eddig azt hittem ez csak terepfutó-specialitás. :) - rrroka), én meg kb. egy deci rosét engedélyeztem magamnak (fincsi volt), azt is pizza után.
Ha kicsit többet iszom az ideálisnál (1 sör), szarul alszom mindig, és másnap délutánra megfájdul a fejem - no ez félmaraton mellé nem hiányzott :-) . (A sört én sem bírom. Egy korsótól is négy liter kell csövelnem, és borzalmasan fája  fejem tőle. - rrroka) Így is felébredtem az éjszaka közepén, hogy vattát köpök, ez mondjuk a pizza mellékhatása is lehet...
Bár nem nyomasztott különösebben a verseny ténye (többször futottam már félmaratoni távot bő két órás idővel (PB?- rrroka)), hajnaltól már nem tudtam rendesen visszaaludni, csak félálomban forgolódtam. Ezzel mindenki így van? (Én nem, de a verseny előtti reggel nagyon ideges vagyok. - rrroka)
Mondjuk ha alaposabban körüljárom a versenydokumentációt, és megnézem a szintdiagrammot a futótérképen, akkor jogosan cidriztem volna. :)
Rendesen bereggeliztem a szállodában (Hotel Zodiaco, a kaja nagyon rendben volt) és egy fél kiflit eltettem ebédre is. Mivel a rajt délután 2 órakor volt, nem terveztem rendes ebédet, csak a reggelit meg valami nasit 11 körül (=fél kifli). A nasi csúszott fél órát, de a stratégiának megfelelőnek bizonyult, „gyomorilag” végig rendben voltam, a befutónál a család egy fél kürtőskaláccsal várt, amit csipleadás közben jóízűen el is fogyasztottam.
Reggel szemerkélt az eső, kellemesen hűvös volt - igazi ideális futóidő. Sajnos ez nem volt teljesen összhangban az időjárás-jelentéssel, ami változóan felhős (jó, inkább felhős) időt és csak pici hőmérséklet-visszaesést vizionált. Végül a meteorológusok diadalmaskodtak, rajt előtt 15 perccel ugyanis kisütött a nap, és inkább meleg idő lett, mint kellemes.

