Hosszútáv blog

Bocs, gusztustalan módon gyakorolom a kattintékony címadást, hátha feltornásszuk a látogatottságot az egekbe, és akkor végre jelentkeznek a szponzorok! Jó lenne, ha még befizetnének pár ultratávos futásra. Mert igen, akkora élmény volt a paksi UltramarAtom 6 órás verseny – igaz, a helyszínen azt mondtam, hogy soha többet, verjenek agyon szívlapáttal, ha még el találnék merengeni a lehetőségen.

Már maga az is szopó kellemetlen volt, hogy szombaton hajnali 5-kor keltem, hogy tuti elérjük a fél 9-es rajtot. Kialvatlan és morcos voltam, fáztam, lógott az eső lába, és amikor már azt hittem, hogy ennél rosszabbul nem indulhat a nap, megálltam Rrrókáék háza előtt, ő pedig kijött. 

Túlteszem magam a dolgon, elindulunk. Összeszedjük Pannit, az érdi futónagykövetet, majd útbaejtjük Százhalombattát, beugrik Erika és Kálmán, fogalom nélküli csapatás a 6-os úton. Megérkezés Paksra, parkolás, majd újraparkolás, mert bemehetünk a kordonon belülre, fasza. Megérkezik Keratomi, gyors fotó, itt még vidámak vagyunk:

A reggel még szakadó eső dacára rekordmennyiségű, hárommillió résztvevője volt a X. Tárnoki Tófutásnak, az érdi futócsportoból is átmentünk vagy tízezren (lehet kicsit túlzok...). Esett vagy ötezer miliméter eső, úgyhogy lehetett sejteni, hogy a pálya izgalmas lesz, hiszen azonkívül, hogy körönként kétszer átfutunk keresztben egy műúton, kizárólag patakparti ösvényen, földúton és rekettyésen át galoppozunk. Pár ember kicsit nyafogott is emiatt, de a hozzám hasonló elvetemült terepkedvelők csak annyit kérdeztek: hol van belőle a szint? Amikor a végén ezt szóvá tettem a  szervezőknek ígéretet kaptam, hogy jövőre lesz. :)

A táv 26 kilométer volt, ezt négy körben teljesítettük, együtt indulva az egy és két körös 6,5, 13 km távon futókkal. A futás elég jól ment, végig az élbolyban haladtam, bár eléggé széthúzódtunk. Harmadik körben elléptem Bányai Zoli mellett, neki különös hobbija elfutni az elejét. :) A negyedik végén utolértem Snecit, meg is ijedtem kicsit, hogy esetleg rosszul van, annyit lassult az utolsó körben, de szerencsére nem erről volt szó, csak valami megfázós baj kerülgette egész héten, a mi most ilyen formában bukott ki.
Negyedik helyen értem végül be (2:04, 4:46-os átlagtempó), de szerencsémre korosztályos eredményhirdetés volt, és az első helyezett elmúlt 40 éves, ami különsen derék tőle, mert szinte meg sem merem mondani, hogy milyen időt futott: 1:44. Igen, húsz percet vert rám. Szóval ennek köszönhetően a dobogó legalsó fokára állhattam, tök jó érzés volt, sőt elhoztam a második helyet is, mert az előttem befutó Sntach barátomnak korábban haza kellett lépnie. :) (Azóta megkapta a tetszetős díjat.)

Megyünk jövőre is, remélem lesz maratoni táv és/vagy dombok!

Eredetileg a címadó dalt akartam havi talpalávalónak az 1982-es The Number of the Beast című Iron Maiden albumról, mivel elegáns lenne, ha éppen 66,6 km-t futnék a május 17-i paksi 6 órás versenyen. Ennyit nyilvánvalóan nem fogok, hiszen ez 5:24-es km-eket jelentene, ilyen gyorsan pedig egyszerűen nem merek szaladgálni. Fogalmam sincs, mi vár rám 42,2 km után, és tapasztalat híján Rrróka sem igazán tud segíteni. 

Így inkább a Run to the Hillset választottam ugyanonnan, egyrészt azért, mert szerepel a címében a "run" szó (megnéztem a szótárban, futást jelent), másrészt trappolós-galoppozós ritmusa miatt sokkal alkalmasabb powersongnak erőnótának:

Énekeljük hát együtt Bruce Dickinsonnal, hogy: 

"Katona kék a kopár hulladékok,
Vadászat és megöli a játékot.
Megerőszakolt nők és pazarlás az emberek,
Az egyetlen jó indiánok szelíd.
Eladták őket whisky és vesz aranyat,
Rabszolgasorba fiatalok és elpusztítja a régi!

