Hosszútáv blog

Szombaton a  8. Káli futás 21 kilométeres távján úgy jártam, mint még sohasem, olyan rettenetesen elkavartam, hogy ki is szálltam a versenyből. Az első szakaszon, 6-7 km között történt, hogy éppen megelőztem egy srácot, feljöttem ezzel az élmezőnybe, és ezen úgy elgondolkodtam, hogy nem vettem észre egy amúgy nagyon jól jelölt derékszögű bal kanyart, és mentem még vagy negyed órát a lejtőn... Ennél a tempónál az 3 km legalább. Amikor egy keresztútnál nem láttam semerre senkit rájöttem, hogy elszúrtam, mehettem vissza az emelkedőn az egyre nagyobb déli hőségben, szóval el is döntöttem, hogy a rövidebb, 12 km-es távon megyek vissza, leszerelt rajtszámmal, lehajtott fejjel.
Így viszont tudtam szurkolni a hőségtől megrogyott félmaratonosok befutójánál az utolsó emelkedő előtt, és együtt futhattam be Sz.Laccal, aki ki is okoskodta, hogy akkor ő most lenyomott ezen a távon, ami színigaz, így volt.  :)

Gondoltam majd vasárnap a Tárnoki Tófutáson helyrerakom a dolgokat, a 6 km-es sprinttávon alakítok egy jót, de itt sem úgy alakult minden, mint ahogy szerettem volna. A rajtba kicsit hátra álltam be, így az elején előzgetni kellett a patakparti ösvényen, a formámhoz képest el is futottam az elejét, így féltávnál egy erős megrogyást tapasztaltam, ami visszavetette a tempómat rendesen. Ati barátom meg is előzött a kör vége felé, pedig ő a 3 körös 18km-es távon indult. Bomba formában van, kell is neki, a csúcs 60 percen belüli meghódítását tervezi két hét múlva a Kékes Csúcsfutáson. Be is ért 1 óra 24 perc alatt a második helyen. Nagyon gratulálok neki!
Keratomi is csapatta a 18 kirin, remélem ír róla vmit, legalább egy "dögmelegvolt, nyírfaszöszt nyeltem" visszajelzéat ad az eseményről.

Szóval eltévedtem, elfáradtam, de azért hétfőn elkocogtam meló után az UB rajtcsomagért, a futóhátizsákomba pont befért a hat póló (végre fehér és nagyon vékony anyagból van, ideális hőségcucc!) és a hat rajtszám-műsorfüzet-karszalag csomag (menő a logónk a rajtszámon, nem? :) ), hazafele pedig megtekinhettem a páratlan dunaparti panorámát és az épülö ERKÉLYt, így csupa nagybetűvel.

Nemrégiben a Hit Rádió szerkesztő műsorvezetője Eipl Jordána valamiképpen rátalált a blogunkra ("Színvonalasnak találtam az írásokat."), és kora esti Pipere című magazinműsorához interjút kért mindhármunktól futás témában (hit témában azt hiszem kicsit bajban lettünk volna).
Az eredetileg nagyjából 8 percesre tervezett beszélgetések kicsit hosszabbra is sikerültek, mert futásról korlátlan mennyiségben vagyunk képesek szövegelni (még Lemúr Miki is, aki azzal oltogat engem a rádióadásban, hogy én túl sokat beszélek, amire ő csak úgy tesz, mintha figyelne, nahiszen). Különösebb egyeztetés nélkül nagyjából ugyanazt nyilatkoztuk arról, hogy hogyan lesz a futás szórakozás szenvedés helyett, még akkor is, ha 6-12 órásra fejlődik a kezdeti egy órás kocogásokból.

Lemúr Miki magát nem kímélve, sok munkát belerakva egy igazán látványos, sodró lendületű, menő effektekkel tűzdelt videót rakott a beszélgetések alá az elmúltnyolcév futó fotóiból.
A videóban feltűnnek futótársaink, barátaink, családtagjaink és élőben megismert kommentelőink, valamint számtalanszor vágunk hülye fejet.
Vigyázat, a fotók váltogatása mágikusan vonzza a szemet, könnyen azon veheted észre magad, hogy a fél órás videót bámulod elvarázsolva! :)

Jordánának köszönjük a médiamegjelenési lehetőséget, és hogy rendelkezésünkre bocsátotta a hanganyagot! :) 

Van itt egy gyönyörű vár, csaknem tíz hektár területű arborétum, gyógy- és wellnessfürdő és még jópár látnivaló. Ja, és az Országos Kéktúra is keresztül halad rajta. Persze ezeket csak a Wikipédiáról tudom, látni nem láttam egyiket sem. Na jó, a Nádasdy-várat kívülről. Viszont minden kavics, aszfalt repedés, útmenti bokor és fa pontos helyét, méretét és alakját meg tudom mondani a Várkerület utcában. Múlt hét végén Sárváron voltam 12 órát futni.

