Hosszútáv blog

Mikor szóltam Rrrókának, hogy indulok az elmés nevű Érd utol verseny 10 km-es távján, kiderült, hogy ő is jönne, "profitmaximalizáló" megfontolásból az 5 km-es távon. Az elképzelés annyira bejött neki, hogy kategóriájában nem átallott elhozni az ARANYÉRMET, elévülhetetlen dicsőséget szerezve a Hosszútáv blognak! 

A verseny elég kis volumenű volt, a szervező néni bele is mondta a mikrofonba, hogy több jelentkezőt várt. Hát mi nem tehetünk róla, csókolom, mi itt vagyunk, lecsengettük a kemény 200 forintos nevezési díjat, Rrróka még be is melegített, plusz azzal idegesített, hogy ha a narancssárga pólós srác is 10 km-en indul, akkor meg vagyok cseszve. Így is lett. Kb. 8-an álltunk rajthoz az Esztergályos utcánál, s ahogy megszólalt a síp, a srác kivágott, én meg, mint a barom, utána. Kb. egy km-en keresztül követtem, aztán már teljesen elveszítettem szem elől a fák között, s ezzel kb. egy időben éreztem, hogy teljesen kész vagyok, az elmúlt hetek elbliccelt edzései plusz a bevitt tudatmódosítók megtették a hatásukat. Nem sokáig szenvedtem magányosan, mert balról előzött egy szürke pólós sporttárs, akit próbáltam kibillenteni az egyensúlyából azzal, hogy ez ugye az 5 km-es pálya, de komolyan felvilágosított, hogy nem, a 10-es. Igaza is volt, meg nem is, de erről később.

Keményen ziháltam a nyomában a köves terepen, le a völgybe Biatorbágy üdülőtelepnél, majd vissza ismét a dombra, a srác konstansul 30 lépéssel előttem, illetve én konstansul 30 lépéssel mögötte. Bárhogy nézzük, bizony keményebb volt, mint én, és hátulról úgy tűnt, hogy bőven van még benne tartalék. Én csak lihegtem töretlenül a nyomában, mint egy pitbull. Egy olyan pitbull, amelyik a földön húzza maga után a beleit.

Kb. fél óránál adtam fel a meccset, abszolút tudatosan. Végiggondoltam, hogy még ha tudnék is hajrázni a vége felé, a srác tuti nem hagyná annyiban, én meg szétgyilkolnám magam egy erősen bizonytalan kimenetelű, gyakorlatilag tét nélküli párbaj miatt. Holnap félmaraton, úgyhogy a nagy hajtás most elmarad, visszafogom magam, hadd menjen. Mintha időugrást hajtottam volna végre, már a célegyenesben is vagyok, Rrróka és felesége ott integetnek az út mentén, mi a fene, rohadt jó időt futottam, 35:20!

A szervezők lehűtenek, a 10 km valójában csak 8,6, az se rossz. A runtastic meg 7,3-at mért, na mindegy, így is 4:50-es km-ekkel jöttem ezen a sz*r terepen, de hát mások jobbak voltak, van ilyen. A narancssárga pólós versenyző 24 (vagy 27?) percet futott, mit keres ez itt, tiltsák be a profikat az amatőr versenyeken, hadd örüljön a nép egyszerű gyermeke a színes kis érmeknek meg a levásárolható kuponoknak! 

Rrrókát kérdem, hogy teljesített, mondja, hogy második lett, de nem túl büszke, mert valami  teniszcsukás iskolás lenyomta. Csak később derül ki, hogy korosztályonkénti díjazás van, a teniszcsukás még most tanulja az életet, ezért Rrróka első díjat zsebelt be, és a Rrróka családban hullottak még hasonlóan szép érmek. Innen is nagy gratuláció!

Pechemre mindkét előttem befutott gladiátor 30-on túli, vagyis a harmadik helyem valóban harmadik hely, és bronzérmet akaszt a nyakamba joviálisan mosolyogva T. Mészáros András polgármester. Örülök, persze, diadalmasan integetek a tikkadt tömegnek, s magamban elhatározom, hogy jövőre 5 km-en indulok én is.

