Hosszútáv blog

Zsenge ifjúkoromban hithű metálos voltam (a korai Modern Talking-os kilengést fedje jótékony homály), de volt egy határ a brutalitásban, amin túl már nem szívesen hallgattam a lengyelpiacon vett, fénymásolt borítós műsoros adathordozót. Nem úgy, mint pl. Wágner barátom, aki egészen az Obituary-ig elmerészkedett, és napokig hallgatta a belezős Slowly We Rot albumot, amíg rájött, hogy a kazetta mindkét oldalára ugyanaz az öt szám van felvéve. 

A határ nálam a Sepulturánál húzódott, ennél vadabb muzsikát már képtelen voltam befogadni, a '93-as Chaos A.D.-t viszont sokszor és szívesen hallgattam. Ez volt az a lemez, amin a derék brazil fiúk kísérletezni kezdtek, és hardcore, törzsi, indusztriális mozzanatokat is beépítettek a zenébe. 

Erről választottam havi powersongnak a The Hunt című nótát, ami a New Model Army laza kettő-négyes dalocskájának húzós dobokkal és némi csordavokállal megtámogatott, sodró erejű feldolgozása:

Tempós tíz kiri a gáton, elméletileg 5 perces tempón belül, gyakorlatilag azonban kívül. Hogy miért?
A gát hosszát egyezményesen 5 kilométernek szoktunk venni, pedig valójában 150-200 méterrel hosszabb. Valamint elméletileg 49:37-t töltöttem futással, gyakorlatlag a táv leküzdése 1 perccel tovább tartott pisiszünet miatt. Szóval gyakorlatilag nem sikerült az álom, 50 percen belül két gát hossz, de elméletileg képes vagyok rá, ha rendesen csövelek előtte. Szerintem ezt Lemúr is simán tudja, ha nem tartom fel dumálással, szóval javaslom vegyünk tervbe egyszer a felmérő jellegű max tempójú tizest, valamikor a jövő hónap második felében!

Egyébként remek idő volt, kicsi feleségem és egy barátnője ki is kísért a gátra, amíg ők sétáltak és beszélgettek egy nagyot a délutáni napsütésben, én megfutottam a tizesemet. 4-5 futóval is találkoztam, ők is kihasználták a januári fényözönt, ami nagyon helyes.
Most egy kicist fáradt vagyok, és még mindig piros a fejem.

Idő: 00:50:37
Táv: 10 km
Tempó: 05:03

Kicsit hosszabbra és tempósabbra terveztem a tegnapi futásom, amit a ragyogó napsütésben toltam, de a címben említett kutya kísérete miatt rövidítésre és módosításra került sor.
Az ebbel az ötödik kilométerem környékén futottam össze. A kutyákkal való találkozás során én először mindig barátságos "mi van pajti?"-val kezdek, és várom a reakciót. Kis barátom ezt biztatásnak vette és követni kezdett, így kénytelen voltam kicsit figyelni rá is, mert útvonalam jelentős része viszonylag forgalmas műutakon illetve azokon keresztbe vezet. A blöki jött utánam, és nézett rám barátságosan, ki tud ennek ellenállni. Visszafele megálltam a találkozásunk helyén, hátha belebotlunk vmi ismerősébe (nyakörves kutya volt), aztán kicsit keményebben is próbálkoztam, bíztatva majd utasítva, hogy maradjon , tovább ne kövessen. Ennek csak annyi eredménye volt, hogy 40-50 méterrel lemaradva jött utánam az út közepén a forgalommal nem törődve, ekkor voltam kénytelen lemondani a műútról és betérni a mellékutcákba. Majdnem tíz kirit jött velem a kutyus, ez egy ilyen közepes termetű jószágtól szerintem szép teljesítmény. Már kezdtem azon gondolkodni, hogy mihez kezdek, ha teljesen hazajön velem, de aztán a pékség mellett elhaladva teljesen lemaradt, gondolom a szimata meg lett bombázva a friss pékárú illatával.
Így hát nem lett kutyánk, pillanatnyilag a kerítésünk állapota miatt ezt nem is tudnánk vállalni (majd tavasszal), az utolsó egy kilométert pedig meg tudtam kicsit tolni. Ez az útvonal egyébként marha erős, az elején felfele akkora domb van benne, hogy a tetején 180-as pulzussal majd kiköptem a belem. Visszafele kárpótol, legalább két perccel gyorsabban érek vissza, mint fel, persze ez nem kíméli a térdet és a cipőt. A pulzusmérőt kiváncsiságból csatoltam fel, azt mondja, megnyugtató 150-es átlagpulzussal toltam az 5:40-es tempót. Remek.
Remélem a kutyakispajtás is hazatalál. Kicsit furdal a lelkiismeret, hogy sem elküldeni, sem befogadni nem tudtam.