Egy 1030 méteres körön kellett szaladgálni hat-tizenkettő-huszonnégy órát. Idén semmi komoly tervem nem volt, fussam végig, lehetőleg 100 km fölött, és közben ne haljak meg nagyon. Ez nagyjából sikerült, próbáltam futómozgást végezni hét percen kívüli tempóban, figyelni a pulzusra, az evésre-ivásra. Igazából egy hosszú edzésnek fogtam fel. Persze az ember nem minden edzésén szaladgál együtt a magyar ultrafutás élvonalával, itt meg testközelből figyelhettem a 24 órás OB-n résztvevők csatáját. Ez ad szárnyakat, nem a Red Bull. Egy ideig szórakoztam azzal, hogy számoltam hányszor köröznek le. Már a második 1030 méteremen elment mellettem a teljes férfi élmezőny, és a nőire sem kellett sokat várni. Elég jó tempóban haladtak.

Az első körökben

Az időjárás nem csak Érden volt szélsőséges, itt is elég változékony volt, délelőtt napsütés és meleg, delután eső és szél, éjszaka meg még durvább eső és szél és hideg. Ekkor már én nem futottam, de nem irigylem azokat, akik igen. Rövid nadrágban és két rövid ujjú felsőben indultam neki, ez maradt rajtam végig, bár melegben kicsit sok volt, az esőben meg kicsit kevés, de átlagban kijön. Egy cipőt vittem, a Vomerot, bár meg sem merem nézni, hogy mennyi km van benne, de ez a legkomfortosabb cipőm hosszú futásokhoz. Mint kiderült volt eddig, mert három és fél óra után beköszöntött a talpfájásom, ami ebben a puha talpú cipőben nem szokott. Igazából nem is a talpam, hanem a jobb lábam nagylábujjának az oldala/alja fáj ilyenkor, kicsivel jobban, mint az elviselhető, de még síráshatáron pont innen. Nem kellemes, de nem tudok vele mit csinálni, tudom, hogy 20-30 perc és elmúlik. Aztán pár óra múlva előjön majd megint. Mondjuk most kicseleztem, mert a második tali előtt bementem a pálya mellett lévő vendéglőbe meginni egy búzasört. Ha lenne olyan listám, hogy "életem leghasznosabban elköltött ezer forintja", akkor ez a tétel torony magasan vezetne. A sör is jól esett, meg mire visszamentem a pályára az eső is. Nem zavart, mert dolgozott bennem az alko.. az adrenalin.

A sörön kívül azért ittam-ettem mást is, mert bármiyen menő is lenne, sajnos csak sörrel nem tudok futni ennyi időt. Mondjuk nem is próbáltam még, szóval lehet, hogy menne, de most nem kockáztattam, és inkább ettem magokat. Sós kesudió, mogyoró és napraforgó volt a menü, ezen kívül csináltam gyümölcs turmixot narancsból, almából és banánból, amit két fél literes flakonba osztottam szét. Az egyikbe tettem még kávét, ezt ittam félidőtől, a koffein rám ilyenkor jó hatással van. Óránként megittam legalább fél liter vizet, és ha kívántam alkoholmentes gyümölcsös sört. Minden rendben is volt a gyomrommal, és az energiámmal is. Egyszer kellett csak meglátogatnom a WC-t, kb kilenc óra körözés után, és olyan megkönnyebbülten tértem vissza az aszfaltra, mintha nem is csak fél kilóval lennék könnyebb. Innentől másfél-két óra flow volt, pedig a búzasör hatása már biztosan elmúlt. Nem tudom, hogy mi történt ebben az idősávban, de azt éreztem, hogy végre nem vánszorgok, hanem futok, bár utólag megnézve a tempómat ugyan annyival mentem, mint előtte.

