Sajnos idén nem sikerül az egyenlítés, a hazai csapat magabiztosan hozta a második menetet is. Az előrejelzések szerint is idén jobbak voltak a hegy esélyei, hiszen az ellenfél játékosai minimális időt tudtak csak felkészüléssel tölteni, és sérülés is hátráltatta őket. Ha ezekhez még hozzátesszük, hogy az esős-szeles idő is inkább a Mátra csapatának kedvezett, akkor már egyáltalán nem csodálkozunk az eredményen.

Pedig a vendégek az egyenlítés reményével érkeztek: tavaly végigment ugyan a mérkőzés, de az egy óra hosszabbítással befejezett találkozót a végig magabiztosan játszó Bükkiek nyerték. Idén a Sörösök lassú, de magabiztos haladással, rövid frissítésekkel tervezték teljesíteni a 72 km-es két Mátra-kört, amiben négy Kékes mászás is van. Végül kétszer sikerült csak felérni a csúcsra.

Fotó a rajt előtt

A mérkőzés elején még minden rendben ment, az idő nagyon kellemes volt, és bár kicsit borult volt az ég, de nem esett. A Sört adni ér páros viszonylag hamar elfoglalta az utolsó helyet, így a saját tempójukban tudtak haladni. Az emelkedőket szépen meggyalogolva, a lejtőkön, síkokon kocogással haladva, az utak helyén lévő patakokban bokáig merülve, de jókedvűen mentek az erdőben. Az első Kékes látogatáskor, még mosolygós szelfi is készült, kevés evés után megkezdődött az ereszkedés.

A Kékesen

A sörcsapatból Zolinak idén nagyon jól ment a futás, viszont Keratominak elkezdett fájni a dereka. Ez egy viszonylag újkeletű fájdalom, az eddig izomfájdalmat váltotta fel, kb két hónapja. Az izmokat nyújtással és masszázzsal sikerült rendbe tenni, de úgy látszik van ott még baj. Szóval 25 km környékén már annyira belassult a csapat, hogy a szintidő veszélyesen közel került. És a Sombokor nevű akadálypálya még csak ezután következett. Itt már bőven hagyták el a csapatot a Szimpla Élményen résztvevő párosok. Végül valahogy felküzdötte magát a sörös csapat másodszor is a Kékesre, de onnan lefelé már csak busszal sikerült menni. Közben az eső is elkezdett szakadni, mondjuk ez már sokat nem rontott a helyzeten.

Idén tehát 25 km-ig sikerült jutni, meg volt még majdnem 4 km mászás, majd egy kis buszos ereszkedés. Hát így lett 2-0. Jövőre, bár nem ezen a néven fog futni (hehe) az esemény, azért ott leszünk, és szépítünk majd!

Ilyen szép a Mátra