Fuss, hogy a hegyek, fuss az életeteket!"

Derrick barátom végigtolta a telet szmogos városban futva maszkkal az arcán. Közszolgálati jelleggel tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat a tapasztalatairól. :)

Közel másfél futás szempontjából értelmezhetetlen év után, tavaly tavasszal határoztam el, hogy ismét megpróbálok erőt venni magamon és felvenni a fonalat ott ahol anno abbahagytam. Mivel az időn kívül minden adott volt, hogy újrakezdjem, a MÁV akkori hülye menetrendje jóvoltából megtaláltam az időt amikor nem hiányzok sem a családnak, sem a munkahelyemnek......tehát munkába menet kezdtem el futni. A terv bevált, változatos körülmények, nem unalmas terep, és az OTP futókör jóvoltából korlátlan versenylehetőség mint motiváció.....tehát, gyűltek szorgosan kilométerek. Hamar kiderültek a városi futás hátulütő is. A rengeteg lámpa miatt folyamatos iramvesztés, majd gyorsabb tempóban újraindulás miatt inkább iramjáték volt, mint a szükséges kellemes komfortzónás futás. A másik pedig a levegő, ami főleg az Attila út, Moszkva tér, és körúti szakaszon érezhetően koporsószög kategóriájú. A tél beköszöntével utánajártam, hogy mit ajánlanak belvárosi futáshoz, és pont erre lényegében semmit. A 3M biciklis maszkja a tesztek alapján nem biztosít elég levegőt a futáshoz, így csak a RESPRO CITY maszk maradt, ami elvileg 60L/perc kapacitással alkalmas lehetett erre a célra. Szülinapomra ezt kértem, a maga 11.000 HUF árával annyiba került mint az előző havi Sportsdirectes rendelésem, így nagyon drukkoltam neki hogy beváljon..........be is vált. Minden amit írtak róla negatívumként, valóban igaz. Neoprén anyagból készült a külső rész, ami állati jól néz ki, de rettenetesen meleg, így a maszk 10 fok felett szerintem használhatatlan. Hidegben számomra kifejezetten kellemes érzés volt hogy melegíti az arcomat, és hogy nyakló nélkül lehet bármekkora mínuszban a levegőt nyelni. Az orrnyereg részén érezni hogy kerékpárosoknak találták ki, nehéz belőni azt az állást, amikor nem csúszkál az ember orrán (mivel nem rázkódó fejre találták ki), de a vastag tépőzárral kiegészítve a tarkón, nem okozott gondot és sosem csúszott le rólam. Mivel futásról van szó a legfontosabb rész, hogy mennyire benne levegőt kapni, és hogy valóban szűri a szmogot. Nem vagyok gyorslábú, a Déli pu. - Babér utca távolságot 5:40-es kilométerekkel szoktam megtenni, a maszkban télen ez felkúszott 6 perc fölé kilométerenként, de mivel télen mindig lassabb vagyok a nehezebb hátizsák és több ruha miatt, ennek nem tulajdonítottam jelentőséget. Tény hogy gyors iramváltásnál és nagyobb tempónál érezhető volt hogy tudnék nagyobb levegőt is venni. A szmog részére nem tudok mit írni, anno valaki utánanézett a kutatás amire a gyártó hivatkozik nem található sehol, így lehet hogy egy nagy kamu az egész........de legalább az érzet megvan, hogy mi mindent megtettünk az egészségünkért.

Összességében én nagyon szerettem, ezen a télen kb 350 kilométeren át volt rajtam, a szűrője eléggé használt már, talán a téli szezon előtt le is cserélem (4000 HUF), tehát valamitől elszíneződött. Aki hegyi levegőt akar szívni a belvárosban az csalódni fog, ugyanazt a büdös kipufogószagot fogja érezni mint a maszk nélkül, mivel az ördög a szagtalan gázokban és porban van, és elvileg azokat  kell szűrni.

Akinek van egy fölös tizese, és anno a Mortal Kombatban Sub-Zero volt a kedvence nyugodtan vegye meg, ha nem válik be, még mindig el lehet passzolni valami egészségtudatos bringásnak :-)

Hát ennyi, saját tapasztalat, remélem segít...

A múlt héten ellenálltam a csábításnak, hogy a hétvégén ismét eligyak 27 ezer forintot, és inkább az egészségembe történő befektetést eszközöltem: vettem egy új futócipőt. A régi lassan két éves lesz, ami egyébként is elég hosszú idő, az én lábamon meg pláne. 