Itt valamit nagyon kerestem a földön

Az utolsó órában azért még előjött a talpfájásom, de akkor már mindegy volt, tudtam, hogy mindjárt vége a fájásnak és a futásnak is. Szerintem pont ugyan ott ért a 12 órás sziréna, mint tavaly, pont ugyan annyira fáztam, mint tavaly, és pont nyolc km-rel futottam kevesebbet mint tavaly. 104,78 km lett a vége (és a hatvanadik körben nem vágtam le a pályát, azzal szemben, amit a GPS track mutat).

Ami meglepett, hogy vasárnap már egészen emberszerűen tudtam járni, leülni meg felállni, kocsiba ki-beszállni. Ennél ezért több időt szokott igénybe venni a regenerálódás, bár tény, hogy nem hajtottam ki magam. Hétfőn reggel azért még kihagytam a legújabb keresztedzés felfedezettemet, a Barbár edzést, de kedden reggel már kocogtam egy kicsit, és nem voltam gázabb, mint máskor.

Egyébként meg:
- Mit csinált egy csomó ember Sárváron a vár körül?
- Túró, hagyma, pirospaprika?
- Igen.
- Akkor körözött.

A 2030 perces érdi váltófutás elsődleges célja, az Ultrabalaton csapatainknak nyújtott felkészülési lehetőség tökéletesen megvalósult: éjjel-nappal, tűző napon, zivatarban, esőben, viharos szélben, minden UB-n is várható körülmény között kipróbálhattuk magukat. A legdurvább időszak címre egyforma eséllyel pályázik a szombat 20-23 óra között szinte kizárólag Érd könyékét érintő heves zivatar (nagy RISZPEKT az ekkor is kitartó futóknak!!!) és a percre pontosan hajnali ötkor eleredő, az esemény végig folyamatosan kitartó eső és egyre erősödő szél. Utóbbiak miatt országszerte több esemény, köztük az Érd körbe kerékpáros felvonulás is elmaradt. (Pótnap: május 22., írd be a naptárba!)

Ezek a sátrak tök könnyűek, de szél is elfújja őket, szél meg volt rendesen a végén...

UFO figyeli meg a startot

Éjszakai futásból nem sok látszik fényképen...

Rommá ázva is vidáman

Szinte csak Érden volt zivatar

Az UB váltókon kívül rengeteg ismerős és ismeretlen futó is csatlakozott a közös futáshoz és kilométergyűjtéshez egy vagy több alkalommal, a kezdő fiataloktól kezdve a tapasztalt régebb óta fiatalokig, babakocsis futóktól az ultrásokig. A megtett kilométerek és a futások számában 5 és 80 km, valamint egy és tíz szakasz között minden előfordult, volt aki egyszer jött ki, volt aki az egész napot kint töltötte. A Duna gát parkolójában kialakított kicsi, de jól ellátott sátortáborunkban mindig zajlott az élet, ment a sztorizgatás, nevetgélés, aki jó pillanatban érkezett az bikinis lányokkal és kigyúrt félmeztelen srácokkal is találkozhatott, egy alkalommal pedig az éjszaka közepén ártatlan arccal futókat rémítette halálra egy nagy csapat sötétből támadó ijesztő lény, nekik szerdán dupla futóiskolát fogok tartani. És még videót (olyasmit) is csináltatok arról, hogy mennyire megijedtünk Zolival…

" - Amikor kb. itt vannak a mi vonalunkban akkor ugorjunk fel egyszerre és bepisilnek.
- Pisi, de jobb lenne kaki.
 - Én meg veszem..."

Jól fogyott az ÉTV által biztosított “100 méter mélyről, csövet sosem látott” víz, az ilyenkor életmentőnek számító kóla és gyümölcsös sör, a mágikus kókuszgolyó, álom finom meggyes süti, a nagy tálca tortaszelet, a halom banán és a többi szénhidrát tartalmú jóság, amit ilyen teljesítmény mellett büntetlenül lehet, sőt kifejezetten kell fogyasztani.

Köszönjük az Önkormányzat támogatását és a Polgárőrség védelmét!

