Hosszútáv blog

Tisztelt blogolvasó nagyközönség!

Az alábbiakban Pók Janó szervező levelét közöljük.

Tisztelettel:

A Szerkesztőbigottság

Szia Mindenkinek!

 

December 5-én, vasárnap Velencei-tó Kör!

 

Akkor most jöjjön egy kis ismétlés:

(Gondolom, már kívülről tudjátok. Talán már kicsit unalmas is. Nem tudok már nagyon újat kitalálni!!!)

 

Íme a részletek:

-Rajt-cél: (a már megszokott helyen) az agárdi szabad strand nagy parkolója

Szerintem induljunk 10.15-kor. (a Nagyvárosból vonattal érkezők kedvéért)

-Táv: 28km  (egy kicsit kerekítve)

Hogy mire számíthattok!?

Először is ránk, házigazdákra, de nagyon.

Aztán:

Aki autóval jön, ingyen parkolhat. Bízom benne, hogy kinyitják majd nekünk a közeli illemhelyet, ahol, ha szükséges öltözködni is lehet. Ha esetleg ez nem jönne össze, van a közelben (100m) egy kedves ismerősöm, akit talán tud segíteni.

Frissítés!!!

Szeretném, ha mindenki maga gondoskodna róla. Nem merem megígérni, hogy körben ott tudunk lenni. (Eddig még mindig összejött…) Az északi parton most csak két kúton (Pákozdon)  lehet kulacsokat utántölteni.(Persze, ha addig nem fagynak be…JJ) Természetesen az ügy még képlékeny. Kísérő autókból is megoldható a dolog, mint eddig. Az én kis Párom jóvoltából egy mozgó büfé már adott. Ha esetleg tudnátok még egy-két kocsival besegíteni, akkor nagyobb esélye volna, hogy mindenki legalább kétszer hozzáférjen majd a kánaánhoz.  (ami ugye csak akkor valósulhat meg, ha előkerülnek majd a „batyuk”!!!)

Természetesen a kör végén jöhet majd a már megszokott közös dőzsölés!! (Persze, ha marad mit bedőzsölni és lesz olyan fogásra képes végtagunk, ami nem fagyott le….)

Csak úgy megjegyzem, a hideg nem lehet akadály!!! A többi kellemetlen, az esetleges indo-kolt otthon maradást előidéző időjárási tényező kiküszöböléséről magam gondoskodom….

Jaaa!  Azért említettem fent csak kettő kutat, mert a nyáron elkészült új cangás úton fogunk majd nyomulni. Van, aki örül ennek van aki nem. Egy biztos. Sok, autósok által okozott kellemetlenségtől mentes lesz ez a szakasz.

Sajna van egy rossz hírem is. Velencén szétbombázták a közkedvelt tóparti utunkat, így kénytelenek leszünk ezen a szakaszon, az úton haladni. Az új szakaszt igyekszem majd a rajt előtt érthetően (ez általában nem szokott sikerülni) ismertetni. Nem nagy ügy az egész!

Jaj! Jaj! Majd elfeledtem!

Most sem lesz nevezési díj, hangosítás, rajtkapu, póló, belépő a fürdőbe és érem sem!

Valamint nem lesznek km. és útvonaljelzések.  Nem lesz semmi!!!

Viszont, remélhetően lesz újra egy jó napotok és a gyűjtésbe 28 kilométeretek.

Természetesen, ha sokan leszünk, akkor ismét bevállalom a „záróbusz” szerepét, hogy szükség esetén tudjak segíteni.

Még egy apróság. Nem kötelező, de elvárás (J J), hogy mikulás sityak legyen mindenkin.

Az nem probléma, ha egyesek (gondolok itt magamra) idétlenül néznek majd ki benne!

 

Aki mellettünk dönt, szeretettel várjuk!! Találkozzunk dec.5.-én vasárnap!

 

Üdv. Pók János (Janó, ajanó)

Tegnap egybekötöttük a kellemeset a hasznossal, és szűk családi körben leugrottunk a gáthoz. A terv az volt, hogy apa futkározik 2-3 hosszt, amíg anya tologatja a csemetét. Csemete ezalatt csendben van, figyel, kulturáltan szórakozik. 

Apa és anya tartotta is magát a tervhez, csemete viszont egy idő után megirigyelte a futkosást, és rettenetesen frusztrálta, hogy ő még nem tud, karonülő lévén. Ezért nyűgösködött, bömbikélt, tekergette a babakocsiban azt a kis nyúl testét. 

Így apa végül csak 6,5 km-t futott, kb. 35 perc alatt. Azért jó volt. Jövőre, veletek, ugyanitt! Addigra már csemete is tud futkározni.

