Nezumi beszámolója az év első maratonjáról.

Már decemberben kérdezgettük, hogy akkor ki jön január első szombatján Gútára, a Vízkereszt Maratonra. Mert a csapatból sokan voltunk már, sokszor, és vakon bízunk a szervezőkben (lásd lejjebb), de nem mindenki rohan lelkesen a vesztébe, a Vág völgyében zúgó orkánba vagy a -12 fokos fagyba, ez minden gútai beszámoló kötelező pontja.
Viszont az újévi koccintáskor már látszott, hogy "győzött a meleglobbi", tudományosan a globális felmelegedés (Trump elnök hitetlenkedve felkapja a fejét. - rrroka), muszáj lesz idén ott kezdeni az évet! Róka Koma azt találta mondani, ő inkább félmarcsira nevezne, na mondom, én azért nem autózom kétszáz kilométert, ez meg is győzte, maradt a maraton :) Keratomi meg gyógyulófélben óvatosan mégis autózott velünk egy félmaratonért, csak akkor bánta meg kicsit, mikor kiderült, hogy ugyanannyi a nevezés, mint a 42-re :)
Szerintem mindenki tudja, miért nyerő Gúta (Kolárovo). Közel van, Komáromtól egy ugrás. Az ára verhetetlen önmagában is: egyszer neveztem online, úgy 10 euró, a helyszínen 15. Ha telekocsizunk Érdről, akkor is olcsóbb a magyar versenyek óriási többségénél. (Ráadásul Gúta címere olyan, mint egy suriken, annyira menő! - rrroka)
Ha ár-érték arányban nézzük, marad a döbbenet: ebbe belefér az útbiztosítás, a príma meleg öltöző (hát jó, közös, ettől kicsit kalandos, lásd később) (Később mondták, hogy a szomszédos sportcsarnokban van külön öltöző és zuhany. - rrroka), időmérés, 5 km-enként pazar frissítő, amit ők üdítőpontnak hívnak (vagy még jobb szlovákul, buffetnek), és tanítani kéne pár marha drága magyar versenynek: hát itt nem fogy el a meleg tea, a kóla, az étel... És a végén akkora kiadós, magyaros finiserkaja... ami mondjuk az UB-nak évtizede nem fér bele, ezt magyarázza meg valaki. (Profitmaximalizálás. Morgok is. - rrroka)
Oké, nem névre szól a rajtszám, hanem visszaadós, bebújós, textil sífutórajtszám, ami szerintem műholdról is látszik: a maratoné neonsárga, a félmaratoné neonnarancs. Nem is rossz, amikor a végtelen síkságon messziről látom, mennyien vannak előttem, mögöttem...
És amit nem adnak pénzért se: határtalan türelem és kedvesség, minden szervező mosolyog, ez itt valami ünnep szerintem.
Nem gond a helyszíni nevezés: a tavaszi idő kicsalta a futókat, elfogyott a félmaratin rajtszám, semmi baj, Keratomi olyat kapott, amit ott helyben vágtak ki egy lepedőből, tollal írtak rá egy számot, Reni, a barátnője meg rajzolt rá szívecskét, amikor nem figyelt oda. (Bezzeg hóembert nem csinált a nyolcasból, pedig úgy még szebb lett volna. És végre van egy rajtszámom Gútából, amit haza tudtam vinni. - Keratomi)
Szóval menőzés van: külföldi maratonnal indul az év, közben támogatjuk a magyar terméket, Gútán nem hallani más szót, csak magyart :) Ettől még jönnek szlovák meg német futók, de tuti, hogy a többség magyar. A honlap, a rajt előtti beszéd, a frissítők önkéntesei persze kétnyelvűek.
Az se rossz, hogy szintemelkedés alig van, szóval kenyaiak, lehet itt kísérletezni, úgyis melegednek a maratonok, de most nem találom az erről szóló cikket.
Parkolás a művház előtt, nahát, igazán nem kellett volna: szemben a verseny gyönyörű színes plakátja, rajta maga Róka Koma, mellette Iramszarvas. Szóval a magyar futónagykövetek Gútán találkoznak, nem mondjuk Ibizán. Ők tudják :)