Biztosak lehetünk benne, hogy ha kedvezőbbek az időjárási körülmények és vasárnap délelőttig kitart a jó idő, akkor meglett volna a másik célunk is, a 2030 kilométer összegyűjtése. A futásban nincs ha, szóval ez most elmaradt, de a résztvevők közül szerintem senki sem érezte magát emiatt csalódottnak.

Fuss, amikor jól esik!

Értékeljük a tapasztalatokat mind futás, mind szervezés szempontjából, és töretlen lelkesedéssel toljuk, nyomjuk, csapatjuk egyenesen az Ultrabalaton felé! HELLÓHAJRÁ!

Minden résztvevőnek köszi, hogy velünk voltatok, büszke vagyok a csapat összetartására!

Amikor futás közben ehhez a számhoz érsz, akkor 40 másodperced van hátra a borzongásig, a tarkódon borzolódó hajpihékig és az adrenalinfröccsig, ami elkerülhetetlenül jön, mikor Likó Marci azt énekli, hogy "A tűzről Johnny Cash énekel / Burns, burns, burns, / Down, down, down".
Az ehavi talpalávaló dal igen tempós, flow-s futónóta, és igaz ez az egész "Tudom milyen" című albumra, ami punkos rövidségű ugyan, de a kissé belassuló rádióbarát címadót kivéve tök jó ütemet rak a futás alá. De ne akkor hallgasd, amikor 3-as regeneráló zónában végzett pulzuskontrollos edzést kéne csinálnod... :)

Sajnos még nincsn klip belőle, csak az albumborítót leshetjük a szám alatt youtobe-on, de akkor is megéri. Remélem lesz hozzá valami vizuális cucc is előbb-utóbb.

Vad Fruttik: Majom majom

Biztos sokan szeretnek motivációs videókat nézni. Én például igen, van is bőven választék például a Youtube-on is. Vannak rövidebbek - az egyik kedvencem ez:

És vannak hosszabbak, ez mondjuk egész jó:

Ritka azonban az, hogy egy ilyen film majdnem két órán keresztül tartson, úgy, hogy az le is kösse az ember figyelmét. Én már egy bármilyen film nézése közben kb félóránként nézem, hogy mennyi van még hátra, de a Korlátok nélkül közben egyszer sem mozdítottam meg az egeret.

A film Steve Prefontaine-ről szól, aki az egyik legnagyobb amerikai hosszútávfutó volt. Például az 5000 méteren futott rekordját csak negyven évvel a beállítást követően sikerült megdönteni. De 1975-ben minden amerikai csúcsot ő tartott 2000 és 10000 méter között. Azért ez elég jó. Sajnos 24 évesen autóbalesetben meghalt, így nem tudott revansot venni a Helsinki olimpiai csalódást hozó negyedik hely miatt Montreal-ban.

Prefontaine rövid pályafutása mellett egy kis betekintést kaphatunk a Nike születésébe is, az amerikai futó edzője ugyanis az a Bill Bowermann volt, aki később társalapítója lett a pipás cégnek.

Viszonlyag sok érdekes gondolat fogalmazódik meg a filmben a "futás művészet"-től, az "azért vagyok én a legjobb, mert én tűröm legjobban a fájdalmat"-ig. Az egyik kedvencem, amivel zárom ezt a bejegyzést Bill Bowermann mondja el:

"Önök ezennel megkezdik a futás tudományának kutatását. A futás sokak számára csak értelmetlen időtöltés, ami ráadásul nagyon fárasztó. De, ha megtalálják a futásban a fáradságon túl a szépséget és az értelmet, akkor talán egy másik értelmetlen időtöltésben is meg fogják találni: az életben."

Karmelegítő

Még karácsonykor láttam FB-on a "Hasznosságához Képest A Világ Legdrágább Futócuccát", ami egy nagyon faintosan kinéző Salomon karmelegítő volt, 12 000 Ft-ért.
Tízenkétezer!

