Az utolsó augusztusi napon muszáj volt még futnom egyet, mert meg kellett lennie ebben a hónapban is a 100+ kilométernek. Még akkor is, ha a Nike félmaratonra nagyon intenzív pihenés lenne a javasolt (intenzív pihenés...? mindegy.) a kitűzött célok eléréséhez. Azonban hajlok én is Lemúr Miki érvelése felé, miszerint nem kéne annyira a számok bűvöletébe teljesíteni ezt a versenyt, hiszen a számok azt is mondják, hogy azt a bizonyos 1:39-es időt egy négy évvel fiatalabb és tíz kilóval könnyebb Róka futotta. Vele(m) nehéz versenyezni, még akkor is, ha kb. ötször annyit edzünk mostanában, mint akkor tette(m). 2007-ben mindössze 188 km-t futottam! Júniusban kezdtem el 5-10 kiriket futni, és 12 km volt a leghosszabb táv a verseny előtt. Hihetetlen!

Szóval tegnap, még toltam egy dombos útvonalat, felfele nagyon rosszul esett, majdnem visszafordultam a közcsapnál, de aztán arra gondoltam, nem szabad úgy kondicionálni magam a verseny előtt, hogy add csak fel, ha nem megy. Küzdöttem kicsit, még akkor is, ha ezzel egy jó izomlázat teszek a lábamba öt nappal a félmaratoni célverseny előtt. Majd a szombati Érdutol 5 kirijén kimozgom. Vagy lesz mire fogni ha nem jön össze.

Érdekes egybeesés, hogy a posztban szereplő számok összege pontosan megegyezik a Lemúr Mikivel idén lefutott kilométereink aranymetszésével. Na erre jöhet egy nagytriola!

Idő: 01:30:10
Táv: 15.6 km
Tempó: 05:46