A Fundoklia-völgy fölötti mészkőfennsíkot ma már fiatal fenyőerdő borítja, de valaha ez tényleg egy kopasz hegy volt, tükörképe a pár kilométerrel nyugatabbra található ugyanilyen sík és üres domborzati képződménynek. A kettő között húzódó völgy stratégiailag igen fontos lehet, mert a két hátság szélén hosszú kilométereken keresztül húzódnak lövészárkok és a hozzájuk tartozó egyéb ojjektumok. Idáig futottunk fel vasárnap délelőtt, vagyis nem ez volt a cél, de olyan sár volt a magasles felé, hogy inkább rövidítve átvágtunk az előbb említett fiatal fenyvesen. (Ami egyébként az Érdi Hendikep útvonala. A következő futás március 17-re esik, meg kéne őket látogatni. Futópajtások?) A lövészárkokat szemlélve tartottunk egy frissítőállomást, csoki, tea, csoki, tea, és annak megbeszélése, hogy tök hülyeség ez az egész háborúsdi, én pedig személy szerint lépnék innen, ha dörögni kezdenének fegyverek, mert nem hiszek abban, hogy egymás lelövésével és lebombázásával konfliktusok megoldódnának, inkább számtalanszor megtöbbszöröződnek. Maga a futásunk most nem felgyülemlett feszültséget levezető mozgásforma volt, hanem kényelmes beszélgetős kikapcsolódás, előre kértem Lemúr Mikit, hogy ne teperjünk nagyon, ő pedig némi alváshiányt felhalmozva az utóbbi időben, örömmel tett eleget a kérésemnek. 5:38-as tényleg kényelmes és beszélgetős tempóban teljesítettük a 15 kilométerünket, jól esett, nem volt fárasztó, a hosszú futás jelző is rá illik, teljesen elégedett vagyok.

Pláne elégedett, hogy kedden megint futottam. Ilyen még nem volt! 2012 első futása két napon belül! Produkcióóóó! Nézzék emberek, és higgyenek a szemüknek!
Kedd reggel, mit reggel, hajnalban elfuvaroztam kedves feleségem a buszhoz, sőt egy kicsit még tovább, egészen Camponáig, délután ugyanis arra fele volt dolgunk, és nem akartam kétszer fordulni, szóval ha már odáig elmentem, akár haza is szaladhatok, nem? 9.5 kiri, reggeli futásra ideális, nem döglik ki tőle az ember, utána még képes aktív és értelmes munkára. Szóval 05:15 körül elstartoltam Nagytétényből, és Érd határáig frankó bringaúton tudtam futni. A hajnali futó szokatlan látvány lehet erre felé is, a fényvisszaverő mellényem feldobva bringavillogóval mély benyomást tett az emberekre, néztek furán, hitetlenkedve, szerintem irigyen is. Laza tempót nyomtam, de ilyenkor reggel valahogy könnyű futni, utólag nézve 5:19 volt az a "laza" tempó. Közben pedig igazi tavaszi érzés volt a napkelte és a madarak csiripelése, valamint az, hogy rajtnál még kevés volt a futóruha, a finisben meg sok, hiszen az induláskori -8 fok már 0 körül járt mire hazaértem.