Hosszútáv blog

Nagyon úgy néz ki, hogy kicsit odavertem a lábaimnak a múlt héten, főleg a péntek 20 kiri domb, szombat 5 kiri terep kombó tehetett be - vasárnap már éreztem, hogy ez nem csak izomláz. Fájtak a térdeim alatti huplik, ahol a sípcsont csatlakozik, és a bal lábamon a sípcsont mellett mindkét oldalon a középső részen.
Ez nem masszív csonthártyagyulladás, mert akkor lábra sem tudnék állni, és minden lépés fájna. A tüneteim mindössze állandó izomláz-érzés a sípcsont mentén és az, hogy ha magasabbról lépek le (nagyobb lépcső), akkor érzem, hogy ez fájni fog. Fáj is, de csak kicsit.
A modern (hipochonder...) ember az öndiagnózisát az interneten erősíti meg, én is rákerestem a csonthártyagyulladásra és a futas.net oldalon egyből meg is találtam azt, ami eléggé illett az érzékelt sérülésre. A lényege:

"Sípcsonti ínhüvelyek gyulladása

Tünetek

Lüktető fájdalommal járó betegség, amely során a sípcsont belső része (de a külsőre is átsugározhat) a bokától a térdig érzékennyé válik a nyomásra. A fájdalomérzet a futás megkezdésekor a legintenzívebb, de az edzés során az izmok ellazulásával javulhat a helyzet. Amennyiben azonban fáradásos repedés alakul ki, a fájdalom egy pillanatra sem szűnik meg. Az íngyulladás esetében a fájdalom visszatér a futás után.

Otthoni kezelés

Sok futónak csak enyhe ínhüvelygyulladása van, amellyel nem muszáj orvoshoz fordulni. Ha a sípcsont ínhüvelygyulladása az idény elején következik be, akkor egy bizonyos mennyiségű futás segíthet a gyógyulásban. Arra azonban ügyelni kell, hogy nem múló fájdalom esetén a futás tiltott.

Naponta 3 alkalommal 15 percig jegelje a gyulladt részt és szedjen aszpirint vagy ibuprofent. Futás után azonnal jegelje! A gyógyulást elősegítheti, ha csökkenti edzésadagját vagy egy időre felhagy a futással. Lábadozási időszak: kettő-négy hét."
Forrás: futas.net - Futás sérülések: Sípcsont és csonthártya gyulladás

Nem vagyok híve a saját magunk gyógyításának, így az indexen a futobolondok-topikban is megkérdeztem mi a véleményük. Ott is egybehangzóan Csonthártya Gyuszit (egy szereplő Pom-pom meséiből) jelölték meg a bajaim forrásának. A pihenést, mint gyógyító eszközt pedig mindenképpen remek ötletnek tartották. Emellett jegelés és kalmopyrin, ld. mint fent. A jégzselé-zacsit elkunyiztam anyukámtól, de gyógyszert inkább nem szedtem be. A futást a héten eddig hanyagoltam, de szombat reggel úgy néz ki összefutunk Lemúr Mikivel egy könnyű 15 kirire a gát melletti puha-lábkímélő erdei ösvényen.
Közben Snecivel is beszélgettem a fájós lábamról, ő azt mondta, hogy neki ha kopik a futócipője sarka, akkor egyből bejelez a sípcsontja mellett. Megnéztem a cipőm,  és szomorú a diagnózis: a balos csukám sarka meredek szögben kopott, kb. háromszor annyira, mint a jobbos.
9 hónap, 850 kilométer után vehetek új futócipőt...

- 33' 40" alatt
- st: Overkill: Ironbound

Min. 10 km-re szóló ambícióval vágtam neki tegnap a gátnak, de az elmúlt időszak hosszú kihagyásai sajnos éreztették a hatásukat, a gyönyörű tavaszi futóidő ellenére komoly erőfeszítésembe került rakosgatni a lábaimat egymás után, és még a sorrendre is figyelni. Ezért menet közben, 173-as pulzusnál úgy döntöttem, ezúttal nem hajtom magam, inkább visszafogottan, szakaszosan próbálom formába hozni magam a jövő szombati Tóparti Futópartira.

Így beértem egy pályahosszal is. A fürdő parkolójától futottam egészen a 6-os útig, visszafele pedig letértem a töltésről, és a füvön futottam, sikeresen felzavarva egy pompás fácánkakast.

Rrróka, a hétvégén tolunk egy ~15km-t?

Megkaptuk bitliszbától a második napi futás összefoglalóját, ami ha lehet még sztorisabb és viccesebb, mint az előző volt. :)

Ahogy a címben is látható a második szakasz majdnem 53 kilométer volt, ami már nem csak kicsivel hosszabb egy maratonnál, hanem 10 egész kirivel, ráadásul benne van az emberben az előző nap is... Minden tiszteletem továbbra is bitliszbáé, és a piros rajtszámos egyénieké!