A decathlonos csak két rongy, de azt gondoltam tuti van ennél lejjebb is. Keresés eBay-en, "Buy It Now" bejelölve, nem kellenek az aukciók, és legyünk már maximálisan fukariak "Price + Shipping: lowest first". Nakéremszépen, 386 forint, "FREE Economy Int'l Shipping", ami azt jelenti, hogy legalább 3 hét alatt fog ideérni a pakk, de ingyen kihozza a postás. Ha mondjuk lakótelepen laksz, akkor szerintem simán betolja kisebb pakkot a postaládádba, a naggyal meg nem tudom mi történik, megírhatná akinek van tapasztalata. Nekünk jó fej motoros postásunk van, dudál, kimegyünk, átadja, még soha semmi nem tűnt el. Alig "néccá", ingyen szállítással. Valóban nem néz ki olyan menőnek ez karmelegítő, mint a Salomon, mert "-2° Sports" van ráírva (viszont van több színben), de ahhoz képest, hogy évente max tucatszor (valójában kb. kétszer) lehet használni szerintem 1:0 kínának. Van kis bebújós lik a hüvelykujjunknak, így kézfejre frankón rá lehet húzni, és a tenyere meg kicsit tapadós, gondolom ez bringázásnál jól jön.
A VTM-en le is teszteltem a cuccot, praktikusviselet volt, Vitányvár körül már a csuklómra tolva viseltem, bevizezve remekül hűtött és nem nyúlt ki első mosás után.

Karmelegítő, háttérben szép színes csősálak 

Csősál

Már vagy egy éve oda vagyok a csősálakért, mert olyan jó színesek, tavalyi VTM-re muszáj volt beszereznem egy fekete-szürke-pirosat, hogy menjen a hátizsákomhoz és a kamáslimhoz, divatbubus vagyok na, bevallom, azóta meg vettem még pár darabot, egrészt mert ezek nem atom tartósak, kicsit nyúlnak, másrészt mert ... hát mert ez is 300 Ft szállítással. Az eredeti Buff 5 000 Ft, a dekás egy ezres. Kell kicsit válogatni, mire olyan terméket találunk, ahol nem véletlenszerűen adják a színt, hanem választani lehet, de egy negyed óra klikkelgetést szerintem ez megér.

Csúszásgátló szöges gumitalp

Jégen vagy sáron csúszkálva biztos felmerült már benned, hogy de jó volna egy olyan szöges csuka, mint a pályaversenyzőknek...! Erre megoldás a csúszásgátló gumitalp, amit kivülről lehet applikálni a surranónkra. Ezek a  cuccok nincsenek annyira túlárazva itthon sem, 3-7000 Ft között be lehet szerezni, szóval nem tizedéért érkezik kínai boltokból, hanem 800-1500 Ft körül mérettől függően. Kis feleségemmel tavaly pórul jártunk egy hóesés utáni túrán, úgyhogy én idénre már beszereztem egy-egy talpat magunknak, amit én futásra is bevetek majd ha úgy van, egyelőre még csak a Balboa előtt próbálgattam. Az idei Balboa tökéletes volt a csúszásgátló teszteléshez, a versenyre már két napja zuhogott és a talaj úgy nézett ki, mintha felöntötték volna híg csokipudinggal. Az erdőben kicsit szárazabb volt az út, viszont a Budai-hegységnek ez a része eléggé sziklás, szóval egyből azt is kipróbálhattam, hogy milyen a szögekkel köves részeken átkopácsolni. Nem volt gond. 20 percet futtam bennük tempósan, annyi történt, hogy kicsit elcsavarodotta gumi rögzítés a cipőn. A köven csattogtak a kis fém bigyók, mint az állat, de nem csúsztak és is nem törtek le. A Balboára persze levettem őket, hisz Rocky sem viselt ilyeneket.

Tippek eBay-hez

A karmelegítőhöz az "arm warmer running" szavakkal érdemes próbálkozni, és általában van kézfejre húzható (egy lyuk a hüvelyujjadnak), meg nem kézfejre húzható belőlük. A csősál a "running scarf" kifejezésre jön elő, de figyeljetek, mert nem mindenhol lehet színt választani. Csúszásgátló szöges talpat "snow grip"-re találtam.
ahogy feljebb írtam, csak "Buy It Now" termékekkel érdemes kezdeni, mert ezek azonnal megvásárolhatók. Én PayPal-lel fizetek, eddig egy kb ezer forintos (nem futó) cuccom nem érkezett meg, jeleztem az eladónak (egy gombnyomás, nem kell angolul levelet írni), és simán visszautalta az árát.

