Hosszútáv blog

Nem minden tanulság nélkül való, szép és igaz történet itt: Az évszázad édesapja.

- 53' 45" alatt
- st: Pro-Pain: The Best of

A héten végre eljutottam egy kardiológushoz, aki hajlandó volt terheléses vizsgálatnak alávetni. Hál'istennek minden negatív lett, a kilátásaimat leszámítva. ("Kiváló teljesítőképesség, 19,8 METS. Jó pulzus és tensioválasz. Negatív terhelési teszt.")

Ennek örömére ma előkapartam az egy hónapja porosodó futócuccokat, és szállingózó hóban elindultam futni a töltésre. A kihagyás meg is látszott a teljesítményemen: habár kifejezetten lassú tempóban nyomtam, a pulzusom 1 km után már a 165-170-es tartományban ingadozott, majd -- gusztustalan szóképpel élve -- alulról nyaldosta a 180-at.

De azért jó volt ismét felvenni a futócipőt. Bis zum bitteren Ende!

Februárban Rrróka 128.34 km-t teljesített (a statisztikában természetesen lefele kerekítettem :) ), jómagam meg kemény 11-et. Így nézünk ki:

Kicsit korán végeztem ma melóval, ezért már kettőkor tudtam menni futni. Hosszabbhoz nem volt kedvem, de meg akartam nézni  a Fundoklia-völgy szélén a tanösvény menyire saras. Hát már egyáltalán nem az, könnyen futható. Ennek örömére föl-alá négyszer végigrohantam résztávos edzésként a kb. 730 méteres pályán, egy perc pihenőkkel. Ezeknek átlagban négy perces ezreken belül volt a tempója, de ilyen rövid szakaszon már kis tempó változás is nagy eltérést okoz  a perc/km értékben. Így etalonnak a felfele irányú futáshoz 4:20 körüli, lefele pedig 3:50 körüli időt tekintek majd. Elhatároztam ugyanis, hogy ebből futok majd még, hetente-kéthetente, ahogy kijön.

- táv: 11,2 km
- idő: 57:40
- tempó: 5:08
- pálya: bemelegítő és levezető, résztáv
- edzésnapló

Dobzséval és Áronnal vasárnap teljesítettük a Yourtruly 25km távot.
A YT25 a dombos és a duna-gátas útvonalamból tevődött össze. A  dombossal kezdtünk. Először úgy volt, hogy a srácok nem biztos, hogy jönnek a második körre, de mivel a dombos pályán az első öt kiri után végig lefele jöttünk, és ez az első kör volt a rövidebb (kb 13 km), mindkét pajti úgy érezte, hogy mehet a második kör is, pláne hogy az szinte teljesen sík. Igaz kicsivel hosszabb. Az első kört egyébként vidáman és beszélgetve tettük meg, két pisiszünetet iktattunk csak be, nehogy Áron fáradásos húgyhólyagtörést szenvedjen.
Az első kör végén a lányok frissítéssel vártak, ettünk-ittunk, majd 8 perc múlva már húztunk is tovább.
A második kör kicsit keményebb volt, lefelé még nem is volt gond, de a gátról visszafele, már Áron szólt, hogy a térdei fájnak, Dobzse pedig lehetséges begörcsölést jelzett. Kb. itt voltak túl az eddigi leghosszabb félmaratoni távjukon, szóval a panaszokon nem csodálkoztam, nekem is fájt már itt-ott. Kétszer sétáltunk bele, egyszer pedig pirosat kaptunk a vasúti átkelőnél.
A végén még túl is teljesítettük a 25 kilométeres vállalásunkat, a két kör összesen 27 km lett. Megállapítottuk, hogy még mindhármunk bírná tovább, ha csak a fáradtságot nézzük, de a futóműveink leamortizálódtak.
Jók voltunk! :)

- táv: 27km
- idő: 2:56:16
- tempó: 06:31
- edzésnapló
- pálya

Új rovattal bővítem a hosszutav.blog.hu-t, jobb oldalra kikerül a blogajánló "Futó blogok, fórumok" néven. Ezekre kattanva barátok, ismerősök, haverok, egyszóval futó kollégák internetes naplóit olvashatjátok.

Futó blogok

A kiindulópont az Futóblog, ahol a hosszútáv szerzőbrigádja is összekovácsolódott.
Annak ellenére, hogy az oldalt nyíltan a NIKE szponzorálja, nem reklám szagú blog, DaMartian őstermelő, pl simán mond rosszakat is a termékeikről. Sasvári József (Angelday) és Winkler Róbert a két gazda, bár mostanában nem nagyon futnak. Józsit próbáltam kapacitálni múltkor, hogy jöjjön velünk az Érdi Hendikepre, de ő plasztikból van, és inkább durmolt, Winkler Robit pedig a szüttyös időjárás riasztotta el mostanában a futóedzésektől, pedig ő elvileg őszi maratonra készül.