"Balaton Szupermaraton 2010.03.19. 2. nap

Peti kicsit horkol. Nem panaszként mondom, de néhány endurokkal foglalkozó motorgyártó szerintem ha lehallgatná, akkor a gyári beállításokhoz simán felvenné, hogy a teszteken hozzá igazíthassák a „versenyhangot” – esetleg szinkronstudióba is elmehetne a lyukas kipufogós Ladák hangmintájának.

No keljünk fel itt a fél hét. Az esti svédasztalos vacsorán jól bezabáltunk. Reggel a szintén svédasztalos reggelinél tétováztam. Müzli vagy rántotta. Végül rántotta, sültszalonna sültkolbász. A mustárt és a tormát nem kockáztattam meg bár nagyon kívánatosak voltak. Két pohár narancslé egy kis löttyös kávé, valamint a reggeli kalcium-magnézium pezsitabi volt az ami belémkerült a második reggelen. (Az ilyen reggelire szoktam azt mondani - a feleségem nagy örörmére -, hogy "Finom, csak fosat!" - rrroka)

A március 18-tól 21-ig tartó, 195,4 kilométeres III. Balaton Szupermaraton első napjáról jelentkezik futópajtásunk bitliszbá.
A Siófok-Fonyód közti első napi táv 46.7 km, vagyis egy szigetkörrel megtoldja a maratont...

Mi erre csak annyit tudunk mondani: hajrá bitliszbá!!!

"Balaton Szupermaraton 2010.03.18. 1. nap

Reggel Petinél összeraktuk a bringát, kosár fel, hátsókerék belsőcsere. Autóba be ½ 10-re már Siófokon is voltunk. Bejelentkezés, szobába fel, Ruhaválasztás. Az erkélyen süt a nap, 10-12 fok. Félhosszú nadrág alulra, rövidujjas technikai fölé vékony hosszú. Végül is le lehet venni….

A rajtban elég sokan voltunk, bár ismerőssel nem találkoztam, nagy várakozással tekintettem az előttem álló futás elé. Csak Fonyódig. Ez volt az első napi cél.

Nyáron mikor autóval az M7-en jöttem Fonyódról Siófokig, nagyon-nagyon hosszúnak tűnt – szinte hihetetlenül hosszúnak. Már ha az addigi futásaimat néztem. Akkor a legtöbb a Janó féle velencei tókerülő futás volt, ami ugye 27,3 km a Garmin mérése szerint.
Elgondoltam, hogy mire ideértem mit is tettem azért, hogy úgy állhatok ide, hogy talán – de tényleg talán – esélyem van végigcsinálni:

Komoly, fáradtságos és aprólékos munkával sikerült egy egészen pontos térképet készítenem az Érdi Hendikep útvonaláról. :)
A rajt után egy lankás földúton futunk a levendulásig, majd ott jobbra bevetjük magunkat a fenyvesbe. Az erdőn átcikázva kilyukadunk a lövészárok mellett vezető úton, majd arról balra lekanyarodunk a lövészárok mentén. Átugorjuk az árkot, és a mészköves talajon haladunk, majd megint átvetjük magunkat a lövészárkon. ez itt egy kis közös szakasza  visszaúttal, majd elkanyarodunk jobbra be az erdőbe. Az ösvényt követve nagy balossal fordulunk vissza, majd egy köves lejtő következik. Az aljában S kanyar romos épülettel, utána egy kis erdőn átvágva megint egy földútra érünk. Ezt követve eljutunk a domb lábáig, ami először enyhén elemkedik, majd bekeményít, és végül alig lehet megfutni. A tetején átugrunk a lövészárkon, és egy rövid ideig az ideúttal közös szakaszon futunk, de nem térünk le arra ahonnan jöttünk, hanem egyenesen megyünk megint a fenyvesbe. A fenyvesbe kicsit kanyarog a pálya, egy tisztás, majd megint fenyves után kijutunk a levenduláshoz vezető földútra. Ott egy nagy balkanyarral ráfodulunk az ideúton már megismert kicsit dombos földútra és behajrázunk a célba.
 

www.futoterkep.hu/utvonal/glajs9/

Tesómmal, a kisfiával és Dobzséval mentünk a hendi futásra. Végre nem egyedül. A 9 órás rajtra vagy huszan összegyűltünk, de utána is folyamatosan érkeztek a résztvevők. Ezen a héten közös szemétszedés is volt szervezve, de ezen nem tudtunk maradni, pedig tényleg ráfér a környékre, mert van olyan jófej, aki ide hozza az autógumikat... Bocsánat, nem tudtunk segíteni. :(