Idő: 01:28:48
Táv: 15.7 km
Tempó: 05:39

- 1h 07' 10" alatt
- st: Therion - Sithra Ahra / The Offspring - Conspiracy of One

Vasárnap pulzusmérővel tettem meg kétszer a fürdő és 6-os út közti távot, a 150-160-as tartományban maradva. Elég lassúnak tűnt, de Sneci kalkulátorával utánaszámolva 5 perc 10 másodperces átlagtempót sikerült összehozni. Előre a végső győzelemig!

A mai nap különösen stresszesre sikeredet Lemúr Mikinek meg nekem is, így totál bepörögve vágtunk neki a délutáni futásnak. Olyan lendületesen haladtunk, hogy néha még a levegőm is elfogyott, és az öltözés közben elfogyasztott sajtós tészta + kokakóla is szúrta egy kicsit az oldalam. 26 perc alatt lerobogtunk a gátig, végigtoltuk másik 26 perc alatt, pedig közben még egy valóban megtörtént kísértethistóriát is meséltem (most is végig fut  a borzongás a hátamon, ahogy eszembe jut), majd a hazaúton kicsit lassulva 26 és fél perc alatt visszaértünk. A visszaúton volt egy szakasz, ahol teljesen elmúlt  a beszélhetnékem, akár 3 percig is futottunk néma csendben a lendületes tempóval, ez tiszta verseny feeling volt, azokon ugyanis a teljesítményre koncentrálva általában befogom a szám. Sokkal könnyebb úgy futni. Aztán elértünk az SZTK-műváz-városháza részre, ahol ilyenkor van a legnagyobb forgalom, mi pedig, komoly hibát elkövetve, semmilyen fénykibocsájtó vagy visszaverő eszközzel nem szerelkeztünk fel, ezért nagyon ugrálni kellett a padkára a kocsik elől, amiket a hozzánk hasonlóan stresszes emberek vezettek céljuk felé, akik azoban nem tudták futással levezetni a feszültséget, hiszen fél hat körül még épphogy hazafele tartottak, ha egyenesen nem orvoshoz. A gázpedált taposták és nem voltak hajlandók  kompromisszumos kitérő kormánymozdulatokra, így persze lassultunk kicsit, és újra beszélgetni kezdtünk, a 20. századi középeurópa eseményeiről. Pontosabban én érdeklődve kérdeztem, Miki pedig magyarázott. Ha ő lett volna a töritanárom, biztos nem egy nyomorult kettesre érettségizem. :/

A 15 kirit 1 óra 18 perc alatt toltuk le, ami 5:15-ös tempó, és Lemúr Miki még plusz 1,8 km-t könyvelhet el magának, mert ő futva jött hozzánk, és hazáig is futott.

Idő: 01:18:48
Táv: 15 km
Tempó: 05:15

Lemúr Miki jól megfogalmazta, mire délután egy körül hívott, mi már túl voltunk az edzésen Pesten Áronnal. Áronnal a maraton óta nem futottam, sosem sikerült összeegyeztetni rapszodikus menetrendünket. Találkozni is a kelleténél kevesebbet tudtunk. Na most végre összejött. Ahogy hallom az időjárás és szmogjelentést, még pont az új riadó előtt sikerült futnunk egy szigetkört. Áron sem egy hallgatag ember, nagyon sok dolgot kellett átdumálnunk, így folyamatosan járt a szánk. :) Kiderült, hogy Árinak ez már a harmadik futása ebben az évben! :O El vagyok ámulva! Kiderült azért, hogy ebben a karácsony utáni nyolcassal kezdődő súlya motiválta. :) Dagi! :DDD

A sziget semmit sem változott, a rekortán futópuding maradt, a futók pedig annyira sokan vannak, hogy már nem is köszönünk egymásnak, mert csak abból állna a futás. Kényelmesen mentünk 28 perces kört a latyakban, majd még kényelmesebben hazalötyögtünk. A megbeszélnivalók annyira fölhalmozódtak, hogy futás után, mikor már csatlakozott hozzánk kicsi feleségem is, beültünk egy kis étterembe, és még vagy két órát trécseltünk. Megállapítottuk, hogy öregszünk, mert egy jó kajálást többre értékelünk már, mint egy kocsmázást. :)

A futás egyébként elég jó volt, 5:30-as tempót mentünk a 13 kirin, és meg sem éreztük.
Idő: 01:10:32
Táv: 12.8 km
Tempó: 05:30
 

- 50' 15" alatt
- st: Paradise Lost - Symbol of Life

Tegnap megvolt az idei év első futása. Hívtam Rrrókát is, de épp akkor fejezett be egy edzést Pesten Áronnal, úgyhogy egyedül vágtam neki. Az ünnepek alatti felelőtlen életmód miatt bölcsen a fokozatosság mellett döntöttem, így kímélő programmal csak két hosszt nyargaltam a gáton. 