Az üzlet megérdemli, hogy idelinkeljem a honlapját, mert a nemrég nyílt, Déli pályaudvar melletti Spuri Futóboltban szakszerű, de nem okoskodó, előzékeny, de nem tolakodó volt az eladó. A belső tartású, aszfaltra, hosszú távra szánt cipők közül csak Sauconyk között válogathattam a belőtt árfekvésben (20-30 ezer Ft), de nem bántam, hiszen a Saucony eddig is bevált. Végül egy Phoenix 7-re esett választás, fekete felsőrésszel, neonsárga fűzővel, íme:

Szombaton ki is próbáltam, hogy tudok-e benne öt hosszt futni a gáton kerek egy óra alatt (ez kb. 4:40-es tempó), és örömmel tapasztaltam, hogy igen. Nem nyom, nem tör, nem gyötör, és egyelőre még a szagával sincs baj -- pont ilyennek kell lennie egy futócipőnek. 

Futás közben végig magamon éreztem a Teszkóban hagyott alsópolcos sörök, kevertek és PET-palackos borok szemrehányó és értetlenkedő tekintetét, de nem törődtem velük, csak az órára és az egyenletes tempóra figyeltem. Ivás helyett fussatok ti is!

Az hiszem elég csak annyit mondani, hogy 9 (kilenc!) percet javítottam az előző évi időmhöz képest a KTF20-on, és egyből mindenki érzi, hogy igen ezek a srácok tényleg csapatták...! Ráadásul - ritka pillanat - Lemúr Miki előtt értem be egy perccel. Pedig lefele jövet elnyaltam az egyik kanyarban, de szerencsére pár horzsolással megúsztam. 9-10. helyen végeztünk 1:44:32 és 1:45:22 idővel, ami nagyjából 5:10-es tempót jelent, pedig van 260 méter szintemelkedés _körönként_, amiből rögtön az első kirin megkapunk egyszerre százat.

Áron barátom is részt vett a versenyen, bátran a huszasnak állt neki, 2:02 percet ment, ami pont ugyanannyi, mint kis feleségem és Áron menyasszonya, Kata ideje az egy körös KTF10 túrán. A lányokkal tartott Malőr kutya is, ő szerintem szívesen ment volna még egy kört a kutyaorr számára rendkívül izgalmas erdőben. :)

A huszast 1:24-es idővel nyerték, szépen kérem mesélje el nekem valaki, hogy lehet 4 perces tempóban menni ezen a terepen föl, meg le! :)

Októberben változtattunk az étrendünkön (viszlát cukor, rizs, fehérliszt, helló teljes értékű növényi táplálékok!), emellé kis feleségem valami sportot is keresett, miután megállapítottuk, hogy neki a futás nem jön be annyira. Így talált rá a nordic-walkingra, amit szerintem joggal és találóan nevezhetünk akár futás-lightnak is.

De mi is az a nordic-walking? "Speciális botok segítségével, lendületes karmunkával végzett sportos gyaloglás, egy olyan, az egész testre ható edzésmódszer, amely a bottal végzett karmozgás révén a teljes izomzatot igénybe veszi." - írja honlapján a nordic-walking edzőnk, Karóczkai Magdi.
A nordic előnye, hogy sokkal alacsonyabb intenzitással és pulzustartomány végezzük a testmozgást, így nem erőlteti meg az izületeket, izmokat és a keringési rendszert annyira, mint a futás, ezért szokták enyhébb formáját nyugodt szívvel ajánlani túlsúlyosoknak, idősebbeknek, sérüléssel bajlódóknak (vagy akár kezdő futóknak...). Az edzéseken végzett erős karmozgással kombinált tempós gyaloglás azonban egyáltalán nem keverendő össze a kirándulós sétálgatással, itt bizony kimelegszik az ember, termelődik a boldogsághormon, lehet számítani endorfin-rushra is. A nordic lendületes tempója mellett pont úgy lehet beszélgetni, mint az alacsony intenzitású futóedzéseken, így remek társasági esemény egy-egy edzés, sőt a csoport sokkal kevésbé szakad el egymástól, mint a futók, így még hatásosabb a duma-faktor. Nem mellékesen ezzel a mozgásformával kb. ugyanannyi kalória ég el kilométerenként, mint a futásnál...

Mi kell a nordic-walkinghoz?

