Szaladnak napok, közeledik a célverseny. A héten már résztávoznom sem kellett, sőt péntek is pihenőnap volt. 5-8-13 kirikkel pihenek a jövőhét vasárnapi Balaton Félmaratonra.
A másfél hete csütörtökön vásárolt fényvisszaverő mellényemet többször is kipróbáltam, mindjárt másnap reggel elvittem egy körre. 13km hajnali hatkor. Nem igazán esett jól, korán volt még a futáshoz, de délután az úszás miatt nem tudtam volna futni menni, így muszáj volt napfelkeltével futnom. A fényvisszaverő mellény negyed óra múlva jelentőségét vesztette, mint vizuális védelem, mert felkelt a nap és vidáman beragyogta a reggelt. Azért jó volt kipróbálni, kényelmes és megnyugtató viselet. Szombaton már sötétben öltöttem magamra, felszaladtam benne a dombra földúton, így itt sem kellett funkcióját nagyon betöltenie, viszont rájöttem, hogy jó lenne bele valami kutyajelző- és riasztó rendszer is, mert félúton két eb rohant rám, bár tisztes távolságba maradtak, azért ijesztő volt. Határozott hangon "Nemmészhaza! Ottmaradj" elég volt, de visszafele már nem erre jöttem inkább.
Vasárnap a hosszúfutások napja, erre a vasárnapra 19,5 km volt előirányozva. Késő délelőtt indultam el a szokásos nagy körre, ami a Fundokliában és levendulásban megy fel, majd az Alsóvölgyi utcán jön vissza. Az első fele emelkedő, a második fele lejtő, a hajrája megint emelkedő, remek kis útvonal ez. Az első két kiri után éreztem, hogy nagyon jól megy, 5 perc alatti tempót tippeltem, gondoltam ha ezt bírom nagy elfáradás nélkül, akkor viszem végig. Lábujjfájás, nem is beszélek róla. Mégis 1:34 alatt mentem körbe, ami 4:55-ös átlag, és nem futottam ki magam, csak eléggé elfáradtam az uccsó két dombra, de akkor már hősiesen tartottam magam. Elég megnyugtató, hogy már csak kicsit gyorsabban és kicsit többet kell majd a félmaratonon futnom, és akkor pihenésből és versenykörülmények között. Ezzel a futással véget is ért az edzésterv kemény része.
Ennek örömére a hétfői szünnapot megtoldottam keddel is, de csak futásban pihentem, munkában rá kellett rakni még egy lapáttal, határidő, határidő, határidő.
Szerda 8 km, Fundoklia, naplemente, nyugi. Felmegyek a lépcsőkön, megállok két percre körbenézni. Nagyon nagy a nyugi. Tökjó. :) Elindulok haza fundoklia kijárátánál nagy kutya áll. Megállok én is, nézzük egymást. Egy csaucsau és egy kaukázusi keveréke lehet, kicsi háromszög alakú hegyes füle van, és kerek feje tömpe orral, hosszú szőrrel. Kérdem tőle, na mivan, vissza kell mennem a másik úton, vagy meg tudunk egyezni? Toppant felém majd játékosan hátraugrik. Eljátssza még párszor, haverkodás lesz a dologból, végül hagyja magát megsimogatni.  Mondom, hogy akkor futnék tovább, ő meg már a bokrokkal foglalkozik, békésen elválunk. Nagyon kényelmesre sikerül a futás, 5:28-as tempó, laza.
Csütörtökön rögtön meló után mentem is futni, rövidített 13 kiris Duna-gát, sokkal jobban ment mint a múltkor reggel, fényvisszaverő csodarucim többen is megcsodálták. 5:08-as tempó, de tök kényelmesen esett.
Péntek pihenőnap, hivatalos, edzésterv szerinti. Úszás is kimarad, lazulás van!
Szombaton viszont mentem úszni, gondoltam ellenőrzöm Lemúr Miki barátom hogy halad, és nyelek egy pár liter klóros vizet gyorsúszás gyakorlás címén. Előtte azonban belefért 5 km könnyű futás, ami végül egy kis számolási hiba miatt majdnem 6 is lett. Tempó 5:09, ezen a távon már illik ezt tartani. Fél óra múlva mentünk is úszni Lemúrral. Nem tökéletes úszótechnikánk miatt annyit ittunk, mintha valami esti kocsmázáson vettünk volna részt, én a gyorsúszás kartempónál lapátolom az arcomba a vizet, ő meg a mellúszás kartampója után korán elindított lábtempó eredményeként óriáscápa módjára nyitott szájjal szűri át a medence vizét, állítása szerint az ezért ilyen planktonmentes.