Egyébként nem vagyok büszke magamra, elkövettem szinte az összes hibát, amit ilyen rövid távon el lehet, hiányos felkészülés, elégtelen frissítés, ész nélküli elvágtatás a rajtnál... Mindjárt éjfél, itt pötyögök a gépnél, fáj a jobb lábfejem, s holnap félmaraton. Jobb, ha lefekszem.

Jelentem, kategórián belül 49-ikek lettünk a 176-ból az idei Goldenblog versenyen! Aki szerint ez halovány teljesítmény, annak ajánlom figyelmébe azt a tényt, hogy a sportblogokat valamilyen okból egy kalap alá vették a kismama-, divat-, lakberendezés-, stb. blogokkal, ezek a csajos témák meg köztudottan a mindent kritikátlanul lájkoló underground maffia cukros-szirupos táptalajai. 

Őszintén köszönöm a szavazatokat annak a 30 olvasónak, aki értékes időt és energiát nem kímélve foglalkozott ezzel a hülyeséggel, tudván, hogy ez nekünk jól esik! Egy gondolat viszont nem hagy nyugodni: a Facebook-csoportunknak 31 tagja van. KI NEM SZAVAZOTT??? :D

Jövőre megcélozzuk a 48-ik helyet. Addig is maradjatok -- és fussatok -- velünk!

Az utolsó augusztusi napon muszáj volt még futnom egyet, mert meg kellett lennie ebben a hónapban is a 100+ kilométernek. Még akkor is, ha a Nike félmaratonra nagyon intenzív pihenés lenne a javasolt (intenzív pihenés...? mindegy.) a kitűzött célok eléréséhez. Azonban hajlok én is Lemúr Miki érvelése felé, miszerint nem kéne annyira a számok bűvöletébe teljesíteni ezt a versenyt, hiszen a számok azt is mondják, hogy azt a bizonyos 1:39-es időt egy négy évvel fiatalabb és tíz kilóval könnyebb Róka futotta. Vele(m) nehéz versenyezni, még akkor is, ha kb. ötször annyit edzünk mostanában, mint akkor tette(m). 2007-ben mindössze 188 km-t futottam! Júniusban kezdtem el 5-10 kiriket futni, és 12 km volt a leghosszabb táv a verseny előtt. Hihetetlen!

Szóval tegnap, még toltam egy dombos útvonalat, felfele nagyon rosszul esett, majdnem visszafordultam a közcsapnál, de aztán arra gondoltam, nem szabad úgy kondicionálni magam a verseny előtt, hogy add csak fel, ha nem megy. Küzdöttem kicsit, még akkor is, ha ezzel egy jó izomlázat teszek a lábamba öt nappal a félmaratoni célverseny előtt. Majd a szombati Érdutol 5 kirijén kimozgom. Vagy lesz mire fogni ha nem jön össze.

Érdekes egybeesés, hogy a posztban szereplő számok összege pontosan megegyezik a Lemúr Mikivel idén lefutott kilométereink aranymetszésével. Na erre jöhet egy nagytriola!

Idő: 01:30:10
Táv: 15.6 km
Tempó: 05:46

Nemsokára nyakunkon a Nike félmaraton, a futóbloggerek jelentős hányada rágja a körmét, számolgat, forgolódik éjszaka, én meg eldöntöttem, hogy nem izgatom magam az időm miatt. A kezdeti álom az volt, hogy megdöntsem Rrróka 1:39-es rekordját, de lassan be kell látnom, hogy izé, az elképzelés nem áll szilárdan a realitás talaján.