Az utolsó egy km-en nem tudtam ellenállni a fülemben dübörgő Paradise Lost sodrásának, jól meghúztam a végét, így sikerült közel 5 perc/km-es átlagsebességet produkálni.

A Paradise Lost az egyik nagy kamaszkori kedvencem. Annak idején hívtam őket az esküvőmre, a gitáros, Aaron ezt írta vissza:

Hi there,

Congratulations in advance :)

Unfortunately I doubt I could make it, but have a wonderful day in my absence (I'm sure you will). My wedding was the best day of my life so enjoy it!

Thanks for the offer,

aaron. 

Kedves emberek.

 Az a helyzet, hogy ravaszdi barátom közel kétszer annyit futott tavaly, mint én, tessék: 

Látnivaló, hogy mindössze két hónapban, júniusban és novemberben sikerült szorgalomban és önsanyargatásban túlszárnyalnom, egyébként végig biztos fölénnyel, állhatatosan gyűjtötte a km-eket. Így történt, hogy 2010-ben Rrróka 936,5 km-t vágtázott, én meg csupán 530-at. 

Az év így is szép, eseménydús volt, belefért egy maraton (Rrrókának, Dobzsének, Áronnak az első), jó pár Velencei-tó kör és sok-sok érdi gátazás, körözés, hendikep, Fundoklia - súlyosabb sérülés és panasz nélkül.

Ami 2011-et illeti, Rrróka megcélozta az 1000 teljesítendő km-t, és én sem szeretnék látványosan lemaradni. A 26. Budapest Spar maratonra valószínűleg megyünk (ugye, srácok?), én még megtoldom egy linzi maratonnal áprilisban, ha minden jól megy. Lesz "hivatalos" tóparti futóparti is, pont egy héttel a linzi buli előtt, én már regisztráltam!

Így futunk mi, mondaná Karinthy. A blog mottójával búcsúzok meghatottan a tavalyi évtől, és tekintek bizakodva a jövőbe, míg holdfényes, szelíd arcom belelobog a nagy éjbe: "Fuss, ahogy jól esik!"

Jól kiterveltük, hogy az évet futással fejezzük be, és Lemúr Miki hősként három óra alvás után is bevállalt egy óra edzést. Jutalma sem maradt el, vittem neki olvasnivalónak komolyképregényeket (Persepolis, Sandman, Watchmen). Cserébe megvendégeltek egy jóféle mézes zöldteával és megígérték, hogy a sörösdobozokat elteszik nekem a sörkollektoromhoz.
A röpködő mínuszok nem szegték kedvünk, a Fundoklia-völgy havas emelkedője felé vettük az irányt. Rég találkoztunk, és mint az köztudott az én pofám be nem áll, pedig félő, hogy teljesen kihülök belül, szóval eldumálgattunk a karácsonyi ajándékozásról, pl. hogy ugyanazt a képregényt vettük egymással a feleségemmel (Setét Torony), hogy a nőknek ruhát vásárolni nehéz ügy, és a sok karácsonyi látogató is az. Visszafelé a fotózás-mélységélesség-zoomig jutottunk, érintettünk némi politikai vonalat, majd beestünk egy boltba, ahol Lemúr Miki sportolókhoz nem illő termékeket vásárolt, meg két fruktózos csokit, az egyiket nekem, ismer engem a barátom.
A kapujukban BUÉKoltunk egyet, én pedig tovább szaladtam papírzsepit vásárolni, majd haza. Így 13,9 kirit teljesítettem 1 óra 20 perc alatt, Lemúr Miki pedig 11,5 km körül pár másodperccel még túl is teljesítve a kitűzött egy órát. Jó kis utolsó futás volt 2010-re. BUÉK! :)

Idő: 01:19:54
Táv: 13.9 km
Tempó: 05:44

Hát ha most csak a futásra koncentrálunk, akkor én három dolgot szeretnék jövőre elérni:

1) Félmaratoni egyéni csúcs. 1:39-en belüli idő. Ez nehéz lesz, amikor ezt az időt futottam 12 kilóval voltam könnyebb...

2) Maratoni egyéni csúcs. Ez a könnyebb rész, ha a harmadik pontot hozom, akkor meglesz ősszel.

3) 1000 kilométer lefutása. Idén nem sikerült, 950 km alatt áll meg a számláló. Nem bánom, laza volt a maraton utáni időszak, sok más egyéb dolgom viszont intéztem.

+1) Titkos terv. Remélem a fentiek egyike sem jön össze olyan "gondok" miatt, mint Lemúréknál! :)