Tegnap késő éjjel (19 órakor) indultunk el Derrickel egy könnyű futásra. Panaszkodott, hogy mostanában belassult és 6:30 körüli futás neki a kényelmes, most is ebben a tempóban teljesítettük ezt a könnyű, beszélgetős 8 kirit, fel az M7-ig. Visszafele 2,5 perccel gyorsabbak voltunk. Megállapítottuk, hogy már tisztára fölnőtt dolgokról beszélgetünk. "Aélet kemény."

- 1h 20' alatt
- st: Paradise Lost - Believe in Nothing; Die Krupps - III: Odyssey of the Mind

Gyönyörű időben indultam ma futni. Az egy héttel ezelőtti szenvedéshez képest kifejezetten jól ment, gyakorlatilag egy nagy levegővel loholtam el az Esztergályos utcáig, aztán egy kis ugrálás, lelkendezés a lemenő napnak, majd egy másik levegővel vissza.

Az emelkedett hangulatot kis incidens árnyékolta be. A tanösvény elején idős hölgy markolászta a csipkebogyó bokrokat, vele harcias zsebkutyája, amely állat úgy gondolta, majd jól befenyít a gazda előtt. Mivel a néni nem titkolt elégedettséggel figyelte az eb ténykedését, és kisujját se mozdította, kénytelen voltam udvariasan, de határozottan kilátásba helyezni, hogy a bundás fel lesz rúgva. Erre méltatlankodva elvonszolta a jószágot a közelemből. Pedig ha tudta volna, hogy vajszívem van, öregasszonyokkal ritkán beszélek csúnyán (ok nélkül), kutyákat meg még ritkábban bántalmazok (okkal vagy ok nélkül).

Hazafele menet megálltam a sarki kocsmánál üzletnél kenyeret venni, úgyhogy csak 14,5 km-t kéretik felírni a nagykönyvbe. A végére pedig a nap tanulsága: a kipihent állapot és a megfelelő táplálkozás sokkal jobb futási élményhez vezet, mint a stressz, az alváshiány és az egészségtelen életmód. Ha esetleg valaki nem tudta volna.

Kicsit sűrűn volt meló mostanában, aludni is nyugtalanul aludtam és a munkán gondolkodva ébredtem. Rossz a sztresz tűrőm, ezért most annyira be voltam pörögve, hogy napi második kávét rendszeresen elfelejtettem meginni. Délutánonként a kertben a kerítéssel tettem-vettem, ha éppen nem a romos kocsi miatt voltam ideges. Péntekre azonban minden kezdett rendbe jönni, a jó öreg Lancia Deltát meggyógyították, az új kipufogója vígan kipufog, az aksiját is regeneráltam, mostmár stabilan indul reggelente. A meló is jól haladt, a nagy dolgok megfelelően kialakultak. A kertítéshez a fuvarosok meghozták a sódert és a cemenT. Nem volt más dolgom, mint hogy a heti stresszt lefussam.

Látkép Érd-Parkvárosra a Fundoklia bejáratától (fotó: Kubassek János)
forrás: Dr. Kubassek János - Érd földrajza

Így kora délután, háromkor, még napsütésben nekivágtam egy könnyű lelkes futásnak. Felhívtam előtte Lemúrt, de éppen Hűvösvölgyben villamosozott. Felénk ellenben egyáltalán nem volt hűvös, sem lent, sem fenn a fundoklián, így az póló+hosszúujjú póló kombó, a hosszúnacival bőven elegendőnek bizonyult, nem volt melegem. Ugyanazt a 10 kiris távot terveztem, amit Lemúr Miki múltkor olyan rosszul esően futott végig. Óvatosan vágtam neki, a hosszú pihenő után el vagyunk kicsit tunyulva. A remek időben azért elragadott lendület és legnagyobb meglepetésemre a fundoklia alján már igen szomjas lettem. Azért megmásztam a lépcsőket (lépcsőn se föl, se lefele nem szeretek futni, fárasztó is és fosok, hogy elnyalok) és elloholtam a végéig, ahol a lemenő nap sugaraiban tekinthettem meg a bjutifull szitiszájgtot. Hazafele simább volt az út, lejtő, ugye.
Útközben valahol észrevétlenül kioldódott  a stressz, ezt az a pár kóbor kutya sem hozta vissza akikkel útközben találkoztam. Ja és volt visszafele egy egész birkacsorda is, pár kecskével, egy pulival és egy igen koszos juhásszal. :)

Idő: 00:54:54
Táv: 9.5 km
Tempó: 05:46

Nemrég bitliszbá mesélt a Nike futóklubról, ami a Margitszigeten működik. Kértem, hogy írjon róla pár sort, hát írt is, jópárat.
Köszönjük szépen, és hamarosan tényleg összehozhatnánk egy futást, ahol elmondod a neved eredetét! :)

