Hosszútáv blog

A Budapest színeiben pompázó grafikon azt mutatja, hogy 2011 első három hónapjában  szinte azonos mennyiséget futottunk, 5 kirivel tolt többet Lemúr Miki. Neki ebben a hónapban majdnem két teljes hét kimaradt a sok munka miatt, és én is pihentem egyet, már ha pihenésnek lehet nevezni két nap földhordást talicskában, kertásással és szintén két nap glettelést-festést.
Az ezeres év eléréséhez ennél kicsivel többet kéne futni, le vagyunk maradva 30 kilométerrel az első nyegyedévben teljesítendő 250-től.

El voltunk kényeztetve kíséret szempontjából a Velencei-tó körüli VI. Depónia Tóparti Futópartin, ketten futottunk és nyolc fő erősítette a logisztikai részleget, nem beszélve a három autóról, öt kerékpárról és egy babakocsiról.

Fél tízkor érkezünk az agárdi szabadstrandra, gyorsan megcsodálunk egy barátságos levelibékát, majd átvesszük a rajtszámot és leadjuk a szajrét a terülj-terülj asztalkámhoz. Öltözés közben hív Pók Janó, hogy hol vagyok már a startpisztollyal (ez a Hosszútáv Blog hozzájárulása a rendezvény sikeréhez). Előkapom a revolvert a kesztyűtartóból, mint a gengszterek, átvágunk a sportolók közt, igyekszem minél kisebb feltűnést kelteni vele. Kikaparom a töltényeket, csak egy maradhat, így is ideges vagyok kicsit, mi lesz, ha nem sül el, vagy éppen hogy felrobban, esetleg szájbalőnek vele valakit, istenbizony letagadok mindent, sose láttam. Át kellett volna ütnöm a sorozatszámot.

Most már késő, Bitliszbáékkal rövid csevely, aztán indul a visszaszámlálás, kettő-egy-bumm, minden oké, ámokfutás helyett csak sima futás – már akinek, mert mi még toporgunk Rrrókával, kaparja a földet, mint a csikó, de nem addig van, előbb biztonságba kell helyezni a fegyvert.

Pók Janó, a Tóparti Futóparti szervezője írja:

Egy kezdeményezésre hívnám fel a figyelmeteket, melyhez csatlakoznánk mi is: http://www.futas.net/jotekonysagifutas/runforjapan/fuss-a-japan-foldrenges-aldozatainak-megsegitesere.php

A kezdeményezés nem azonos a Nike-féle All for Japan-kihívással (ott a Nike adományoz 1 dollárt minden lefutott mérföld után, itt pedig a ti szerény mértékű -- 280 Ft -- hozzájárulásaitokat gyűjtik).

A futást aztán érdemes regisztrálni a világméretű összeesküvés (most éppen kicsit leterhelt) honlapján, hiszen az összesítésben jól mutat majd, ha Magyarországról minél többen áldoznak a japán-magyar barátság és a jó ügy oltárán.

Bitliszbá elküldte nekünk ide balatoni tortúrája kivonatát a 4. BSI Balaton Szupermaratonról, ami a hivatalos szlogen szerint "4 nap FUTÁS, 4 nap BARÁTSÁG, 4 nap BULI, 4 nap CSODA". Ultrafutó barátunk ezt biztos kiegészítené: "4 nap TÉRDFÁJÁS" Én nagyon izgultam olvasás közben nehogy valami durva sérülése jöjjön össze, de úgy tudom vasárnap ott lesz a Tóparti-futópartin így erről biztos nincs szó.
A versenyen március 17-20 között négy nap alatt teljesítették a futók a Balaton kör 195 kilométeres távját Siófoktól Siófokig, 46,7-52,9-43,6-52,2 kiris szakaszokban.
KEMÉNY VAGY BITLISZBÁ! GRATULÁLUNK :) Köszönjük az írást!

