- 10,4 km
- 48' 44" alatt
Tegnap két látogatás között (melyeknek kis családunk nem cselekvő részese, csak hálás alanya volt) adódott pár nyugodt óra, amikor le tudtam ugrani a gáthoz. Ismét gusztustalan dolgot műveltem, kocsival mentem futni, aminél talán csak az edzés közbeni zenehallgatás a rosszabb.
Alig kezdtem hozzá, beütött a felelőtlen ünnepi életmóddal járó vattacukor-effektus, amikor a kitartó testrombolás miatt az ember párszáz méter után úgy érzi, hagyja a francba ezt az egész feszülő nadrágos bohóckodást, és inkább hazamegy még zabálni és alkoholizálni. Esetleg elszív két cigarettát, lehetőleg már a kocsiban.
Ezen aztán jól felhúztam magam, nem lehetek már ilyen puhapöcs, és dühösen belehúztam, csakazértis. A lehető legjobbkor jött a lejátszóban a The Beginning of the End, ezekre a baljós, posztapokaliptikus elektronikus ütemekre nagyszerűen lehetett vágtázni. Közben a csütörtöki Tőzsdesügér posztomon gondolkoztam, meg az anyagiakon úgy általában, de leginkább semmin. Az volt a legjobb.
A kezdeti elbizonytalanodást és pisiszünetet ellensúlyozandó, a végén még szolidan sprintelgettem is, ami szépen látszik az alábbi grafikonon. 4:40-es átlag lett a vége, ami kis elégtétellel tölt el: ha már pannonfunk sporttárs egyedül is többet fut kettőnknél, azért gyorsaságban még mindig legyakjuk. Ki-ki a maga örömével, ugye.
Utolsó kommentek