Főleg késésről lesz szó. Lehet, hogy kicsit futásról is, de nagyrészt késésről.
Azt azért szögezzük le: késni nem szép dolog, de néha úgy alakulnak bizonyos körülmények, hogy el kell engedni az időben érkezést. Volt a múlt héten ez a BSZM nevű futóverseny, ahol négy nap alatt kell megtenni egy kört a Balaton mentén, naponta kb 50 km-es etapokban. Az nulladik feladat, hogy csütörtökön oda kell érni a rajtba, ami nem túl korán, 10:45-kor van. Nehezítésként Zoli, aki fut még nem vette fel a rajtcsomagját, így arra is kellene idő. Még nehezítésként én, aki meg szállítja Zolit, illetve biciklizik vele szemben vagy mellette, 8:30 körül indultam el Budapestről Érdre. A reggeli budapesti forgalomban már lehetnék feszült, hogy az idő megy, a kocsi meg a rakparton áll, de olyan szépen süt a nap, meg szól a zene, szóval nyugodt vagyok, és még tankolni is megállok Érd előtt. Zoli ekkor már hívott, de mivel kihangosítva szól a telefon nem értettem, hogy mit mond, de mondtam neki, hogy mindjárt ott vagyok, és személyesen majd hallani fogom. Kiderül később, hogy azt mondta, hogy hol vagyok már. Nem is tudtam, hogy ilyen türelmetlen.
A csomagokat tehát bepakoltuk az autóba, és beállítottuk a navin a Hotel Magisternt. Hm, 10:38-ra már oda is érünk a kütyü szerint, ez tök jó, mert akkor lesz még hét perc átvenni a rajtcsomagot. Láttam, hogy Zoli már futócuccban van, szóval öltözni nem kell. Én az úton végig csukva tartottam a szemem, szóval nem tudom, hogy mi történt, de végül odaértünk 10:29-re. Még fotózkodni is volt idő a rajtban!
Jogosan örül Zoli, hiszen odaértünk a rajtra
A Balaton szép a déli partról is
Fonyódon volt az első napi cél, mi mind a négy napot itt töltöttük, innen indultunk minden reggel és ide tértünk vissza este. A pénteki rajt mindössze 5 percnyire volt a szállásunktól. Gyalog. Sikerült is elindulni 10:26-kor a 10:30-as rajthoz kocsival. Még szerencse, hogy a viszonylag sok rajtoló miatt elhúzódott a procedúra, és parkolással együtt is időben odaértünk. Sőt, miután átmentünk a vasúton pont lecsukták a sorompót, mert jött a vonat. Aztán elment, majd a futók is. És még fotózkodni is volt idő a rajtban!
Ebben minimum két jel van
100 km-nél
A harmadik nap eseménytelenül telt. Reggel napsütés, 26 (!!!) perccel a rajt előtt már Badacsonyban voltunk a benzinkúton. Kávézni és fotózkodni is volt idő.
Nyomás!
Csárdás
Balatonfüred
Vasárnap reggelre több nehezítő körülmény is kialakult egymástól függetlenül, amelyek összeadódva majdnem megakadályozták Zolit futástevékenysége elkezdésében. Sorrendben: volt egy óraátállítás. Mondjuk ez mindenkinek volt, szóval ennek alapján még egyenlőek voltak az esélyek a többi indulóval. Nehezítésként mi ugye Fonyódon voltunk megpihenve, onnan kb egy órás út Balatonfüred a rajt. Sikerült is időben felkelni, nyugodtan megreggelizni, összepakolni, és majdnem időben elindulni a 8:00-as rajthoz, 7:09-kor. Lehet, hogy kicsit sietni kellett, de végül 8:03-ra odaértünk a rajtba. Közben azért jelzett az autó, hogy kifogyóban a benzin. Elmentünk három benzinkút mellett, de azon az állásponton voltam, hogy a büntetlen előéletemet kockáztatva összegázolt pár percet, amit a navi előzetes becsléséhez képest sikerült elérni nem vesztegetném el pár liter üzemanyag kedvéért. A Zoli nem ezen a véleményen volt, de Ő már nyilván rajtlázban égett, szóval nem tudta tiszta fejjel megítélni a helyzetet. Csopak után láttunk jópár futót jönni, ezek szerint lehetett valami rajt 8 óra előtt is, nem baj, mi a hivatalos eseményre megyünk. A benzin és a kilóméterek fogytak szépen, és végül odaértünk a Tagore sétányra 8:02-re. Épp csak lassítottam, Zoli kiugrott, de aztán még arra is volt idő, hogy keressek egy félig legális parkolóhelyet valahol a rajt közelében. Siettem Zolit bátorítani, ő inkább valami melegségre vágyott, mert nagyon fázott, de nem öleltem meg mégsem. Fotózkodni persze volt idő.
Rajt!
Magaspart
Miután lement a rajt, nekiindultam tankolni, mert már tényleg lényegében fénnyel ment a Kis Puki. Így hívják a kék közlekedőedényt, ami a családi autó szerepét tölti be nálam. Csak kicsivel nagyobb, mint egy Smart. Még nem fing, de azért már érzékelhető. Pont, mint egy puki. Jelen esetben fényevő a Kis Puki, olyannyira, hogy a benzinkúthoz kanyarodva elkezd kicsit rángatni, majd illedelmesen leáll a motor, végül a megmaradt lendület utolsó energiáit kihasználva állunk meg egy kútoszlop mellett. Kitalálni sem lehet szebb forgatókönyvet, van az úgy, hogy összejönnek a dolgok. Tankolok, és reménykedem, hogy be fog indulni. (Volt már dolgom olyan autóval, amiből, ha kifogyott a benzin, akkor sokat kellett ügyeskedni, mire sikerült beindítani.)
A futás egyébként jól ment a Zolinak, egyenletes tempóban, szinte végig futva teljesítette a négy napot.
Minden nap előrementem a célba, és bicikliztem visszafele, majd haladtunk együtt. Ez így jónak bizonyult, amit legközelebb máshogy csinálnék az a szállás: két éve hasonló futás-kerékpár kombót csináltunk, csak akkor mentünk a futással, és a rajtok környékén aludtunk mindig. Idén egy helyen voltunk, most azt gondolom, hogy jobb a futást követős változat.
Utolsó kommentek