Akkor is végigmentem! Hosszabb lett, lassabb, de az enyém! És mivel tökegyedül estem neki, már tudom is az útvonalat! Ami pazar, úgyhogy gyertek, hajrá Szénás!

Ahogy elém jött a fácsén a Szénás-kör oldala, rögtön beleszerettem. Aztán a honlap! Finom, letisztult, követhető, mindent elmond. A körből meg van kicsi (31) és nagy (75). Ilyen kicsi kihívás nincs is! Plusz a közelben, félóra autózás csak. Valamint gyönyörű az érem :)

Tudtam, hogy egyedül vágok bele. Pedig félek egyedül az erdőben és a kör egyharmadán még sose jártam. De a többin igen :) ismerem a solymári Paprikás-patak völgyét meg az utat onnan Budaligetre. Meg a Szénást is.

Ha nagyon nyafogok, biztos találok valakit, de ez most az én harcom.

A weboldalon hülyebiztos szöveges és táblázatos itiner, ezer formátumban letölthető trekk - ja, én nem tudom letölteni!!! Se a garminra, se a telefonra! Mindig megkérem, hogy árulja el valaki, hogy kell, mert szerintem senki se úgy született, hogy tudja, de már nincs idő.

Megoldás: kinyomtatni az internetet igazi backdoor A4-esekre! A tuhu-ról! Kihúzni kompressziósszár-színű kiemelővel rajta a trekket! Mindig olyannal, amilyen jelzésen mennem kell!

A papírt becsomagolni műanyagba, belegyűrni a futóövbe, az itinert előre, a kifestett térképeket hátra, ilyenek lettek:

A terv: szombat hajnali hatkor indulás. Jó, pénteken este kilencig dolgoztam, és amikor szombaton fél hatkor ébresztett a telefon és hallottam, hogy ömlik az eső, hang nélkül visszaaludtam. Aztán dühöngés helyett egész nap memorizáltam az útvonalat. Utcanevek. Jelzésváltások. Meredek sombokrok.

Vasárnap fél hat, nincs mese, most elindulok. Egy szál top, sort, viszont hosszú zokni kullancs ellen :) na ez be is jött. Másfél liter víz, három só, három kubu (bocs, tigris, futáshoz túlzás a kupakod...), egy decathlonos Tudjukmi-szelet. Minden elfogyott hat óra alatt, csak ebből nem bírtam sokat tolni. Két falat hiányzik, darabonként negyedóra volt elnyammogni őket:

Hétkor már a solymári művház előtt álltam. A felkészülés szerves része volt, hogy rájöjjek, hogy kell QR-kódot olvasni. Addig ment, hogy letöltöm a telefonra a programot, mert az útvonalon kódokat kell leolvasni megadott pontokon. Oké, és ha leolvasom, akkor mi van? Végül megkérdeztem a Szénás-csoportban és minden világos lett. Nevezéskor kaptam egy visszaigazoló mailt, benne egy ötjegyű kódot. Ha leolvassa a telefon a QR-t, kapok egy url-t, oda benyitok, és kérik is a személyes kódomat. Ahogy beküldöm, jön a válasz! Na enélkül a tudás nélkül se vágtam volna neki amúgy.

Ahogy kiszálltam a kocsiból és nekiálltam a naptej-kullancsriasztó rítusnak, már rám is köszönt egy UTMB-jellegű futó. Egyszerre értünk  az ablakhoz, ahol a rajt és a cél QR-je van. De már ott is állt a szervező, Perl Gergely, nekem jó utat kívánt, a beérkező futónak meg gratulált. WTF? Most ért be? Reggel hétkor? Igen, mondta, este kilenckor indult és a nagy kört futotta. Bele se gondoltam. A sűrű sötét vadonban! Egyedül! Tíz órán át! Inkább elfutottam.

Ismerem az első hatost: a mesebeli sétány a Jegenye-völgyben, a Paprikás-patak mentél. Hidacskák, vízesés, Rózsika-forrás, homokdűnék... imádom.

