Bár a futás az életem egyik fontos szegmense, nem vagyok hajlandó hihetetlen mennyiségű pénzeket költeni rá. Szívesen veszek futócuccokat, de van egy lélektani határ, ahol a mohó, akarnok gyíkagyam is megálljt mond.
Ezért marha jó dolog, amikor kinézel egy terepcsukát valahol az említett lélektani határon, 25 000 Ft körül, és egyszer csak megtalálod egy webshopban tízezer alatt. Szerintem még 19-el kezdődött az évszám, mikor utoljára négy számjegyű összegért láttam valódi futócipőt.

A kiválaszott Saucony Excursionnal szerencsém volt, pár éve elkoptattam már egy ilyet 9-es verziószámmal, így a mérettel nem futhattam zátonyra, abban pedig eléggé bízhat az ember, hogy rosszabb minőségű nem lesz egy nagy gyártó cipője, bár a kaptafa változás ritkán, de okozhat meglepetéseket.

Ránézésre nem is romlott a minőség, sőt az Excursion (ami közös, örömteli kirándulást jelent a Cambridge Dictionary szerint) már-már az eddig használt decathlonos Kalenji Kiprun Trail MT robosztusságát is eléri, pedig a szándékom kifejezetten egy könnyebb traktortalpú cipőt beszerezése volt, mert néha az aszfaltos Nike Structure-omban is ellátogatok erdőbe, és összehasonlíthatatlanul gördülékenyebb és fürgébb benne a lépés, most tekintsünk el attól, hogy pont egy korábbi Nike aszfaltos cipőmben nyaltam fel a Nyakas-kő alját a murvás vízmosta úton.

Évek óta a középtalpra érkezés és a 180-as lépésszám híve vagyok, ma már könnyedén tudok szinte minden tempóban (aszfalton) ilyen ütemet produkálni, de a Kiprun masszív, merev talpa nem nagyon kedvez a könnyed lépéseknek, bár a brutális a stoplik úgy marják fel az erdőt, mint egyszeri építési vállalkozó munkagépei a Natura 2000-ről építésire átminősített területet, és nincs az a karsztvízbázisról engedély nélküli földmunkák miatt lefolyó sárlavina, ami megállítaná.

Négy verziószám alatt a Saucony Excursion láthatóan komolyodott talpvastagság és morcos stoplik tekintettében, de belül maradt a nagyon kényelmes, párnázott kivitel, sajnos a nyelvére nem jutott kis tarisznya a fűzőknek, ami nagyon tetszett a Kiprun MT-ben.

A fotóim alapján a terepcipők felsőrésze idővel komolyan megroggyan, a korábbi Saucony és a Kalenji MT is jelentős állagváltozáson ment keresztül.

Előbbi egyszer ki is lyukadt az oldalán, amit egy ügyes kezű cipő- és táskajavító ember egy ezresért szépen megjavított.

Utóbbi ma is masszív, ha így hagynám egy árnyékosabb helyen, akkor szerintem 50 000 év múlva is lehetne benne futni, meglátjuk. 2,5 év alatt elég sokfele jártam benne, külön kiemelném, hogy az UTH-n egymillió speedcrossban versenyzőt utasítottam benne magam mögé. 

Terepen az új cipőm hozza az elvártat: szinte eszembe sem jut, hogy új cipő van rajtam, annyira kényelmes, csak a gyorsabb részeken érzem, hogy igenigen, ezzel bizony lehet jól haladni.

A szerda esti közös terepfutáson például új cipőben néztem a naplementét.

A Csobánc Vertikálon pedig nagyjából 28 perc alatt felsprinteltem a 4,5km/300m+ pályán a vulkán tetejére a várromhoz.

De a legfontosabb paraméterét Nemmaratonman Divatdiktátor Péter barátom fogja legjobban megérteni: színben megy a táskámhoz.