Augusztus hónapban három futás során összesen 41 km jött össze (ha a talicskázós-lapátolós keresztedzéseket nem számítjuk), ami nevetségesen kevés. A múltkori résztávozós szenvedés is elég demoralizáló hatással volt rám, azóta úgy érzem, elég volt, nem akarok feltétlenül gyorsulni, kiszállok a teljesítménykényszeres játékból, csak élvezem a futást, mint olyat. Az óra nem érdekel, csókolom. Illetve érdekel, szép-szép az űridő, de nem karmolom az arcomat, ha pár perccel lassabb vagyok, mint a korábbi edzésen/tavaly/fénykoromban, illetve mint tetszés szerint megnevezett haver/futóblogger/celeb.

A BGy által ajánlott időtervező szerint átlag 4:42-es km-ek kellenének az 1:39:00-s befutáshoz. A webes alkalmazás kinyomtatható és kivágható karszalagocskát is generál (ld. balra), amit ha felerősítünk valamelyik testrészünkre, verseny közben, kilométerenként frusztrálhatjuk magunkat azzal, hogy mennyire vagyunk elmaradva a tervezett időtől. Mondjuk fura, hogy végig egyenletes tempóval számol, kicsit primitívre vették az algoritmust, de hát istenem, ingyen van. Még nem döntöttem el, viszem-e magammal. Talán igen, legfeljebb féltávon lecibálom és sátáni kacajjal beleszórom a Dunába.

És hogy végképp alávágjak a terveknek, plusz némileg máris rácáfoljak arra, amit a teljesítményhajszáról írtam, a félmaraton előtti napon, szombaton indulnék az "Érd utol" fantázianevű helyi sportesemény 10 km-es versenyén. A nem titkolt cél az, hogy megszerezzek valamilyen dobogós helyet, s így esetleg enyém lehet a "jelentős nyeremények" egyike. Talán egy pezsgő, talán egy rekesz sör, bármi jöhet. A mezőny felkészültsége egyelőre rejtély, így ha menet közben kiderül, hogy csupa Haile Gebrselassie állt rajthoz, akkor az sem kizárt, hogy kiállok, nem fogom magam fölöslegesen széthajtani. 

Hát ilyen gondolatok foglalkoztatnak a félmaraton előtt öt nappal. Nem görcsölök, nem izgatom magam, csak szolidan taktikázok, és igyekszem élvezni mindkét versenyt. Lesz, ami lesz, lemegyek buddhistába."Könnyű vagyok, mint a pille,/ a fikusz ma is nőtt pár napot."

Tegnap azt gondoltam, hogy a Nike félmaratonra készülve jó ötlet lenne még viszonylag napsütésben tolni egy edzést, hiszen fel kell készülni arra, hogy egy hét múlva is hőségriadó lesz, és 38 fok körül futunk majd az aszfalton. Úgy gondoltam hasznos lesz megfigyelni, hogy reagál a szervezetem az ilyen magas hőmérsékletre, mennyi frissítés kell, hogy bírom az egész tortúrát. 16:45-kor elindultam hát a dombos 14 kiris útvonalamra.
Nos, az elképzelés jó volt, egy darabig. Ezen a pályán van két közkút is, így csak felfele kell kicsit küzdeni, a visszaúton a lejtő jótékony pihentetését élvezhetem. Jól is indult a futás, kényelmesen lépegettem, szándékolt lassú tempóban, tudtam, hogy a domb és a hőség nem jó kombináció. Nem éreztem különösebben nagy forróságot, még gondoltam is milyen jól bírom. Az utca bal oldalán a házak már jótékony árnyékot vetettek, így fele időben nem kellett  tűző napon futnom. A dombra is simán felkapaszkodtam. Elindultam a túloldali kis lejtőjén és éreztem, hogy valami nem jó. Valami kifogyott. Meg kellett állnom. Leültem buszmegállóban, csavartam a fejemre némi vizet a csuklópántomból, lassan kortyolgattam a kulacsaim langyos vizét, mértem egy pulzust. 30 ütés 15 mp alatt, 2-3 perc pihenés után, az 120 per perc, nem vészes. Mégsem éreztem úgy, hogy tovább kéne mennem. Most, hogy megálltam minden pórusomból ömlött az izzadtság, patakként folyt a lábamon, tócsába gyűlt a talpam alatt. Figyeltem magam rosszul vagyok-e, de ilyesmi nem volt, csak minden motiváció elmúlt, nem akartam továbbmenni, hiába várt negyedóra múlva a hűs csapvíz. Elindultam inkább hazafele, a műút helyett a mellékutcákon, ahol maradhattam az árnyékos részben. Érdekes, hogy futás közben már alig izzadtam. Kényelmesen hazakocogtam, feleségem pont akkor ért haza, elregéltem neki, hogy kurva meleg van, ha esetleg nem érezné. Lerogytam a hintaágyra a kert árnyékos részén, és újra spriccelt rólam az izzadtság. Feleségem biztatott, hogy nyújtsak kicsit, végül tettem pár léha mozdulatot, ami lábhajlításra emlékeztethetett. Szomjas nagyon nem voltam, ellenben kezdtem éhes lenni, ez mindenképpen jó jelnek tűnt. Fáradt sem voltam, csak a kedvem ment el a futástól.