Én is úgy vagyok a nyújtással, mint a legtöbb futó: tudom, hogy nagyon fontos, de mégsem csinálom. Nem nyújtok mert eldumáltuk az időt, be kell ugrani a kocsiba és tűzni haza, vagy amúgy is csak 15 kiri volt, arra nem kell nyújtani, vagy éppen 50 km volt, az után meg már hova nyújtsak, stb. Hogy miért van ez? Szerintem leginkább azért, mert a legtöbb nyújtás után nem igazán érzünk semmi különbséget. Persze ha elkezd megint fájni ez vagy az, akkor egyből huhúúú de fontos a nyújtás! Ezaz, gyerünk, csináljuk meg! Aztán amikor nincs baj, akkor megint semmi.

A legjobb gyakorlat, egészen konkrétan érezni ahogy az IT szalag nyúlik, és ezt aztán még fokozzuk

Az IT szalagom hat éve rongyolódott el, és ez egy olyan sérülés, ami soha, de soha nem jön helyre teljesen. Az IT szalag sérülésekor az aktív fájdalom - amitől nemhogy futni, de nagyobbat lépni is alig lehet, a lépcsőzés pedig egyenesen lehetetlen - elmúlik 2-3 hónap alatt, ha megfelelően pihentetjük, jegeljük, meg hát végülis valamennyit nyújtogatunk... Aztán az éles fájdalom megy, a nyújtás pedig elmarad. Amikor megint kicsit fáj, akkor meg megint kicsit nyújtunk. 

Reggel hétre volt megbeszélve Rókáéknál a találkozó, amiről ezúttal sikerült nem elkésnem, pedig még egy óra előre állítás is direkt nehezítette a dolgomat. Vidáman indultunk neki a Szár felé vezető útnak négyen (Róka felesége Andi, Róka, Attila és én), és elég korán meg is érkeztünk a helyszínre. Már voltak sokan, ennek ellenére a rajtszám felvétele zökkenőmentesen megtörtént. Se sorban állás, se hosszú várakozás, semmi. Személyi bemutat, ötezres odaad, boríték megkap. A cuccainkat a ruhatárba ugyan ilyen gyorsan le tudtuk adni. Elég jó a szervezés, az látszik. Meg az is, hogy ami szabály le van írva azt betartják, például majdnem negyven embert zártak ki a kötelező felszerelés hiánya miatt, köztük dobogósokat is. Hát ez ilyen, le van írva, be kell tartani, és be is tartják.

A rajt előtt még persze fotózkodtunk egy kicsit, ez a kép készült, szerintem tök vagány, hogy alszom rajta (na jó igazából béna, de tegye fel a kezét, aki nappal szemben egyszerre tud koncentrálni arra, hogy megfelelően lazán hozza a felkészült terepfutót, mosolyog, és még a szemét is nyitva tudja tartani):

Tehát kilenckor elindult két mezőny: az igazán kemények az 50 km-es, a többiek meg a maratonnak mondott 38 km-es távon. Én az utóbbin, mint tavaly, és elpukkantom a csattanót is: 4:36 óra körüli időt futottam, ami több, mint 20 perccel rosszabb, mint tavaly ugyan itt. Mondjuk akkor csak egy kulacs volt nálam, most meg egy egész feltöltött hátizsák, szerintem ez az oka. Mindegy is, egész jól éreztem magam még az elején, Rókával beszélgettünk, aztán Ő elhúzott a harmadik km környékén, ahol pont volt egy domb, ami neki futható volt nekem meg nem. Van ez így. Addig viszont egészen jól elszórakoztunk azon, hogy az órám, amikor kiléptem mindenféle értelmezhető pulzustartományból pont olyan hangot adott, mintha kiröhögne. Persze igaza volt, még alig kezdtem el futni, és máris 170-et mutatott a szerkezet.

Csak hogy a fontos dolgokról is írjak, már a rajt előtt is kellett kicsit nagyvécéznem, de végül csak pisire maradt idő. Gondoltam elviszem Várgesztesig, tavalyról még kellemes emlékeim voltak a helyi kocsma női vécéjéről, amibe sikerült betévednem. Útközben aztán már elég nagy nyomás alatt voltam, fél szemem mindig az erdőn tartottam, hátha lesz valahol egy alkalmas hely, ahol húsvét tiszteletére nyuszi ül a fűbent játszhatok. Sajnos a tavaszi erdő még nem zöldell kellő pompájában, így a hátizsák mellett még egy csomagot cipeltem egy ideig. Aztán egyszercsak a semmiből ott termett egy pihenőhely, kis faházzal, tűzrakóhellyel, mint a mesében, meg pottyantós vécével, ami nem szokott lenni a mesében. Nagyon megörültem, az ajtón még szép szívecskés kivágás is volt, bent legyek gyakorlatoztak, én meg békésen megpihenve hallgattam az erdő hangjait. Aztán az idillnek vége szakadt, és folytattam utamat. Tulajdonképpen minden rendben volt futás közben, bár szinte végig fáztam, de semmi különös problémám nem volt. Egyszerűen csak lassabban futottam, mint tavaly. Biztos a hátizsák miatt.