Az érzelmek futása

Biztos mindenki érezte már azt, hogy összefogott ellene a világ. Minden, ami jó lehetne, rosszá válik, minden, ami rossz lehet, még rosszabb lesz, és minden, amiről már nem hisszük, hogy ennél is lehet rosszabb, megmutatja, hogy olyan, hogy „ennél rosszabb már nem lehet”  - olyan nincs. (Én így még sosem voltam. Szerencsére. - rrroka) Ha ismeritek ezt az érzést, akkor próbáljátok meg egy-két pillanatra csak visszaidézni!  Azért, hogy megértsétek azt, ami az idei Balaton Szupermaraton első, második, harmadik és főleg negyedik napján is legnagyobb ellenfelem volt.
Ha sikerült feleleveníteni ezt az érzést, akkor most próbáljatok meg egy másik érzést felidézni. Azt, amikor minden rossz közt meglátjátok a szépet. A hóviharban a kikandikáló hóvirágot, ami még nem a tavasz, de már jelzi annak közeledtét. A sok-sok közömbös ember közt egy baráti mosolyt, vagy éppen csak a hosszú magány után felbukkanó szerelmet.

Vasárnap este Rrróka lemondott a szokásos Star Trek-nézésről, és eljött velem egy rövid last-minute futásra a gátig és vissza. Az eseményt az tette különlegessé, hogy most teszteltem először terepen az új cipőmet (Saucony Grid Ignition 2). 

A régi Mizunóm már megérett a cserére, van benne kb. 800 km, viszlát, jó lesz a telekre ganézni. A fotón látszik is, mennyire elkopott már a sarka (továbbá, hogy enyhén pronáló lábtartású futó vagyok, mint a többség -- de jó végre valamiben normálisnak lenni). Közös életünk során következetesen gyötörte a lábujjaimat, úgyhogy most fél számmal nagyobbat vettem (42,5-öst), az már jó. Plusz az üzletben kiderült, hogy a bal lábfejem nagyobb, mint a jobb, és ugye mindig a nagyobb az irányadó (egyébként az milyen már, ha a sportboltban az üzletvezető bajnoknak szólítja a vevőt? :) ).

Az új cipőről egyelőre csak jót tudok mondani, a csillapítása kielégítő, a lábamat sem töri, igaz, újabban sajog a bal harántboltozatom, de ez még korábban kezdődött (tegnap óta meg a jobb sarkam, wtf?). Az ilyen tavaszi nyavalyák miatt futottunk viszonylag rövidet (Rrrókának 8 km, nekem 9,5).

Tegnap ismét kicsábított a napsütés, felrohantunk az autópályáig és vissza (11,5 km 1h 5' alatt). Most is kímélő üzemmódban toltuk, hiszen vasárnap Tóparti Futóparti (az előbb hívott Janó, hogy ugye viszem a startpisztolyt, hát persze!), egy hétre rá meg maraton, nem kéne lesérülni. Fussatok óvatosan ti is!

Már három napja mondják, hogy hétvégén jön a szar idő, ezért péntek délutánra időzítettem egy futást. Lemúr Miki sajnos megint nem tudott jönni annyi dolga volt, pedig ahogy hallottam a hangján a stressz szintjének jót tett volna. Remélem hétvégén lesz ideje tolni egy jó futást.
Már majdnem rövidgatyás-pólós idő volt, de azért nem kockáztattam felvettem a hosszú gúnyákat, és így indultam az Iparos utca felé a domboknak. Nagyon jól esett a futás, még a péntek délutáni csúcsforgalom sem zavart, nyugodtan ugráltam a padkáról az útszélére az autósok elől, akik értékelték ezt a gesztust, mindössze egy járművezető haladt el gépkocsijával az én ízlésemnek kissé közeli távolságban. Szóval nyugi volt.
A szokásos 44 perc körüli idővel fel is értem, fordultam, trappoltam visszafele. A Vad Fruttik - Egy éjszaka bohémiában albuma pörgött a walkmanként üzemelő telefonomban, a "stereo casette player" érzést erősítette, hogy a telcsire egy album fér rá, az album pedig 35 percnél csak kicsivel hosszabb, így harmadszor fordult mire hazaértem. Egyébként remek futózene, Likó Marci szövegei pedig kifejezetten elgondolkodtatók amellett, hogy humorral is átszőttek. "Óh, drágám rágd meg a szerelmemet, falatozz belőlem újra, s ha megemésztettél -a beleid mentén- eressz a hűs habokba." 
Lefelé sikerült azt hiszem rekordot dönteni, hiszen 39:57 alatt értem haza. A térdeim bírták a lefele trappolás terhelését, csak a legvégén kezdett a térdkalácsom hegye fájni. Megjegyzendő: Nem szabad ennél gyorsabban jönni lefele, mert sérülés lesz a vége!