Vigyázzatok, Magyarország ma is vörös!

met.hu: A napi középhőmérséklet tartósan 27 °C felett alakulhat.

Lemúr Miki, menjünk ma futni, de hét körül, mert kigyulladunk!

dő: 00:46:32
Táv: 8 km
Tempó: 05:49

Derrick barátom nagyon bátor volt, amikor a Decathlon saját márkáját a Kalenjit választotta futócipőnek. Az alsó kategóriás Kalenji cipők alacsony ára bizalmatlanság alapja futókörökben, a drágábbak helyett pedig már inkább más, ismert márkát választanak.
Derrick a nehéz csontú, nehezebb léptű futók közé tartozik, heti 2-3 alkalommal fut 10-20 kilométereket és jelenleg a Spar 30 lefutására készül.

Én a Koodza-ban vettem egy Kiprun 2000-est, akkori állás szerint a Kalenji csúcscipője volt. Pár héttel ezelőttig azt mondtam volna, hogy ajánlom, most már nem :-(

 

A leírás alapján ez egy stabil cipő. Túlsúlyosoknak, tehát a magam fajtáknak, nagyon erősen fogja a bokámat és a felső lábfejemet, kicsit zavaróan is erősen, mert alig mozog benne a bokám előre hátra, így nehéz benne gördülékenyen futni, cserébe viszont marhára megkíméli a lábamat. Én nagyon szeretettem viszont két hete, mindkét oldalon az orrész mellett anyagfáradás miatt kilyukadt, és kezdem érezni, hogy már elől fele annyira nem tartja a lábamat mint korábban.

 

Összességében, most 18-19.000 körül adják, annyit nem ér, de 12-13.000-ért jó vétel volt, most tart 800-nál talán 1000-ig még elketyeg, de nem vagyok túl pozitív most vele kapcsolatban, a talpa szinte egyáltalán nem kopott le, ennyi még pozitívum...

Használt Kalenji Kiprun 2000

Küldd el nekünk te is a futócipőddel kapcsolatos tapasztalatodat!

Időről-időre olvasni olyan híreket, hogy futókat támadnak meg közterületen (legutóbb pl. "bukósisakos szatír"). Mivel a téma minket is érint (Érden egy-egy útvonal felér egy szociotrippel), valamint szívünkön viseljük a sporttársak testi-szellemi épségét, mp3-as lejátszóinak és egyéb értékeinek sorsát, szakértőhöz fordultunk. Felkérésünkre a fighter.blog.hu szerzője, Tamás (Bambusznyárs), hobbifutó és aktív küzdősportoló küldte az alábbi cikket:

Magyarországon, akárcsak a világon mindenütt, a futókat három-négy fajta támadás típus szokta fenyegetni:

- a hölgyeket érő erőszakos közösülésre irányuló támadás;
- a telefonunk, mp3 lejátszónk, ékszereink, egyéb vagyontárgyaink miatt, esetleg kötözködés miatt bennünket ért támadás;
- kutyatámadás;
- közlekedési baleset.