A művházban öltöztünk, három éve a szomszédos sportcsarnok volt a központ. A mosdó a lényeg: tiszta meg minden :)
Kerestük a ruhatárat, hát az nincs, de a nevezési szobában azt mondta a néni, tegyük csak le, "mindig itt fog lenni valaki". Fú, ez milyen klassz, akkor hallottam ezt utoljára, amikor diákkoromban Győrből Kanizsára költöztünk, ott mondják így azt, hogy "lesz".
Eszembe se jut, hogy kételkedjek bennük, vigyázni fognak mindenre. Nem tudom elképzelni, hogy eltűnjön valami. Nyilván ha ötszáz nevező lenne... á, meg fogják oldani azt is, tuti.
Akinek eltűnt a pulzusa, a rajtban megtalálta: olyan ágyúlövésre indulunk, hogy sikítottam ijedtemben.
Ismerem az utat, ez akkora előny! Nem mintha el lehetne tévedni! Nem elég, hogy mindig bemagolom az útvonalat, itt szép nagy sárga táblák jelzik, merre kell menni. Félóra örömfutás a városkában, ami akkora, mint mondjuk Diósd (ott lakom :)). Ragyog a nap, nem kell nekem se sál, se sapka, se kesztyű, 12 fok is lesz még itt! A met.hu szerint szélcsend vagy enyhe DNY-i szél, na erre őszintén kíváncsi vagyok!
Indulás előtt még a plusz mezt is levetem, egy szál hosszú ujjúban meg vékony nadrágban futok, nem is hiányzik semmi, csak nagyjából fél centi a rövid zokni meg a nadrág alja között, na ott lebarnul a bőr :) Arca-kézre ötvenes naptej! Napszemüveg helyett úgy döntök, jöjjön a D-vitamin!
(Rövidnadrágban futottam (!!!). Január elején. És nem fáztam, sőt, úgy éreztem kicsit túlöltöztem. Mondjuk inkább felülről, mert felvettem egy aláöltözőt, egy tök jó karmelegítőt, amit Rókától kaptam az esemény előtt, egy pólót és egy hosszú ujjút. Plussz sál, sapka, kesztyű. A gáton már kicsit izzadtam. - Keratomi)
(Végre ideális volt a karmelegítő, megérte a befektetett 1 $. - rrroka)

A városból kifelé ráfordultunk a meglepően széles Vág hídjára, utána már vár a végtelenség: a folyó töltése, majd a mellette vezető, csúzliszerűen nyúló aszfaltút. Ami mondjuk nem rosszabb, mint a Városligeté vagy az érdi utak, figyelni kell, na :) legalább van mire... egy ideig még dumcsiztunk egy bécsi úrral, aki azt mondja, ez nem is olcsó maraton, ez ingyen van, ki nem hagyná öt éve.
Innentől az ember vadászta az impulzusokat, mert a látványon nem csemegézhet sokat: két kilométerenként felbukkan egy tanya mondjuk... Az jutott eszembe, milyen szuper készülés ez az idei Korinthosz.hu-ra: töltés töltés után, oda-vissza. Örökkön örökké.
A frissítőnél vizet kérek, mondta a fickó, hehe, az van a töltés túloldalán :D ja, lassan leesett, a Vágban!
13 km-nél visszafordították a narancsokat, nem éreztem, hogy jó nekik, nekem jobb, még szoláriumozhatok pár órát :) Tudtam, fél óra és fordulunk Vágfüzes felé. Minden háznál külön megállapítottam, milyen tök rendben van ez az ország, benne a magyarok. És köszönnek ám minden házból minden futónak!
A falu után még egy kanyar, út a mező közepén a semmibe, rajta kis hidak, patakok vagy csatornák? Na már jönnek szembe az elsők, akik 23,5-nél fordultak: a fiút nem ismerem, a lányoknál Vámpiri vezet, utána Maráz Zsuzsi. Róka Koma sincs lemaradva, sőt messziről kiabál, hogy lekerülte a legendás Szőnyi Ferit. Aki viszont tíz maratont is tud futni egymás után :) csak a tények kedvéért. (És kb ugyanebben a tempóban… - rrroka)
Forduló után belekapaszkodik a szemem minden kis vacakba, kecske őrzi a juhokat, a töltésoldalban meg feltűnik két bársony vasúti ülés, intercity vagy mi :) Á, mindegy, nem érek rá! Külön köszönöm, hogy egyetlen csahos kutya se támadt ránk... ez utólag jutott eszembe, itt nem voltak kóbor ebek.
A fordulóig tényleg fúj szembe valami szellő és tényleg DNY-i, ááá, de jó, visszafelé a hátamba kapom! Meg a nap is odasüt. Erről később megoszlanak a vélemények: állítólag a nap folyamatosan szembe sütött!

A célban forró teával vártak mindenkit, tapsoltak, elkérték a lakcímemet. Mert tavaly óta érem is van, csak  pont elfogyott :) Bakker, ebbe a nevezési díjba belefért az érem! Ráadásul szép is! Utánamküldik :)
Finiserkaja páros magyar kolbász (Hatalmas tepsziből adagolva :) - Keratomi) mustárral, kenyérrel meg túrós batyu. (És sör, ráadásul egész jó kis szlovák sör, 550 ml-es dobozban. Szóval tök jó frissítés, érem, ízletes kaja, sör, és folyamatosan hordták be a kólát, ásványvizeket, meleg teát a végén. És tényleg nagyon kedves mindenki. Hihetetlen. - Keratomi)

Közben kétnyelvű eredményhirdetés. Mentem öltözni, akkor ébredtem rá (modoros keveréknyelven: realizáltam), hogy az öltöző, khm, gendersemleges. Bebújtam egy sarokba és próbáltam fesztelenül lekapkodni a vizes holmit, hát ha valaki leselkedett, ez legyen a legnagyobb öröme az életben :) (Maráz Zsuzsi már átöltözve beszélgetett az öltözőben mikor én mentem, kicsit zavarban voltam, de aztán jó előkészítés után két másodperc alatt gyatyót cseréltem, sőt még törölközővel is megtörölgettem ott lent. Nem látszott semmi. - rrroka)

Viszont a gútai maraton nemcsak hibátlan, évről évre jobb, hajrá!