Hosszútáv blog

Tesóm és kisfia befutója a márciusi Érdi hendikepen. A háttérben Dobzse meg én már lazítunk.

Küld be nekünk kedvenc futófotód pár magyarázó mondattal!
hosszutavblog@gmail.com

Reggel valamiért úgy ébredtem, hogy ma én futni fogok. Ez ugye elég furcsa érzés, mert az IT-szalagom nincs még rendben, de valamiért azt súgta egy hang, hogy kenjem be varázskrémmel, nyújtsak-melegítsek, és induljak el egy mérsékelt hosszúságú, lehetőleg dombmentes körre.

Betömtem némi vajas-lekváros kalácsot, és pár perc nyújtás után, hatkor már az utcán is voltam. Nagyon párás, de napsütéses idő, nosza fussunk.
A Sárd utcai útvonal tűnt  a legszimpatikusabbnak, végig kelet felé a szánsájnba lehet futni, a végén van csap is, és oda-vissza csak 8 kiri, egyetlen emelkedővel. Odafelé teljesen jó ötletnek is tűnt, bár érzem, hogy kijöttem a formából. Vagy a zene hiányzott, mert nem vittem most magammal? Mindegy, a lényeg, hogy odafele, minden rendben volt, már ami a lábfájást illeti. Érzetem némi bizsergést, zsibbadást és lüktetést az IT-szalagnál a jobb térdem külső oldalán, de nagyon enyhén, nem is tartott fel a futásban. 20 perc alatt elértem az utca végén lévő közkútig, ahol megálltam inni és egy kicsit rányújtani.
Itt kezdődtek a bajok.
Elindultam visszafele, és rohadtul fájni kezdett az a szemét IT-szalag, egy kirit sem tettem meg, muszáj volt megálnni, nyújtani. Futás. Fájás. Megállás. Nyújtás. Séta. Megint futás. Száz méter, fájás, séta, nyújtás.
Elég messze voltam otthonról, arról, hogy végig sétáljak szó sem lehetett. Szóval még nyújtás, és kocogés séta felváltva hazáig. Visszafele majdnem 40 perc volt az út, ebből 15 percet kocogtam. Tiszta ciki volt futócuccban elsétálni a munkába igyekvő emberek mellett. Egy gimnázium mellett is el kellett "futnom", de szerencsére még messze volt a becsöngetés, nem járt arra senki.
Kicsit szar érzéssel értem haza, de azért jó volt kimenni futni.
Nyújtás...
 

Domesticdragon megírta nekünk kedves (futó)kutyája, Morzsi történetét.

"Itt van az én kunkis történetem:

2003 őszén költöztünk egy Cserhát-aljai kis faluba Budapestről. Nagyon klassz környék!
Azon a télen egyik délután különleges vendég érkezett egy sárkeféhez hasonlatos kutyus személyében.Esett az eső,hideg volt a küszöbömön toporgott és nézett rám azokkal a gyönyörű barna szemeivel.
Azonnal megszerettem Őt. Megfürdettem,megetettem. A délután hátralévő részében bárhová mentem a lakásban utánam jött, ha hívta a természet udvariasan kikéredzkedett én meg ki is kisértem. Visszanézett rám, mire mondtam neki: csináld csak, de utána gyere vissza.
A párom későn jött aludtunk mikor benyitott a lakásba. Furcsa látvány tárult a szeme elé: az asszony a konvektor előtt szunyókál az ölében egy ismeretlen fekete szőrpamacs alszik és erős samponszagot áraszt.
Felkeltett és bemutattam neki Morzsit - ez csúszott ki elsőre a számon.
Kitavaszodott és az én Morzsikám jött velem mindenhova: biciklizni (30-40 kilit elszaladgált mellettem) futkározni - akkor még nem vettem komolyan a futást, csak úgy rohangáltam a környéken -, aerobik edzésekre - vittem neki takarót és végigasszisztálta az óráimat. Sőt, akkoriban dolgoztam a szomszéd faluban ahová bringával jártam, oda is velem jött: vittem a tálkáját, ebédjét nem zavart senkit imádták a munkatársaim.
Jött 2007 és úgy gondoltam,hogy a súlyproblémáimat futással oldom meg, ebben az én sárkefécském mindenhová elkísért.
2008 május végén egy reggel vérző állal jött haza - mert igen szabadságszerető eb volt ám, sőt még azt is mondhatom,hogy összeférhetetlen és kötözködő is volt - ,Edit (az állatorvosunk) ellátta,összevarrta, begyógyszerezte-estére szétszedte a varratot, megint gyógyszerezés-ellátás.
2008. június 13-án pénteken azt láttam,hogy a Morzsi húzza a lábát és rosszul fest, hítam a doki, mondta azonnal menjek: az úton már vigyorra húzta pofáját a görcs - tetanikus görcsöt kapott. Jött a vénás injekció, a hétvégénk nagyon rosszúl telt, hétfő reggelre azt mondta az Edit, hogy ha eddig nem változott a kezelések hatására a helyzet, akkor ne kínoztassuk tovább. Morzsika 2008. június 16-án reggel 8 óra után nem sokkal elaludt a karjaimban. Még most is megsiratom őt, ahogy írom ezt a levelet, Őt keresem minden kutyuskánkban.
Most van négy kutyusunk: egy két éves kaukázusi szuka-vele tavaly futottam, de mára hatalmas lett,e lég elrettentő jelenség, egy 7 hónapos németjuhász-kaukázusi szuka szerelemgyerek, egy 6 éves keverék ivartalanított szuka, Morzsika lánya, és egy 7 hónapos drótszőrű tacskó-minipincher keverék kan (napóleon-szindrómában szenved: dobermannak hiszi magát) -velük nem futok, nagyokat sétálunk viszont.
Végezetül itt van pár kép,Morzsiról. Ezek egy bringás kiránduláson készültek a palotási horgásztónál."

