Októberi talpalávalónkat saaby sporttárs szolgáltatta. A választott nótáról és alkotójáról eképpen vall:
Mike Patton...
Ez nálam úgy kezdődött, hogy a 92-es Guns ’n Roses koncert előtt (fiatalabbaknak mondom, az egy híres zenekar volt, egy pszichopata-vonagló énekessel, és egy folyton talajrészeg pulival Gibson Les Paullal a nyakában), előzenekarként lépett fel a Faith No More. Olyat zúztak hogy leesett az állam, s mire felocsúdtam a Paradise City(GnR) helyett a Midlife Crisis (FNM) dallamát dúdolgattam (a számcímek is beszédesek!). Addigra kezdett nagyon unalmassá válni a sztenderd rákenroll fíling, ami minden akkori banda „sajátja” volt eme műfajban. Erre itt ez a pár idióta San Franciscóból, és oly’ pofátlanul szarnak peremig minden konvenciót, hogy az tizenéves lázadó, útkereső lánglelkemnek világítótoronyként mutatta: erre, csak erre pajtikám!
Nem mennék nagyon a törióra mélyére, akit esetleg érdekel: Wikipédia, www.fnm.com.
Ennek a klassz kis bandának egy nagy baja vala: tagjai nem igazán egy követ fújtak zeneileg, de még az is lehet hogy különböző galaxisokból származtak, annyira más arcok…ebből adódóan a hihetetlenül exhibicionista Patton nem elégedett meg -- amúgy szakmailag és anyagilag felettébb sikeres -- FNM-ban elkövetett énekléssel, és minden adódó alkalommal (kb. páros hét keddenként) alapított egy újabb nonkonformista zenekart. Ezek nagyjából:
Mr. Bungle
Tomahawk
Peeping Tom
Fantomas
The Dillinger Escape Plan
Lovage, stb.
Patton így már kiélhette muzikális perverzióit, mi pedig örülhetünk, hisz sok az 1-ben (hopp, inkább 1 a sokban, éljenek a képzavarok!) lett ez a hihetetlen hangú és tehetségű ember!
Kiegészítés (arra a kérdésre, hogy melyik legyen a talpalávaló):
Hűűű…ha azt kérdeznéd melyik csajt hagynám ki a bikini-válogatottból, az sem lenne nehezebb! :)
No, mivel futáshoz passzoló zenét keresünk, a Peeping Tomtól a Mojóra szavazok. Ez jó kis ritmusos nóta (olyan Rocky fut két fél fagyott vágóállattal a hátán féle).
Utolsó kommentek