A "speciális botok" nem túrabotok, hanem testmagasságtól függő fix mérettel rendelkező, karbonnal erősített, pihekönnyű sporteszközök. A markolatnál kis kesztyűfélébe dugja az ember a kezét, és nem erősen markolja, hanem épphogycsak tartja a kezében a parafa botvéget. Ez a kesztyű lepattintható, így újratépőzárazás nélkül lehet inni, vagy mondjuk orrot fújni. A bot másik vége igen veszélyes hegyben végződik, szerintem ezek adamantiumból vannak, mint Rozsomák karmai (most abba ne menjünk bele, hogy az X-men filmekben valami hülye Farkasnak ferdítette a nevét!), aszfalton ezeket helyes kis gumipapucsokba bújtatják, hogy ne őrüljenek meg a kopácsolástól. Saját szemmemmel láttam szikrázni botvégeket kavicsokhoz csapódva, úgyhogy higgyétek el, a nordic-walkingosok rendesen fel vannak fegyverkezve.
Persze pár ezer forintos túrabotokkal is el lehet kezdeni (kis feleségem is így kezdte), de hamar rájön az ember, hogy itt is jobb, ha van sportspecifikus eszköze. A jó minőségú karbon botok kb. 20 000 forintba kerülnek, vagyis egy futócipő ára körül vannak, viszont életre szólók, mert külön-külön cserélhető minden alkatrész, amire joggal irigykedhetünk, mi futók, akik jellemzően a szétment csillapítás, elkopott talp miatt dobjuk ki a tökéletesen hibátlan felsőrésszel rendelkező cipőinket 1000-1200 kilométer megtétele után.

A gyalogláshoz nem kell annyira speciális ruházat, mint a futáshoz, de itt is előnyösek és praktikusak a technikai cuccok. Nagyon fontos különbség, hogy nordichoz úgy kell felöltözni, hogy az edzés megkezdése előtt se fázzon az ember, mert nem emelkedik annyit a teshő, mint futásnál.
A repülőfázis nélküli haladás előnye, hogy rettentően kíméli a térdet és a bokát, így bár szükséges egy jó cipő, ez itt főleg kényelmet és strapabíróságot jelent, mint egy rakás hárombetűs marketinges bullshittet, csillapítást és ezüst sávot a cipő oldalán.

A helyes nordic-walking mozgás elsajátításához érdemes részt venni egy képzésen, hogy elkerüljük a helytelen technikából adódó a mikulásozást (amikor előre tesszük a botot) és a tevézést (amikor ugyanazt a kezet lendítjük előre, mint lábat), megtanuljuk a helyes testtartást, lépést (itt sem érdemes sarokra érkezni), vagyis, ahogy a nordicosok mondják, ne csak két bottal a kezében botorkáljon az ember, hanem tényleg nordic-walkingozzon. Érdemes végignézni a linkelt videót, az olasz csóka egészen vad dologokat művel a vége felé.

A nordic edzés itt nálunk a gáton igazi sportedzés hangulatú, van bemelegítés, levezetés, és pont úgy ugratja egymást a sok botosjeti, mint mi régen a futóedzéseken. Szerencsére itt Érden a nagyon könnyű városon kívüli útvonalakat találni, rosszabb idő esetén pedig a gáton is remekül meg lehet tenni a napi adagot, ami 5-8 kilométer között szokott lenni, kb, a futás sebességének felével. A jól sikerült téli alapozásomat pl. annak köszönhetem, hogy Andi január óta vasránaponként rendszeresen lenyomta a két gáthossz tíz és fél kirijét, én pedig ezidő alatt négy vagy öt kört futottam a futócsoporttal viszonylag alacsony inteznzitású beszélgetős tempóban, most pedig már hétfőn-szerdűn-pénteken is járunk, úgyhogy akkor is futok nagyjából másfél órát, mondhatom, hogy soha nem edzettem ilyen rendszeresen.
Jönnek is az eredmények, a könnyedén, nagy visszaesés nélkül 4:48-as tempóban megfutott Tóparti-futópartira például majdnem olyan büszke vagyok, mint arra hogy kis feleségem rendszeresen sportol, és nagyon szereti. (Viszlát 16 kg!)

Ha érdekel a nordic-walking, akkor Érden a Duna-gáton van edzés hétfő-szerda-péntek, 15:00 és 18:00 órakor. Nem kell hozzá saját bot, Magdi ad megfelelőt, de előtte hívd fel a lenti számon.

Nemsokára lesz képzés is:

NORDIC WALKING
képzés
2014. április 26-án 
14.00-18.00 óra között

Érd, Favágó utca
(Napközis tábor)

GYERE VELÜNK!

LÉGY CSAPATUNK TAGJA!

 

A képzésre előzetes jelentkezés szükséges!

nordicerd@gmail.com
Telefonon: 06 70 311 64 33 
www.nordicwalkingerd.hu