"Két nap alatt 31920 nevezőt számláltunk minden idők legnagyobb hazai futóversenyén." - szól a BSI hivatalos közleménye. Ez a rengeteg futó a hétvégén 11 féle versenyszámban állhatott rajthoz. Nagyon remélem eljut ez a szám most már azok agyához is, akik szerint pár száz idétlen színes ruhás marha miatt zárják le az egész várost és Facebookon fröcsögve gyalázzák a rendezvényt mindenféle saját tapasztalat nélkül. Sosem felejtem el amikor Árpa Attila szédületes csepürágó és pazar filmdirektor arról posztolt, mennyire szeretné halálra gázolni a futókat, akik feltartják őt. A poszt eltűnt, ám az internet nem felejt.
Tarlós István szívébe szerencsére a BSI bekukackodta magát (gondolom örök életre szóló ingyenes indulási lehetőséggel kenyerezték le), bár nagyszerű fővárosatyánk egyszer pallérozott buksijába vette, hogy az ő városában az ő drága autósait csak háromszor engedi majd egy évben a puhatestű autótlan mozgásmániás lúzereknek feltartani, végül talán nem lesz belőle semmi.
Szeretném jelezni a "menjen ki az erdőbe futni" típusú észlényeknek, hogy 30000, harmincezer!!! versenyzőről van szó, plusz szurkolókról, ennyi embert egyszerre senki sem akar valójában egy hazai erdőben sem látni, hacsak nem gyűlöli  teljes szívből a fákat és az erdőlakókat. Indoklásnak itt egy kép a Gerecse teljesítménytúráról, ahol 2500 ember a limit, vagyis a futók számának tizede sem.

Na akkor ez a téma berekesztve, a városi futás van és lesz, mindenki lenyugodhat a csudába. Sőt, nézzük meg ezt a szépen komponált lassított drónvideókkal tűzdelt rövidfilmet a versenyről, és szóljon akinek nem lett tőle kedve részt venni egy ilyen méretű eseményen. A tömegtől viszolygóknak mondom, hogy a maratonon indulók száma még pont jó, lehet futni, nincs nagyon tömörülés,  a berlini vagy new york-i maratonon vagy ötször ennyien vesznek részt, na ott már van tömeg rendesen.

Szóval múlt vasárnap én is letettem a voksom, lábammal szavaztam a budapesti maraton létjogosultsága mellett, bár kicsit összecsaptam a dolgot, mert a rendelkezésre álló öt és fél óra helyett, ahol a félelmetes záróbusz darálja be kérlelhetetlenül a lemaradókat, 3:30 alatt beértem pont a középmezőnyben, ezzel harmadik vagy negyedik hasonló idejű maratonomat teljesítettem. Szeretném jelezni, hogy az elit másfélszer gyorsabb volt nálam és 2:20 körül beértek. Elég fura volt látni, amikor 8 kilométernél én még lefele kocogtam a budai oldalon az Erzsébet-hídnál, az elit meg a túloldalon mér felfele haladt 12 kirinél. Minek így rohanni ebben a melegben?!
Igaz-igaz-bizonyság, elég jó idő volt, szinte szokásos a nagy meleg a SPAR maratonokon, most is volt vagy 25 Cº és ez megviccelt (értsd: kicsinált) megint nagyon sok embert, aki nyáron nem futott néha délelőtt vagy délután az igazi hőségben és nem volt felkészülve arra, hogy úgy csap fejbe az aszfaltról visszaverődő hőség, mint egyszeri gárdistát a babakocsit toló egynemű afromagyar pár látványa.
Na mit meséljek még? Természetesen pulzusra futottam, nem tempóra, csak annyi balhé volt, hogy leállt a kézikészülékem és kb. óránként mutatott csak adatot, de akkor viszont jót, szóval egészen jól ment az érzésre futás is.  Ja az Adidas jóvoltából mindenki kapott ajándékba nagy felbontású digitális befutófotót, ami tök jó, mert amúgy 690 Ft lenne egy vízjel nélküli nem mikroméretű fénykép magunkról. Meg volt grapefruitos Dreher 24 a befutócsomagban, ami kb. egy perc alatt vérré vált.