Futottam kicsit Joe-val, de a budi elválasztott minket, aztán már magamban trappoltam. Emlékszem, tavaly már nagyon vártam a végét, idén még ez sem volt, egész jó erőben értem vissza Szárra, az utolsó pár km-en még kicsit gyorsulni is tudtam, bár az ott már lejtő volt. Fáradtan, de nem teljesen szétesve értem célba. Róka négy percet javított a tavalyi 50-es idején, Andi szintindőn belül lenordicwalkingozta a félmaratoni távot, Attila pedig annyira élvezte a futást, hogy tett egy kis kitérőt, de még így is szintindőn belül teljesítette az 55 km-t. A célban háromféle melegétel, alma, banán, meg egy csomó minden, amit a frissítő asztalokon is kínáltak várt, mondom én, hogy a szervezés 5++. Ja, és volt kultúrált öltöző, zuhanyzó.

Idén ilyen volt a húsvét a Vértesben.

Néha kicsit irigylem azokat a futócimbiket, akiknek útvonal tracket is mutatni tudó szuper futóórája van, ugyanakkor nagyon elkedvtelenedek a 3x3 centis monokróm kijelzőtől...

Frontend fejlesztő vagyok, szakmai ártalom, hogy szeretem a nagy és átlátható képernyőket, amin minden egyszerre elfér, könnyen tudom méretezni, színes-szagos. Egy átlagos mobiltelefon 4-5 colos képernyőjét pont erre találták ki, elkezdtem keresni egy olyan lehetőséget, amivel jó kis androidos telefonomon nézhetem meg, hogy letértem-e az előre kigondolt útvonalról. 

A nordic walking Obi-Wan Kenobi mestere segített nekem ebben, amikor felhívta a figyelmemet az Oruxmaps nevű android alkalmazásra (990 Ft, iOS-re sajnos nincs ez az app), amely rendelkezik azzal a lehetőséggel, amire egy mobilinternet mentes erdőben szükségünk lehet: a kiválasztott térképrészletet offline használatra a telefonra tudjuk menteni. Ennél már csak az jobb, hogy az Oruxmapsban eleve megtalálható a turistautak.hu magyar nyelvű, jelzett túristautakat és tájékozódási pontokat tartalmazó rendkívül részletes térképe. Komolyan mondom, még azt is odaírják néhány helyre, hogy "kitartó pocsolya" meg "kibelezett autóroncs".

Oké, van térképünk, jelzett utakkal, net nélkül. Akkor már csak azt kéne tudni, hogy merre menjünk. Ehhez vagy egy kész GPX tracket kell használnunk, vagy valahol "könnyen és gyorsan" kell rajzolnunk egy sajátot. Jelenleg a legtutibb oldal utóübbira szerintem a gpsies.com, nem nagyon kell mást mondanom róla, mint hogy a terepfutás.hu útvonal készítői is ezt térképoldalt használják a terepfutóversenyek útvonalainak kijelölésére.
Itt is be lehet kapcsolni a jelzett utak megjelenítését és az útvonalak automatikus követését. Szóval ha végigkattintgattuk az eltervezett utat, akkor már csak le kell töltenünk és elküldenünk a telefonunkra a GPX tracket (vagy egyből telefonon letölteni), majd megnyitni az Oruxmapsben.

Tök bonyolultan hangzik elsőre, tudom, de másodszorra már teljesen egyértelmű lesz. Ja, és még itt ez a videó is  a folyamatról, hátha segít. :)

Itt a tavasz, tele a naptár terepversenyekkel és teljesítménytúrákkal, jól fog jönni ez az alkalmazás! Ha kérdés van szóljatok!