A napi edzés miatt nem látom értelmét minden futás után egy-egy posztot tolni, így azt fundáltam ki, hogy csokrosan tájékoztatom interwebes követőinket szorgalmas munkámról.
Hétfő szünnap volt, kedden 8 km fartlek, amiben az volt az érdekes nekem, hogy az edzésterv szerzője szerint a tempós/pihenő aránynak úgy kéne alakulnia, hogy a lazítás 2/3 legyen. Én eddig mindig többet pihentem. Nembaj, csináljuk most így. A kétharmadból kicsit elegem van, úgy hallom mostmár az emberek kétharmadának is, ezért aztán úgy alakítottam a futásokat, hogy 4-5 oszlopközt száguldoztam, utána kb 2-3 oszlopköz pihi jött. A szokásos Budafok felé vezető pályámon mentem, csak korábban fordultam vissza, összesen picit hosszabb lett, 8,7 killer. Hiába voltak lassú részek és 2 km bemelegítő, egy levezető, mégis 5:15-ös tempóátlag jött ki. Hoppá! Az edzésterv szerint "Az iramjátékos edzés remekül végezhető dimbes-dombos terpen, ahol a domborzatot figyelembe véve alakíthatod a gyors-lassú szakaszok váltakozását.", én azt annyival egészíteném ki újabb futószabályként, hogy dombon lefele nem fartlekezünk/résztávozunk! Ilyenkor ugyanis a szokásos terhelés többszöröse éri a lábunkat, és az nem tesz jót. A régi IT szalag sérülésem pont így szedtem össze amikor a maratonra készültünk tavaly tavasszal.
Tegnap csak egy laza ötös volt előírva (ez lesz a mai penzum is). Hogy érdekesebb legyen dombnak fel indultam, nem túl meredek, de folyamatos, ez is edzősebb, mint síkon futni. Lefele egy lankásabb útvonalat választottam, így a táv legeslegvégén még egyszer fölszaladhattam a Szuszogóra, persze ettől 6,5 lett az előírt 5 km, de sebaj.

Na és akkor elmesélem a poszt címadó kajálását, ami a tegnapi edzés után következett: olasz paradicsomos húsgolyók spagettivel, resztelt sajttal, két pohár coca-cola és egy szép szelet Sacher torta desszertnek. Mindez este hétkor. Előző este meg két szelet tora csusszant le. Hát szabadna ilyet ha nem futnék? :)