Ezen veszélyforrások mindegyikét ugyanazokkal az elővigyázatossági szabályokkal előzhetjük meg. Ezek a szabályok 80%-ban kivédik, megelőzik a fenti támadásokat, veszélyeket!

Sokan hiszik, hogy majd elfutnak egy támadás elől, és ezzel megmenekülnek. A baj csak az, hogy ha ránk akaszkodtak, vagy megütöttek, vagy szúrtak, már gyakran késő bekapcsolni a futórakétáinkat, csapdába esünk, ráadásul a támadás sokkja, hosszú másodpercekig, de akár percekig tartó "bénultságot", lefagyást idézhet elő legtöbbünknél.

A jó hír, hogy a rendszeres futók kondíciója várhatóan sokkal jobb, mint a támadóké, tehát a mondásban szereplő megoldás, az elfutás, igenis reális opció lehet, ha felkészültek vagyunk. Amikor egy kisgyerek először próbál egyedül átkelni az úttesten, minden csupa veszély és több dologra is erősen figyelnie kell, ám némi gyakorlás után ezek a tudnivalók automatikussá szokások válnak, "alapjárati automatizmussá". A veszélyelkerülési 6. érzéket, képességet, könnyen kifejleszthetünk magunkban, az alábbi tanácsok használatával kb. 1 hónap rendszeres gyakorlás alatt.

 A futás, főleg a hosszútávfutás egyik legnagyobb élménye, hogy a tudatunk lecsitul, és egy nyugodt, meditatív állapotba kerülünk, amit a monotonitás és fizikai terhelés sajátos keveréke váltja ki. Felemelő érzés, de egyúttal veszélyes is, mert a figyelmünk beszűkül. Rendszeres időközönként forgassuk körbe a fejünket és szemünket. A perifériás látásunk, ha gyakoroljuk, meglepően sok információt közvetít számunkra, jóval többet, mint hinnénk. Ráadásul többször legeltethetjük szemünket a csinosabb embertársainkon, több kellemes vizuális élménnyel gazdagodhatunk. Ha viszont valaki vagy valakik nem szimpatikusak, akkor nagy ívben kerüljünk, akár pár száz métert is, ne fussunk át a csoportjukon vagy közvetlenül a kellemetlen érzést kiváltó ember vagy hely mellett!!!!!!!

A ritmusra, zenére történő futás is régóta, a walkman megjelenése óta, lett társa sok futónak. A hallás rengeteg információval szolgál a környezetről, ami életet menthet, nemcsak egy támadásra hívhatja fel a figyelmet, hanem a körülöttünk haladó járművek megváltozott rendellenes veszélyt jelentő mozgására is. Mindenképpen halkítsuk le a zenét és soha ne használjunk zajcsökkentős, vagy erősen hangszigetelt füleseket. Emlékeztessük magunkat 1-2 percenként, hogy "Láss, ne csak nézz, figyelj, ne csak hallj!" Hamar reflexé alakul ez a fajta figyelem, és könnyedén fog működni. Magam részéről soha sem hallgatok zenét, ha futok.

Ruházatunk egy része lehetőleg mindig világos színű legyen, főleg ha este és közúton futunk! Hasznosak a fényvisszaverős kar-és bokapántok is ilyenkor.

A napszak tekintetében, amennyiben munkánk és családi életünk lehetővé teszi, nappali világos órákban fussunk. Ilyenkor kevesebb a veszély, hiszen jobban beláthatjuk a terepet és több az ember is!

