Tegnap nekem már szinte késő éjjel, fél nyolckor indultunk neki Dobzse barátommal az esti futásnak. Másfél órát terveztünk szinte sík terepen Tárnok irányába, de én már az elején éreztem, hogy nagyon fáradt vagyok és nem megy a futás. Ittam az isoitalt dögivel, sőt egy csapnál is megálltunk, de nem akart jobb lenni, a pulzusom kúszott felfele a 160 fölötti tartományba. Nemsokára mondtam Dobzsénak, hogy fél óránál inkább forduljunk meg, ne tegyünk rá még 15 percet.
Visszafele kicsit jobb volt, a csapnál megint megálltunk frissíteni. Lehet, hogy ez egy népszerű útvonal lesz nekem ebben a dögmelegben, mert jobban esett a víz, mint a langyos iso, és a fejünkre is locslohattunk bőven. A vizezés után jobban esett a futás, bár ez enyhe emelkedőn és a végén ahol kicsit meghúztuk (vagy csak nekem tűnt úgy...) felment stabil 170-re a pulzusom. Ennyit számít az egész napos hőség és hogy két este is masszív két óra ásással-lapátolással kerestem a szennyvízelvezetőnk utcai beállását. Még nem találtam meg, félek, ha tovább ások elérem Ausztráliát.

idő: 01:01:41
táv: 10.8 km
tempó: 05:42
edzésnapló: http://edzesonline.hu/edzes/414085