Rövidujjú-szárú technikai cuccban terveztem indulni, de „bimbóvédelem” miatt, meg a hűvös reggel hatására fölvettem a rövid ujjú melegítőalsót (Ez valami egészen speciális kezeslábas lehet... - rrroka). Szerencsére meggondoltam magam és még időben megszabadultam tőle, főleg mert normál séta mellett is beizzadt alatta a hátam. Végül még a lenge öltözet ellenére is patakokban folyt rólam a víz, pláne az emelkedőkön.
Az első 7 km light-os volt, csak enyhe emelkedő volt benne, meg jó meleg, mert már sütött a nap rendesen. Saci néni 5km-nél várt és bíztatott mindenkit (nagyon jó esett!), közvetlenül utána jött az első frissítőpont. Itt véletlenszerűen választottam iso-italt, ami nagyon jó volt, főleg mert hűs volt. Innen enyhe emelkedő következett, majd találkozó a szurkolókkal a templom mellett (itt készült pár fotó is (lásd a fenti képet - rrroka)).
Saci néni valamilyen „rejtélyes módon” még kétszer elénk került, és lelkesen bíztatott, dicsért minden futót.
Ez után következett az első keményebb emelkedő szakasz a kilátóhoz, ahol ugyan már jártunk szombat este, és akkor az „über meredek” erdei ösvényen mentünk fel, de így „körben” sem volt egy leányálom. Nem baj, „kemény vagyok”, gondoltam, és futva mentem a kilátóig a legmeredekebb részen is (előtte még egyszer frissítettem vízzel (Domesticdragon mesélte a futóblogon, hogy ő gyanútlanul a nyakába öntött egy pohár fröccsöt, mert azt hitte víz. - rrroka)), sőt a kilátó utáni rövid lejtőt követő gyilkos emelkedőre is. Ennek az emelkedőnek a vége felé jutott eszembe először, hogy ezt így nem fogom végig bírni, és előbb-utóbb meg kell majd állni, de mivel nagyon közel volt már a tető, erőt vettem magamon és futottam a zenekarig (mulatós zenével várták a futókat a csúcson - én nem vagyok egy mulató fenomén, ezért tánc helyett inkább csak lihegtem :-) ). Innen váltottunk át először igazi „térdszétverős”, „cipőorrlyukasztós-lábkörmöntámaszkodós” ereszkedésbe. Vagy az is lehet, rosszul csinálom ezt a lejtőn futás dolgot... (Én sarokkal tompítom a lejtőt, az a térdnek tesz rosszat, meg a cipőt cseszi szét hamar.  A meredek lefele szívás. - rrroka)
A második emelkedőn egyre inkább lemaradtam Csocsó mögött (Norbit a rajt óta nem is láttuk), és egy idő után láttam, hogy ő is belesétál az emelkedőbe. Én még egy kicsit erőltettem, de a 187-es pulzust látva én is sétálóra vettem. Utólag rájöttem, hogy ha az ember nem „Übermensch”, akkor nincs is értelme a nagyon meredek szakaszon futni, mert a gyaloglók a meredek rész után pikk-pakk utolértek és meg is előztek. Szóval a innen kezdve az összes nagyon meredek szakaszon gyaloglásra váltottam, a pulzusom így már folyamatosan 180 alatt maradt.
Túl a második csúcson Csocsó begyújtotta a rakétákat, a célig nem is láttam többé.
Másodszor is megmásztuk a kilátó dombját (ez nem lett volna okvetlenül fontos, részben finom szivatás volt a rendezők részéről (Jófejség! :D - rrroka)), innen kezdve többnyire lejtős volt az út a célig, csak a legvégén volt egy enyhe emelkedő, ami a 20+ km hatására mégis eléggé megviselt. Az utolsó 2 km már nem igazán esett jól, fáradt voltam, melegem is volt, frissítés sem volt már, és 6 percen belüli km-eket erőltettem magamra, ami 20 km után már nem magától értetődő számomra.
Az utolsó emelkedő leküzdése után jött a célegyenes, igazán felemelő érzés volt a befutó, igaz én már az első chipszőnyegnél elkezdtem örülni magamnak, mire valaki közölte, hogy „amott van a cél”. A cél után hirtelen kellett megállni, ami nem volt kellemes, jól esett volna még kocogni, sétálni egy kicsit. Nyakunkba akasztották a jól megérdemelt érmet (Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy mennyi izzadt embert kell végigtapizniuk az éremosztóknak. - rrroka), majd következett némi tévelygés a befutócsomag átvételhez. Víz, bor begyűjtve – a víz felét elég gyorsan elfogyasztottam -, chipleadás, zuhanyzás, indulás haza. (A képen a befutó előtt épp a kamerának pózolok :-)
Sajnos a befutónál elfelejtettem leállítani az órát, de a sebességgrafikont elemezve valahogy a hivatalosan mért 2:10 kb. 1 perccel többnek tűnik az általam mért időtől – mindenesetre így is – úgy is elégedett vagyok az eredménnyel, pláne a terepviszonyok figyelembevételével. Arról nem is beszélve, hogy pontosan 6 hónappal ezelőtt ficamodott ki a bal bokám.

Futás közben is ellenálltam a fröccsöknek (hiába írta a rajtszámon, hogy "Fröccsözz Navixaf!") mert az asszony már délelőtt elkezdett duruzsolni, hogy akkor ugye én vezetek haza meg a szervezők is óva intették a fröccsel frissítéstől azokat, akik nem ehhez szoktak (leghamarabb a 20. km után javasolt). Mégiscsak ez volt az első mért félmaratonom (Erre  a magas labdára fenttartok egy helyet Lemúr Mikinek! - rrroka), nem akartam ellazázni a teljesítését.
Mindenesetre tényleg jó buli volt, pláne így társasággal, 2 napra véve.

Azért én inkább hegyvidék félmaratonnak nevezem magamban :-)

(Navixaf szívritmus diagrammja- Pontosan látható, hogy 14 kilóméternél megszakad a szíva, mert nem ihat egy fröccsöt. - rrroka)

(Jó nagy huplik. Teljesen jogos a "hegyvidéki". - rrroka)

Navixaf, http://napi-trance.blog.hu"

Mi pedig köszönjük szépen, és gratulálunk is egyben! :)