Idő: 01:24:31
Táv: 15.57 km
Tempó: 05:25
Zene: Vad Fruttik - Egy éjszaka bohémiában
 

Látom Lemúr Miki twitter mennyiségűt posztolgat, lejjebb is tolom iziben egy új poszttal.
Sajnos a koma nem ért rá ma a sok meló miatt, pedig szuperszép idő alakult ki, egészen konkrétan 18 fok volt félárnyékban amikor három előtt elindultam. Azért hosszú gatyát, egy rövid és egy hosszú felsőt vettem, mert a Duna-gáton eggyel hűsebb időt jósoltam (nem jött be), de a frotir csuklópántot már nem hagytam otthon, mert masszív homloktörölgetésre számítottam (bejött).
A kellemes időben lazára vettem a figurát, megpróbáltam kényelmes tempóban futni, de azért volt terv, mégpedig hogy visszafele kicsit gyorsabban jövök. A gáton két futóval találkoztam, odafele egy magas sráccal futottam össze, aki jól beöltözve tolta, visszafelé pedig egy hölggyel, aki ujjatlan futófelsőt öltött csak magára. Mindkettőjüket vigyorogva köszöntöttem hellóhajrával, úgy láttam örültek neki.
Végülis hazafele majdnem egy perccel gyorsabb voltam, ami az enyhe emelkedőt figyelembe véve nagyon örömteli. A pozitív hozzáállású gondoltat már itthon alakult ki a fejemben, miszerint ha bírom a szokásos tempót, de emellett híztam pár kilót, akkor végülis gyorsultam, hiába mondtam Lemúr Mikinek múltkor, hogy 30 fölött már nem gyorsul az ember. Ügyes kis eszmefuttatás, mi? :D

Idő: 01:21:06
Táv: 14.7 km
Tempó: 05:31
Zene: Pál Utcai Fiúk - Ha jön az élet...
 

- 1h 22' alatt
- st: Pro-Pain: The Best of; SSSU - The Fluid Soundbox

Vasárnap délután elfutottam az Esztergályos utcáig és vissza. Többet terveztem, de csak 15 km lett belőle, mert kezdett rámsötétedni, úgyhogy a rakétasilónál fordultam. Odafele valamiért sajgott a bal harántboltozatom, aztán a sárdagasztásban valahogy elfelejtődött. Most meg hétágra süt a nap, Rrróka hívott is futkosni, de tele vagyok melóval. Ilyen ez.

Még vasárnap toltam egy kilencésfelet ugyanarra, mint Lemúr Miki, csak annyit kertészkedtünk a következő két szünnap alatt, hogy gép elé sem kerültem, ellenben lett vízhólyagom, meg viszonylag lapos udvarom. A történelemkönyvek kedvéért elmondom, hogy olyan jó idő volt A.D. 2011. március havának 13. napján (vasárnap) a szélvédett helyeken, hogy határozottan melegem volt a hosszúnaciban. Örvendezzünk vala. Az ígért eső azóta is elkerül minket, de mostmár jöhetne mert két kiló fűmag hever várakozva.

Idő: 01:21:35
Táv: 14.7 km
Tempó: 05:32

- 11 km
- 1h 2' alatt
- st: Manowar - Kings of Metal

Elég régóta volt csapadék ahhoz, hogy megkockáztassak ma egy vágtát a Fundoklia-völgyben. És tényleg, semmi sár, csak a puha lösztalaj, úgyismint redzina. Kiválóan futható, egész az autópályáig, és valószínűleg tovább is, de kezdett rámsötétedni. Még egy kicsit elkalandoztam eddig felfedezetlen irányokba, aztán 30 percnél visszafordultam.

Egy koromfekete eb jó érzékkel igyekezett kihasználni a szürkületet, épp a Kingdom Come halhatatlan ütemeire bólogattam, mikor sikerült veszélyesen közel kerülnie a bokámhoz. Kénytelen voltam egy találomra felkapott görönggyel lebeszélni arról, hogy megkóstoljon, ilyen kalandjaim voltak ma. Itt a tavasz, fussatok ti is!