Átfutottam Budaligetre, na ott vannak meredek utcák, de korán van és finom hűvös. Jön a Remete-hegy és amit nem ismertem, a meredek lejtő Remeteszőllős felé. Á, Sombokor után egész kellemes, csak egy helyen látom jobbnak a fenéken csúszást :) hát pont akkor jött arra egy terepfutó pár, messziről ordító rutinnal és UTH-mezben. Kicsit elvörösödtem ott fenéken csúszva. Kérdezték, Szénás-kör? Na akkor meg büszke voltam :)

Akkor is, amikor a patakátkelésnél utolértek és a fiú mondta, hogy hajrá Speedgoat! Legalább a cipőm celeb!

Második QR: Remeteszőlős! Magic works, Mr Dumbledore! Miután leolvastam és beadtam az ötjegyűt, kiírta, mennyi utat tettem meg és mennyi idő alatt! Aztán szembejött egy tavalyi UB-pólós futó, mondta, Szénás? Aha :) Van előttem egy lánycsapat vagy másfél kilométerrel. Akkor uccu neki, hátha jobbak ismerik az utat!

Innentől jönnek a pirosok, simán fölérek a Nagy-Kopaszra, kódvarázs megint hibátlan, tartom az időt, innen már csak lefelé! Ja, megígértem egy gyors szelfit!

A kilátóban még nem voltam, de idő nincs rá, meg amúgy is félek olyan magasban, uzsgyi lefelé a zöld háromszögön! Jelzésváltásokra jól felkészülök mindig, előtte térképolvasás, órasasolás, hol tartok, és mindig sikerült! Sokat segít a honlap, fotón mutatják a necces pontokat, köszi!

Keresem a háromszöget, sehol. Lefelé futok, széles az út, karnyújtásra tőlem elszalad egy őz, az út köveit fényvisszaverő festékkel is lefújták, tuti jó helyen járok... aztán amikor egy km-re jutok a kilátótól, ideges leszek (understatement, pánik van), sehol a zöld... telefon a szervezőnek, azonnal segít, forduljak vissza, ellenkező irányba megyek. És milyen jól látja, máris az orrom előtt egy piros háromszög meg egy zöld kereszt, azon jöttem, basszus. Visszafordultam, elértem a pontot, ahol utoljára láttam a zöld háromszöget. Térképcsomag elő. És rájöttem: meg kellett volna azt a bánatos papírt fordítani! Úgy már látom, hogy balra kellett volna mennem!

Sisakvirág-tanösvény, gyönyörű. És egyre népesebb :) kedvesen félreállt mindenki, a kilátóba tartottak, még tőlem kérdezték, jófelé-e :)

Már nincs sok eltévedés, csak ott, ahol vége a zöld háromszögnek. Ott a tanösvény táblája: Ön itt áll. Kösz, de merre menjen tovább Ön? Persze rossz felé. Aztán vissza. Tudom, most sokáig jelöletlen úton kell futni, hát nem vagyok nyugodt! De az ott már Nagykovácsi! Onnan meg tudom az utat, a Nagy-Szénásig ugyanaz, mint a Budai Trail!

Jön az örömfutás a Kutya-hegyre, közben egy nagy zakó, még a vállam is fáj, de legalább jó felé megyek! És amit nem lehet megszokni: a panoráma körös-körül! Csak hogy tudjam, milyen kicsi és jelentéktelen vagyok. Ezért jöttem amúgy :)

És már - szinte - csak lefelé! Persze az eltévedéskor elszállt a futóknak megadott ötórás szintidő, meg estem is, térképeket molyoltam, ez van, több futás, jobb móka :)

A Zsíros-hegyről már csak le kell csordogálni Solymárra, alig hiszem, itt vagyok! Ez már a Templom tér, de hol a manóba a művház? Két gótikus tini ül egy padon, elküldenek a művház felé. Úgy ötszáz méter után lesz gyanús, reggel erre jöttem be kocsival a faluba. Na, waze, nézzük, a maradék töltésből. Aha, vissza fél kilométert. Sebaj, csajok, én rohadt jól éreztem magam végig, ez a kis plusz már ajándék! És ahogy rápillant a telefonom a QR-ra, már ott is a szervező, kérdez, dumálunk, érem, ajándék, hipercuki, kézzel készült hűtőmágnes, ragyog a nap, megvan a Szénás! Gyertek, gyertek, én tuti jövök még! Már az utat is tudom!