Ezek a művek Nezumi, Keratomi, Lemúr Miki és rrroka, valamint vendégszerzők írásai. Ők ezen a blogon Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2.5 Magyarország License alatt publikálnak.
A felhasználáshoz kérd az engedélyüket!
Kövess minket a Facebookon is!
Érdi futó vagy? Én meg a BSI érdi futónagykövete! Ha szívesen futnál egy érdi közösséggel, akkor:
A közeledő kikeletet idéző narancssárga rudi a grafikonon mutatja, hogy Lemúr Miki bizony szorgalmasabb volt nálam februárban. Nem vagyok irigye, a 1:39-es 20 kirije is csak arra hívja fel a figyelmemet: fuss rendesebben! Muszáj formába lendülnöm, hogy közös futásaink alkalmával a nagy mennyiségű szövegeléssel is hibátlanul menjen az az 5 perces tempó! :)
Böjtelő havában tehát az alábbiak szerint pörgött lábunkban a számláló: Lemúr Miki 100,5 km, rrroka 67,4 km.
Belefartlekezni reggel hatkor a napfelkeltébe a Duna-gáton, -5 fokban, White Lies - Ritual albumot hallgatva=MENŐ.
Vissza kell térnem a reggeli edzésekre, annyira sűrűek mostanában a délutánjaim. Szerencsére már világos van, és ez a reggeli napfelkeltés csendes időszak a kedvenc időpontom. Annyira nyugodt és csendes, és olyan marha jó érzés, hogy más kocsiban/buszon/vonaton rohadva a melóba tart éppen, én meg futok.
A fartlekeket egy perc kemény futással és három perc lazább kocogással toltam, jól esett, de elfáradtam. Sál-kesztyű-sapka hideg volt, mikor hazaértem vadul gőzölögtem. A váltogatott erősség ellenére 5:30 körüli tempó ment, amit jónak értékelek.
A White Liesnak ez a "Ritual" albuma is nagyon kafa futózene, én azt hittem középkorú darkos arcok, mint az FO System, erre kiderül, hogy huszonéves kis kukik. Mégis bazi jó zene jön ki belőlük.
Idő: 01:21:35
Táv: 14.7 km
Tempó: 05:32
 napfelkel |  gőzölög |
Ebben a hónapban pannonfunk olvasónk erőnótáját ajánljuk figyelmetekbe. A nekem kicsit sürgető-kapkodó hangulatú, jazz beütésű (vagy konkrétan jazz, nem értek hozzá) produkcióról így ír ő, aki amúgy a improvizacio.blog.hu - Tanulj improvizálni szerkesztője:
Egy ütős power song sok helyzetben jól jön. Pl. ha nem akarok utolsónak beérni a HHH panorámakörön, mert akkor MC Markocsánnak megint miattam nem jutna rétes. Pedig kezdő futóként nem egyszerű elérni, hogy ne sétáljak bele a reptér melletti dagonyába, főleg, ha már reggel megszivattam magamat azzal, hogy a Kolosy tértől felfutottam a Fenyőgyöngyéig. Úgyhogy power song (Mezzoforte: Tom Yam Blah) be, amely csak arról szól, hogy a rohadtéletbemennikellelőre...
... de ezt leszámítva magamhoz képest marha gyorsan tekertem le 20 km-t a gáton.
- 1h 39' 15" alatt
- st: Cataract - Kingdom / Paradise Lost - Faith Divides Us...
Azzal az ambícióval indultam neki tegnap a déli verőfényben, hogy átlag 5 perces km-eket fussak, és ezt az iramot tudjam tartani 20 km hosszan -- rácáfolandó Rrróka tételére, miszerint az ember 30 fölött már nem gyorsul. Az első 5 km-es kört alig több, mint 24 perc alatt teljesítettem, de a forduló után éreztem, hogy elszaladtam az elejét, muszáj visszafognom magam, ha nem akarok kidőlni idő előtt.
A márciusi meleg sokakat kicsábított a töltésre, úgyhogy kerülgetni kellett a triciklis gyerekeket meg a bámészkodó ebeket, de sikerült csak minimálisan lassulnom. A legnehezebb 12 km-nél volt, az oldalamba is belenyillalt, de néhány mély levegő és egy kis lazítás hamar helyre tett. A végső 500 m-re még maradt erőm vágtázni egyet, aztán kész, ez is megvolt, 4'57"/km-es átlaggal.
Jó tudni, hogy mennyit bírok, de ezt a tempót nem fogom bevezetni, az biztos. Rrróka egy másik tétele ui. így hangik: "Fuss, ahogy jólesik!", és ez a rohanás egy kicsit már túl volt ezen.
Mentem egy kört tegnap a Fundoklia felé, rég jártam már arra. Hát marha szarul ment, hogy egyenesen megmondjam. Hat perc feletti tempóval sikerült vánszorognom, fájt mindenem. Vagy nem regenerálódtam a Yours Truly 25km után még megfelelően, vagy a közeledő havas front tett be. Vagy leginkább mindkettő.
Éjjel meg viszatért a tél, aminek nagyon nem örülök. Fütyülés közben fagynak le a feketerigók az akácfánkról. Márciusban! BOTRÁNY!