Ha én egyszer ezt a Klubban elmesélem

Csak az olyan korosabb futók megnyugtatására, akik a fenti idézetet esetleg be tudják azonosítani: NEM fogom a hírneves tévésorozat folytatását megírni. Bár a sorozat címe akár illene is a mostani témához mottónak. Úgyhogy ez is lesz a mottó:

avagy: Nem kell mindig kaviár – futások a Nike futóklubban

Kezdem az elején. Az újrakezdős futómúltam mintegy két és fél éve kevés kivételtől eltekintve magányos futásokból állt. Persze mondhatjátok, hogy azért nem teljesen, és ez igaz is. De a nagyobbik része igen. És azért ez kb. ötezer kilométert jelent! Nekem futás közben soha sincs meg a „hosszútávfutó magányossága”. Egyszerűen szeretek futni,
szeretem megcsinálni azokat az edzéseket, amiket az éppen aktuális cél érdekében a nálam sokkal jobban képzett tanácsadók, edzők, fő- és alguruk kitalálnak nekem. Szeretem, ha legyőzhetem magamat, a fájdalmat, a fáradtságot, a kelletlenséget, és szeretem azt is, ha mindezeknek látom az eredményét.

- 56' alatt
- st: Volbeat - Beyond Hell / Above Heaven

Úgy indultam neki tegnap, hogy minimum 15 km-t futok a déli verőfényben. Az első 200 m után világossá vált, hogy ez csak nagyon nyögvenyelősen menne. Az elmúlt napok-hetek egészségtelen életmódja és a magam előtt görgetett alvásdeficit megbízhatóan hozta a tankönyv szerinti hatást: a pulzusom az egekben, az oldalam szúrt, a lábam fájt, s úgy egyáltalán, a pokolba kívántam az egész futóbolondériát. A futásnak számomra csak akkor van értelme, ha jólesik, így a büszkeségemet legyőzve a Fundoklia végén visszafordultam (ez összesen kb. 9 km). Visszafele kicsit jobban ment, de valószínűleg csak azért, mert hazafele lejt az út. Majd legközelebb...

Én - ahogy azt már tőlem megszokhattátok - a havi erőnótával a magyar zenei szcénát és azon belül is annak underground ágát szoktam támogatni. Ennek a stílusnak  jeles képviselőpárosa készítette régi-új felállásban ezt a nagyszerű dalt, amit most nektek sok szerettel átnyújtok.
Halljuk tehát az Amorf Lovagok Derekamon a balaton című számát! Adj rá kakaót, hapikám!

 Amorf Lovagok - Derekamon a Balaton by Amorf Lovagok

"A ‘90-es évek elején Tariska Szabolcs és Tövisházi Ambrus által alapított Amorf Ördögök zenekar 2007-ben jelentette be feloszlását, a régi csapattagok azóta lényegében a Péterfy Bori & Love Banddel és az Erik Sumóval töltik ki a felbomlás keltette űrt. A napokban azonban a két alapító-zeneszerző bejelentette, hogy Amorf Lovagok néven egy gyereklemezt ad ki, Tócsarobbantó címmel. A nemsokára megjelenő anyagról egy számot (Derekamon a Balaton) ingyenesen letölthetővé tettek a srácok. Tövisházi Amburst kérdeztük a terveikről. " (forrás a zenemajom.hu cikke)

Felhívonám a figyelmeteket az akkuból és ablakmosóból összeállított detonátorra. :)

Őszi színekkel mutatjuk be októberi mérsékelt futóteljesítményünket. A maraton utáni megérdemelt pihenőnket töltöttük ebben az inkább házkörüli munkában, mint futásban gazdag hónapban. Lemúr Miki két edzésből 34 kirit, én háromból 44-et teljesítettem.

Az óra átállt, sötétedés előtt futni esélytelen. Elő a fényvisszaverőkkel! Az idő is hűsebb, elő a sapkákkal!

Ragyogó napsütés futni hív, nem is mondunk nemet.
Dobzséval és Lemúrral elindulunk egy nagyobbacska körre fel a fundokliába, le a szokásos Alsó-Felsővölgyi utcán. Kicsit talán túl is vállaljuk magunkat, ez több, mint 19 kiri, a maraton óta pedig alig futottunk. Kényelmes beszélgetős tempó, 6 perces, csapongó témák. Forex, devizapiac, árupiac, magánnyugdíjpénztárak, okt. 23., politika, demokratúra, anarchisát, majd a komoly tematikát feloldják az erdőszélen autóban kefélők. Jönnek a maratoni eredmények, idei további tervek, merre kéne még futni, kutyák, kerítésépítés, sás-nád, kertrendezés, érjünk már haza, éhség, másnaposság, a mait te írod meg. A beszélgetés fonalát a Lemúr néha megszakítja, közbeszúr a must.
A majdnem két óra elrepül, és a nap mégis a horizont felett.

Idő: 01:53:40
Táv: 19.2 km
Tempó: 05:55