Hoppá, most ugrott be, hogy a rossz idő meg a pünkösd körüli fennforgás miatt elmaradt tegnap a heti powersong poszt, amit gyorsan pótolok. Nagy kedvencemet, a Volbeatet mutatom be, feszes ritmus, kútmély orgánum, csordavokálra írt nagyívű dallamok, ezzel nem lehet hibázni:

A fura fogsorú, karcos hangú figura csak vendégszereplő a történetben, ő Johan Olsen, a Magtens Korridorer nevű dán rockbanda frontembere.

Ja, és ez a dal segített át tavaly a Spar maraton legnehezebb pillanatain.

Kihagytam másfél hetet, elvileg ugye fájt a lábam, gyakorlatilag szar idő volt, sok meló és fájt a lábam.

Aztán eljövend a jó idő, és a féfiak futni indultak. Csörgettem Derricket is, hátha csatlakozik, de ki volt kapcsolva, így egyedül kocogtam át Lemúr Mikihez vasárnap délután. Egy újabb hirtelen zivatar ugyan egy órával eltolta a tervezett indulást, és megárasztotta a városunkat átszelő számtalan vízfolyást (Érd, vágjátok), de a Fundoklia-völgyes futóútvonalunkat ez nem érintette. Vígan csobogó patakok közt érkeztem Mikiékhez, köszöntem a hölgyeknek, megnéztem az ideiglenes kerti víztározólyukat, aztán már szaladhattunk is.
Öt perc múlva kezdtem érezni, hogy fáj a hajlítom, egészen pontosan az iliotibiális szalag a jobb térdem külső oldalán (Remek cikk az edzésonline-on az IT-szalag sérülésről, Seki, köszi a linket!). Pár száz méter múlva meg kellett állni, rohadtul fájt. Kicsit elkeseredtem.
Nyújtottam egyet a fenti linken található videók alapján. A számtalan lehetőség közül nekem az jött be legjobban, amikor a sérült lábam lábfejét a jó lábam térdére teszem, és tolom lefele a sérült szalagos térdet (ld. a  csajt a képen, csak én nem mutogattam, és nem volt székem, csak lecsüccsentem az árokpartra a régi töztemető szélén). Ettől érezhetően nyúlik a rohadék! Pár perc múlva mehettünk tovább, de nem jutottunk messzire, mondtam, hogy hagyjuk mára, álljunk meg, menjünk haza.
Leültem megint nyújtani, szerencsére egy kakukkfű mező mellett jött rám a hiszti, így mellkékesen egy nagy kupac gyökeres kakukkfüvet is begyűjtöttünk az amúgy türelmes és empatikus Lemúr Mikinek. Megittuk az eddig cipelt isoitalokat a kulacsövemből, és elindultunk kocogva haza.
Elég bosszantó módon a fájdalom kezdett múlni. 35 perc után szinte eltűnt. Addigra pont haza is értünk. Ehh... 35 perc bemelegítés kell neki?!
Elhagytam az egyik kulacsom. Bakker. Biztos a kakukkfűaratásnál esett ki. Mehetek vissza bringával. A Lemúr hazakocogott én meg felpattantam a feleségem hegyi drótszamarára és tepertem vissza a pihenőhelyhez. Megjegyzem, hogy az amúgy Szuszogónak nevezett merdek és nagy dombon kiállva téptem felfele, és a IT-szalagom meg alig nyikkant meg. Ez akár jó jel is lehet. A kulacs meglett, így visszafele is vidáman száguldottam, szinte teljes térdfájás mentesen.
Otthon aztán fel kellett mennem a lépcsőn, itt masszívan bejelentkezett az a szemétláda szalag. A következő tíz perc a nyújtásról szólt.

Nem vagyok nagyon megijedve, de akkor sem jó, hogy másfél hét pihentetés után nem tudok futni 7 kirit sem. Kicsit megnyugtató, hogy azért bemelegedik egy idő után, és akkor még olyan durva dolgokat is bír, mint a kiállva pedálozás dombra fel, második legkissebb áttétellel.
A teendő most tehát nyújtás naponta kétszer direkt IT-szalagra, diclac-kal kenegetés és nem irigykedés Dobzséra, aki éppen akkor ért haza két óra futásból, amikor a cikk felénél tartottam. A titkos edzésterv újabb edzését teljesítette (1óra 30 perc futás, majd 15x100m sprint, 1 perc sétával)...