Idő: 00:58:33
Táv: 9.5 km
Tempó: 06:09
Zene: F.O.System
Érd, a Yours Truly 25 km-es futás napja, reggel fél 10. Mérsékelten felhős ég, szélcsend, a hőmérséklet fagypont körül, de inkább alatta. Az esemény ennek megfelelően egy kupica pálinkával kezdődik Rrrókáéknál, innen indul a két fős szerkesztő- és szervezőbizottság, plusz P. sporttárs kerékpáros kísérő és mozgóbüfé. A Thermál Hotel parkolójában újabb két fővel egészülünk ki, és a nemzetközi dimenziójú (és színvonalú!) esemény lokálisból regionálissá vált: B. sporttárs Budapestről, Zs. pedig Százhalombattáról csatlakozik hozzánk. Próbálunk még egy ismerős arcot begyűjteni, de 10 km-es edzése után az újabb 25 km kilátásba helyezése nem hangzik túl kecsegtetően, így maradunk 4+1-en. Gyors létszámellenőrzés, majd start.
A tervvel ellentétben a minaret fele vesszük az irányt, a kultúrán jobb túlesni az elején, ha a végére maradna, talán a müezzint is hallanánk a kimerültségtől. Most nem, csak Rrrókát, aki évszámokkal dobálózik, kamuzik persze, de egy pillanatra turistafutáson érezzük magunkat. Innen konstansul emelkedik a terep, néha meredeken, néha alattomosan, egyik se túl jó, és az sem segít, hogy Rrróka mindegyik domb előtt megígéri, ez az utolsó. Zs. sporttárssal megbeszéljük, hogy tulajdonképpen lejtőn vagyunk, csak rossz irányból közelítjük meg, de ez sem nyújtja a várt morális támaszt. Zs. persze könnyen beszél, ő fekete öves Balatonkerülő ultrafutó, viszont B. barátunk eddigi leghosszabb futása 14 km volt, mégis bevállalta, mint Csernus, na ez a kemény.
Bokros teendőim miatt (tudja egyáltalán vki miért 'bokros' egy teendő..?) a januári összesítésről majdnem elfeledkeztem. Most villámgyorsan pótlom egy csodálatosan szép, sokatmondó grafikonnal.
Mint az látható januárban nem erőltettük túl magunkat, bőven 100 kiri alatt futottunk, még majdnem együtt is. Ezt most leginkább a fagyos téli időre fogom, amit az oszlop hűs kékjével szimbolizálok. Szóval január: Lemúr Miki - 51 km, rrroka - 62,3 km.
Teljesen szokásos Duna-gát útvonalat futottam tegnap délután. Pontban háromkor startoltam, napsütéses de hideg idő volt.
Végig azon gondolkodtam mennyire megy vagy nem megy nekem most a futás. A múltkor Lemúrral beszélgetve kifulladtam az 5:30-as tempóban, és most sem éreztem magam vmi nagy formában, ezért igyekeztem direkt lassabban futni. A gát oda-vissza távját 28 perc fölött toltam, ami nem vmi nagy idő, de visszafele már kezdett jól esni a mozgás. Azonban éreztem, hogy beleülök a futásba, az előre lendülő lábam érkezéskor nem gördül, hanem zökken, így jelentős lendület veszik el. Próbáltam figyelni hát a mozgásra, lengettem a kezem ahogy illik, és beletettem azt a minimális többlet energiát, ami a gördülős érkezéshez kell. Hazafele egy perccel lassabb voltam, mint lefele, de utólag számolva 5:18-as tempót konstatáltam, pedig simán 5:30 fölöttire számítottam.
Érdekes sztorival most nem szolgálhatok, történésmentes, gondolkodós edzés volt.
Idő: 01:18:09
Táv: 14.7 km
Tempó: 05:18
- 14,5 km
- 1h 26' alatt
Tegnap T. sporttárssal kocogtunk el a gát aszfaltos részének végéig meg vissza, kb. 5'55"/km-es kényelmes tempóban. T. sporttárs nem kispályás, alapos edzésterv szerint készül az első maratonjára, a márciusi balatonira. Heti három alkalommal fut 10-20 km-eket, szigorúan figyelve, hogy a pulzusa ne menjen 130 fölé. Ennek megfelelően a tempója kicsit lassabb, mint az enyém, de hamar megtaláltuk a kompromisszumos 5'30"-6'/km-es közös nevezőt, és még beszélgetésre is maradt szusz.
Érdekes tapasztalat, hogy lassabban sem kevésbé fárasztó futni, mint a normál iramban, sőt. A pulzusom végig 140-145 között ingadozott, mégis épp annyira kinyuvadtam a végére, mintha közel 5 perces km-eket futottam volna, fura dolog.
- 51' alatt
- st: Stereophonic Space Sound Unlimited - Fluid Soundbox / Pro-Pain - The Best of
Tegnap megvártam, míg a szemerkélő havaseső beszünteti a tevékenységét, és leugrottam a gátra egy rövid átmozgatásra. A pocsék időnek megfelelően alig láttam embert, ami néha jó, most éppen az volt. Pár rosszarcú, de udvarias suhanccal, egy kutyasétáltató idős úriemberrel, egy kezeslábasba bújt szemüveges ürgével meg egy telekjáró pufidzsekis öreggel találkoztam, aki épp egy kivágott tönköt ügyeskedett fel egy kis traktor utánfutójára (vagy átalakított fűnyíró volt?).
A Duna-part fái egyébként eléggé megritkultak az utóbbi időben, sok helyen virítanak a megélhetési pusztítás friss nyomai. Lehet, hogy ez része az ágazati tervgazdálkodásnak, nem tudom, mindenesetre mindig felmegy a cukrom, ha látom.
Itt minden futóútvonalnak megvannak a maga szabálysértési formái, a Fundoklia fölötti utakon például a megélhetési hulladéklerakás a divat. Még jó, hogy másfele nem nagyon szoktam edzeni a környéken, ki tudja, mit látnék, kurvákat, striciket, szipusokat, politikusokat. Jön, hogy kifussak a világból.
Utolsó kommentek