A futó útvonal kiválasztásakor tartsuk észben, hogy a biztonságot mindig a fények és a hangok jelentik, tehát arra fussunk, ahol több ember jár, világosabb van. Ezeken a helyeken kisebb a valószínűsége egy támadásnak, és könnyebben kaphatunk segítséget is. Amikor tehetjük fussunk párban, vagy csoportban, főleg ha fenti két körülmény egyike vagy mindkettője nem megvalósítható és későn, ráadásul viszonylag elhagyott úton edzünk!!! Ha van kutyánk nyugodtan vigyük magunkkal, persze ez erősen fajta és egyed függő, ennek megítélését nyugodt lélekkel az olvasókra bízom! Ismerjük meg és járjuk körbe a rendszeres futóútvonalunkat, akár egy extra edzés gyanánt is. Nézzük meg , hogy melyek azok részek ahol valaki elbújhat úgy, hogy nem vesszük észre, csak ha már nagyon közel vagyunk. Hol vannak fás bokros kivilágítatlan részek. Ez az egyszer elvégzett terepismeret- játékos bújócska- és szemünk, fülünk figyelme, elveszi a támadó meglepetés faktorát. Ha lehet persze ezek helyett a kétséges útvonalak helyett válasszunk másik utat, de minimum, figyeljünk jobban, és nézzünk arrafelé, ahol magunk is megbújnánk ha rá akarnánk ijeszteni valakire. 

A következő tanácsot talán a legkönnyebb teljesíteni: minél kevesebb értéket vigyünk magunkkal, pláne látható helyen! amúgy is minden felesleges tárgy csak a zsebünkben karunkon, nyakunkban fog lötyögni-zörögni-verdesni és a mozgásban zavarni. Tehát No ékszer! A csili-vili testhez tapadó drága futóruhákról viszont nem beszélem le az olvasókat, mert saját tapasztalatom szerint tényleg annyival kényelmesebbek, hogy megérik a kiadást, és nem hiszem hogy az izzadt futógatya árából akar meggazdagodni a támadó.

Azokon a területeken ahol tudjuk, hogy sok a kóbor kutya, ne fussunk. A kutyák gyorsabbak és falkában szoktak járni. ha ismeretlen helyen(nyaralás vendégség stb.) futunk, akkor kérdezzünk rá a helyiektől.

Ha önvédelmi eszközt akarunk választani, úgy érezzük hogy szükség van rá, akkor az gázspray legyen. Ez alkalmas mind a kutyák mind az emberek elriasztására, de csodát ne várjunk tőle. Ha használni vagyunk kénytelenek akkor arra számíthatunk, hogy a támadó szeme elkezd égni és kénytelen lesz becsukni. Ezzel nyerünk annyi időt , hogy el tudunk futni. Az önvédelmi spray hátránya, hogy esőben hatástalan, szélben akár vissza is kaphatjuk a kifújt ingerlő anyagot, akárcsak zárt helyen is. A Gázsprayt mindig szaküzletben vegyük meg és kérjünk a kiválasztásában a segítséget a boltban dolgozó szakembertől! vegyünk 2 flakont és az egyiket próbáljuk ki, hogy tudjuk milyen érzés fújni vele, mennyi erő kell a működtetéshez, meddig visz el. A spray lejárati idejét 2-3 havonta ellenőrizzünk, mert ha elszökik belőle a gáz, akkor nem fog működni!

Mit tegyünk, ha mégis megtámadnak?

Ha a fentieket megfogadták a kedves olvasók, akkor lesz idejük elfutni, és nem tudják meglepetésszerűen sarokba szorítani, berángatni egy bokorba. Ordítsunk, kérjünk segítséget, akkor is, ha már elmenekültünk! Próbáljuk megjegyezni a támadó arcát , méretét , ruháját és tegyünk feljelentést, hogy megvédjük a többi futótársunkat is. a rendőrség tenni fogja a dolgát, ha hivatalosan teszünk bejelentést!

