Ártatlan arccal futottam kifele a biai erdőből a munkanap megérdemelt zárásaként. Péntek volt, napszállta, hőguta, két kilométer a parkolóig, kb. tíz a lábamban. Egy utolsó emelkedő, egy hosszú egyenes. Ritka pillanat, szemből érkezett egy futó, bevártam, hogy köszönjek neki. Akkor realizáltam, hogy teljesen pucér. Csak ennyit tudtam kinyögni fésűharmonika hangon:
- Azt hittem rosszul látok.
Azt felelte: - Így az igazi.
A döbbenettől csak álltam, az alakját, arcát a civilizációs gátlásaim elmosták, agyam nem akarta ezt látni, felfogni. Ideges nevetéssel indultam a kocsimig, de tudtam, hogy kis hahotácskákkal nem fedhető el a baj.
Öt perc sem telt bele az erdő szélén kétgyerekes kutyasétáltató családdal találkoztam, a parkolásnál meg nagy csapat kutyással, nők, férfiak vegyesen. Nemsokára befejezte az edzést a nordic walking csapat, csupa nő. Kis feleségemnek mesélem mit láttam, nem nevet, inkább elképed. Ha meséltem az esetet lányoknak, akkor kb ugyanez volt a reakció: Komoly? Úristen, ez durva. Van persze aki nevetett, mint én, de mindenki elgondolkodott. Nezumi szerint rendőrséghez, polgárőrséghez fordulni nem lenne túlzás, de persze még nem tettem meg, bizonytalan számomra kinek mi a hatóköre ebben az ügyben, de azért a polgárőr vezető telefonszáma már megvan.
Egy szabad gondolkodású hippi futó? A Réz-kanyonban meztelenül futó Caballo Blanco szelleme által áthatott terepmániás? Szatír? Szociopata?
Látható, hogy a helyszín nem egy elhagyott terület, ahol találkozásra az esély csekély.
Ti mit reagálnátok?
Utolsó kommentek