A februári futáson a harmadik legjobb időt futottam, az egyik srác egyetlen másodperccel futott jobbat, a másik pedig 11-el. Mondanom sem kell, ez nagyon bántotta a hiúságom. Így most nagyon rákészültem fejben. A 9 órási rajtolókat elengedtem vagy három perccel, hiszen ez a hendikep lényege, aztán nekilódultam. Toltam neki, ahogy a csövön kifért. Szép lassan utólértem mindenkit, végül Dobzsét és vele még két srácot is, úgy két kilométernél. Dobzse jött velem pár száz méter, elmesélte, hogy az elején kicsit rossz irányba ment, de a fiúk szóltak neki, ezután inkább velük maradt az ismeretlen útvonalon. Először nekem és a reteknek is kicsit nehezen ment januárban, de mostmár eléggé emlékeztem az útvonalra, a kiakasztott szalagok csak kicsit segítettek.
Arra viszont nem emlékeztem, hogy az a domb akkora... Elég nehéz volt feljutni rá, a végén már majdnem lépésben tudtam csak haladni. Innen már könnyű volt berobogni a célba.
Kiköptem a tüdőmet, aztán úgy 3-4 perc múlva be tudtam mondani az időm: 22 perc 58 másodperc 58 század. Öt és fél percet javítottam... Hát nagyon remélem most nem nyom le a múltkori két fickó! :)

Dobzse is befutott, a 9 órakor rajtolók közt elsőnek, ha jól emlékszem 28 perc körüli remek idővel. Legnagyobb meglepetésémre a két Peti, tesóm és fia is végig futott, pedig ők mindig kommandóznak kicsit az erdőbe. 40 perc körül értek be, ami egy 8 éves kissráctól, és egy 100+ kilós apukától nem rossz, főleg, hogy utóbbinak tropa a bokája.

Szóval jót futottunk, büszke vagyoka srácokra, és kicsit, titokban magamra is. Nagyon várom, hogy felkerüljenek az idők a hendikepweb.hu-ra.

idő: 00:22:59
táv: 5 km
tempó: 04:35

Megint reggel futottam, és délutánra kiderült, hogy ezt nagyon is jól tettem, mert a harangszó után turbóba kapcsolt az utolsó hétköznap, és az órák elpárologtak.
Szóval reggel felraktam a feleségem a buszra, aztán nekivágtam Tankcsapdára dombokat futni. Az emelkedőket tempósan, közte kényelmesen. elég szép nagy kört sikerült teljesíteni, 280 méter körüli szinttel.
Nagyon jó volt futni reggel, a dombok tetejére felérve elöntött az endorfin és lefele végig énekelve, dobolva, gitározva haladtam elég szép tempóban. Meg is lepett, hogy ilyen könnyen megy. A legvégén van még három igazi nagy emelkedő, rövid, intenzív, azokat is jól leküzdöttem.
Futás közben rengeteg frappáns írnivaló jutott eszembe, de ezek köddé váltak mostanra. Igazán sajnálom, mert az egyik még vicces is volt. Vagy legalábbis akkor bejött.

idő: 01:42:56
táv: 19.34 km
tempó: 05:19
edzésnapló, pálya

Majdnem egy hét kihagyás után tegnap hajnali 5 órakor már tepertem a dunaparton Duna-parton. Mire hazaértem fel is kelt a nap. Délelőtt kicsit fáradt voltam a korai futástól, de délutánra elmúlt.

Megnéztem egy online helyesírási szótárban (176. pont), hogy kellene szerintük írni a Duna-gátat. Nos konkrétan nincs benne így, de az elvekből következtetve minden Duna, vagy egyéb földrajzi tulajdonnévi előtaggal ellátott szó után kötőjellel rakjuk az utótagot. Ha az előtag közszó, akkor meg kisbetűvel és kötőjellel.

Nyugi, zárul Róka nyelvtanórája. :)

idő: 01:20:06
táv: 14.5 km
tempó: 05:31
pálya, edzésnapló

A szokásos útvonalon duna-gátas futás. Kicsit tempósabban futottam, mert szeretnék gyorsulni április 11-re, Első Orfűi Félmaratonra (vigyázat, az oldal rohadt idegesítően átméretezi a böngészőt minden oldalletöltésnél!), ahol új egyéni csúcs a cél. Ahhoz pedig 4:40 körüli ezreket kéne teperni...

- idő: 01:20:38
- táv: 16.4 km
- tempó: 04:55
- edzésnapló, pálya

Múlt heti (egyetlen..) futásomat résztávnak neveztem ugyan, de az a  szó klasszikus értelmében nem volt igazán résztáv.
A klasszikus pálya táv a 100, 200, 400, 800, 1500, 3000, 5000, 10000 méter. A 400 méteres rekortán pályán megrendezett versenytávokra való felkészülés egyik része a résztávos edzés. Ez nem jelent mást, mint hogy a távval, vagy annak részeivel (innen résztáv), több ismétlést végzünk, közte meghatározott pihenőidőkkel.
Elmesélem hogy nézett ki egy ilyen résztávos edzés, amikor még 800-1500 méter volt a számom. Egy héten általában hatszor összejött a futócsapat. Hétköznap suli után 4 óra körül, szombaton reggel 7 és 8 között volt edzés. A csapatban változó számban voltunk jelen, a kemény magot 5-6 ember alkotta, ehhez jött mindig a néha lemorzsolódó utánpótlás. Mi alapvetően közép-hosszútáv futók voltunk, így a pályaszámok mellett a mezei és az utcai versenyekre is készültünk, de a fő célok a 800-1500-3000 méteres versenyek voltak. Nekem szerencsére a 3000 méter kimaradt, helyette 1500 méter akadályon indultam, ami egy kicsit külön történet.