Tudjuk, hogy az idegen, agresszív kutyák komoly gondot jelenthetnek futás közben, de egy jópofa, vidám eb akár mókássá is teheti futásunkat, ha lihegve-vigyorogva fut velünk egy darabon.
Most új rovatot indítunk a hosszútáv blogon, amelybe kutyás fotókat és történeteket várunk.
Olyan fotókat, ami a veletek futó ebekről készül (canicross rulez!), vagy azokról, akikkel futás közben találkoztok. A fotók mellé néhány szóban, mondatban kis sztorit is szeretnénk, csak úgy a teljesség kedvéért.
Az ehhez hasonló képek futókutyás verzióját külön jutalmazzuk! :)

Erre a vadiúj emailre várjuk a sztorikat: hosszutavblog@gmail.com .

És most jöjjön az indító poszt:

A kapu tetején

Nem messze tőlünk, a kedvenc merdek dombunk közepe táján lakik ez a szép újfundlandi berni pásztorkutya, aki a kőkapu tetejéről szereti szemmel tartani és ugatással figyelmeztetni az arra járókat.
Nekünk futóknak különösen nagy figyelmet szokott szentelni.

Ki más dalolhatná az eheti powersongot, mint a valaha élt egyik legjobb, legkarakteresebb rocktorok, Ronnie James Dio, aki tegnap, 67 éves korában végül feladta a gyomorrákkal folytatott küzdelmet.

Ma a viharos idő miatt elmaradt a BSI Maraton váltója, és a Tárnoki Tófutás is.

A BSI még nem tudja mikor, de elméletileg pótol. Nekik kicsit bonyolult megint beszerezni a lezárásokhoz az engedélyt. Azt írják egyébként, hogy nem maradt még el időjárás miatt versenyük. Én úgy emlékszem egyszer a Vivicitta az áradás miatt át lett rámolva.
A tárnokiak június 13-án pótolnak előre láthatóan.

Te kihagytad a futásokat mostanában?
Én ma másnapos vagyok (de csak kicsit), ezért nem futok, tegnap a feleségem szülinapi partijára készültünk, meg amugy is fáj a lábam.

update: kg_kilo írja a kommentekben, hogy a szintén elmaradt Siófoki Wink Maraton pótlása május 29-én lesz

Hűs (tegnap) reggel, a kutyák nem is vedlenek tovább ideiglenesen, mi meg toljuk Dobzséval.
A titkos edzéterv második edzése 20 perc bemelegítés után 1 perc kemény futás, 2 perc pihenő laza futással, 10x ismétléssel, majd 10 perc levezetés (ami több lett, mert nagyon elkanyarogtunk).

Ez nem is hangzik rosszul, de hozzá kell tenni, hogy a kemény egyperces részek első darabja mindjárt  a legmeredekebb dombra esetta pályán. :) Aztán meg a forgalom próbált minket visszafogni. Nem hagytuk magunkat.
A lankás lejtőn aztán elkezdett fájni a jobb térdem kívül, annál a nagy hajlító innál oldalt. Ez engem futás közben nem nagyon érdekel, az a dolga hogy fájjon, azért futok keményen. Edzés után viszont itthon megtapasztaltam, hogy valami mégsem volt jó.

Menni tudok, a lépcsőzés már fájdalmas. Jellemző, hogy tegnap inkább tej nélkül ittam a kávém, minthogy lemenjek tejért (bedöglött a hűtönk, és anyukám hűtőjében partizánkodunk, még legalább péntekig).
Kenegetem Árkánum Sportbalzsammal és Diclac 5% krémmel felváltva.

A puzlusom egyébként tök jó volt, még a kemény részeken sem ment 170 fölé, sőt 160-165 között volt, igaz a laza részeken sem ment 150 alá.

idő: 01:10:10
táv: 12.67 km
tempó: 05:32
 

- 54' alatt

Tegnap futás előtt beugrottam Rrrókáékhoz pár paprikapalántával, amiből persze az lett, hogy Rrróka is futócipőt húzott. Így - az eredeti tervtől eltérően - végül a Fundoklia-völgy felé vettük az irányt, és közben szokás szerint hülyeségeket beszéltünk (pl. megtudtam, hogy Rrróka álmában Godzilla elől menekül Érd csatornáiban :D ).

A futás (és a hülyeség) eléggé leterhelt, úgy éreztem, elég jó tempóban nyomjuk, de utólag kiszámolva több, mint 5 és fél perces km-ekkel haladtunk. Ráadásul Rrróka végig azzal stresszelt, hogy a pulzusa alacsonyabb, mint az enyém (így is volt, 146 átlagpulzussal futott, én meg olyan 160 bpm körül). Ebből is látszik, ki készül titkos edzésterv szerint a Budapest maratonra...