Amennyiben a maradék 20%-nyi szituációra is fel akarunk készülni, ahol igazi verekedés vagy összetűzés van, vagy ha valakit már támadtak meg, és emiatt mélyen gyökerező félelmeit akarja meghaladni, akkor azok számára a fenti tanácsainkon kívül önvédelmi tréningen való részvétel is ajánlott. Ez nem karate, taekwondo, birkózó, boxoló stb. edzés legyen, hanem szituációs helyzetekre alapozott egyszerű önvédelem! (http://fighter.blog.hu/2010/01/17/harcmuveszet_onvedelem). Tervben van év vége előtt egy speciális fighterblog által is ajánlott hétvégi elméleti-gyakorlati képzés. Érdemes lájkolni a facebookos oldalunkat, hogy értesítést küldhessünk a fejleményekről. Régebbi postjaink között, az "önvédelem" szóra rákeresve sok hasznos és érdekes cikket találhatnak a kedves olvasók! Konkrét kérdéseket a kommentekben lehet feltenni!

Valami iszonyat izomláz van a derekamban a seggemben, meg a combomban hátul a tegnapi kocsibeálló építéstől (bontott tégla-sóder), reggel hatkor ezt még hatványozottan éreztem, mégis belecsaptam a futásba. Nem volt nagy elvárásom, csak le szerettem volna kényelmesen futni a szokásos Sárd utcai tizest. Hát kényelmesre is sikerült, 5:50-es tempót nem is tudom mikor futottam utoljára tíz kiri síkon.
Lehet az, hogy ennyire elfáradtam a múltheti futásokban...?

Idő: 00:58:18
Táv: 10 km
Tempó: 05:49

Pecsenye (Lajkó Csaba székesfehérvári ultramaraton futó) jótékonysági futásra indul augusztus 25-28 között, háromszáznál is több kilométert tesz meg Székesfehérvár és Debrecen között a négy nap alatt. A támogatott Angyalszív alapítvány a fogyatékos gyermeket segíti.
Bozót ehhez csatlakozik sütemény árverési akciójával, ahol 1000 Ft-ról indul a licit, és a legtöbbet kínáló végül eldöntheti a milyen sütit szeretne (tippem: kilométeres-kalács), a bevétel pedig az alapítvány számláján landol, ahova ti is küldhetitek támogatásotokat (10300002-67622795-11103284, a  közlemény rovatba írd be: „Futunk, hogy segíthessünk!”).

Én nem tudom tegnap mivel volt a baj, de  tegnapihoz hasonlóan nehezen már rég ment a  futás. Elszoktam a hosszúktól? Besütiztem futás előtt? Fronthatás? Fogalmam sincs. Egyszerűen csak olyan fárasztó volt a tegnap Lemúr Mikivel futott magasleses edzés, hogy ma alig bírtam felkelni, és még nem tudom hogy veszem rá magam a szorgalmas és hatékony munkára.
Zaklatott is volt ez a tegnapi hosszú, Lemúr Miki négy telefonhívást bonyolított le közbe, nekem meg négyszer kellett megállnom azért mert elzsibbadta lábujjam és annyira fájt, hogy hangosan jajgattam. Nem segített, hogy lazábbra kötöm, hogy meghúzom, csak fájt a kis rohadék. El is ment a kedvem attól, hogy maratonon ugyanezt 4 órán keresztül viseljem el. Nem volt nagy hőség, de hiába hurcoltam négy adag itókát  a kis kulacsaimban, félúton hazafele kifogytunk, és a Fundoklia-völgyben már taplót köptünk. Méltatlankodtam, hogy miért nincs erre egy rohadt közkút, a kirándulók, kutyasétáltatók és futók örömére, dehát az érdi vízmű csapelhelyezési haditervébe ne keressünk logikát, az a pár víznyerőhely ami megmaradt rapszodikusan van elhelyezve, például a másik dombos útvonalamon kettő is van három utcasarkon belül, errefele meg egy sincs. Szóval köptük a port, és epedve néztük az útszéli kocsmát, ahova pénz híján nem tudtunk betérni, pedig most nagyon jól esett volna egy jéghideg csapolt coca-cola. Ezért kell hosszabb futáshoz némi KP-t is zsebre gyűrni.

Idő: 02:06:11
Táv: 22 km
Tempó: 05:44