Witch már vasember, most a dupla IRONMAN-re készül (3,8 úszás – 180 bringa – 42,195 futás x 2). Én nagy tisztelettel nézek mindenkire, aki a  vízben több hosszt is le tud úszni, pláne ha 3,8 kilométert. Aki ezekután még teker majdnem kétszázat és fut egy maratont, az tényleg vasból van. Ha meg is duplázza akkor nem is tudom... acélból?

Sneci nem klasszikus blogot vezet, de ha a kilencevenes éveket idéző honlap kinézet nem riaszt el, rengeteg hasznos információt beszerezhetünk, és a erőt meríthetünk a viszontagságaiból. Edzéseit, tapaszalatait a "Mér FUTSZ? - én a lábamért" indexes fórumon osztja meg velünk.

Szintén nem blog, hanem fórum és szintén az indexen. Itt lehet szó szerint mindent megtudni a futásról. A leesni készülő lábujjkörmöktől, a házi készítésű energiaszeletig bármiről beszélgetnek fórumjukon a Futóbolondok. Van hétvégi kilóméter gyűjtés, nicknévvel ellátott futóbolond technikai mez, és saját sportegyesület. Nagyon összetartó társaság.

A szintén futóblogról ismertük meg BGy spanunkat, aki már 65. mizuno futócsukáját zúzza le, és ezt meg is örökíti.

Fejdip első maratonjára készül. Szigorúan kiosztottam neki az észt maratoni felkészülés ügyben. Mintha én már valaha futottam volna a klasszikus távot... :)

Legközelebb futó honlapokat fogok ajánlani.

Ma a gát felé vettem az irányt, kiváncsi voltam milyen most, hogy eltűnt a hó. Jelentem tökéletes! A bringabeton mellett kényelmesen lehet futnia  füvön, bár néha a  szarvas/őz trágyákat és kutyakakákat át kell ugrálni.
Három futóval is találkoztam! Itt a tavasz! :)

- idő: 01:32:00
- táv: 16.4 km
- tempó: 05:36
- edzésnapló

Szombaton volt az idei második hendikep Érden. A többiek nem nagyon értek rá, és mivel a héten akkor futottam másodszor a szerdai kifingatás után, úgy döntöttem futva közelítem meg helyszínt.
Ez odafele 5,75 km dombot jelentett, és kicsit sietnem kellett mert késésbe voltam. Mire odaértem el is rajtolt a futók pontosabb fele, én meg még szusszantam pár percet az indulás előtt, mert tempós futást terveztem. Közben Drzsó (Zsófi, ő hívott minket januárban erre a versenyre az edzesonline-on) már lenyomta az első körét, és érdeklődésemre, hogy jó-e a pálya azt mondta: technikás. Nem látszott túl sarasnak, így azt gondoltam nem lehet vészes. Utóbb persze rájöttem, hogy az az olvadó latyakos hó mosta le róla  a sarat...
Szóval nekivágtam az öt kirinek erdőn-mezőn-hegyen-völgyön-dombokon át, és már rögtön az elején szembesültem a  locspoccsal. Volt választásom, hogy nagy, vagy mégnagyobb jeges tócsába lépek. Itt még válogattam, és nagyjából kerülgettem őket. Az erdős rész frankó volt, a fenyőfák alatt a puha tűleveles avarban még nem olvadt el a hó. A lövészárkok mellett sem, ott inkább a rejtőző kövekre kellett ügyelni. aztán jött az olvadt rész. Gyakorlatilag mindegy volt hova lépek, elmerültem, és beáztam. Szerencsére futásnál a lába nagyon átmelegszik, így csak pár lépésig érzi az ember a jeges lét a lábujjai között bugyogni. Kb a pálya felénél, a fenti kanyarban kezdtem utolérni az előttem indulókat, itt nagyon sokat segített a tempó megtartásában a hendikep futások lényege, vagyis a motiváció, hogy beérjem az előttem futókat. Hellóhajrát köszöngetve csörtettem el a szintén útviszonyokkal küzdő sporttársak mellett. Elég sokan voltak, a dombig vagy nyolc embert értem be. A domb alján tesóm és kisfia szurkolt, nagyon örültem nekik, mert nem hittem, hogy ilyen időben is kijönnek az erdőbe végigkommandózni a pályán. Tesóm később mesélte, hogy több futó is irigyen nézte a nagy, vízálló bakancsát, és megjegyezték, hogy neki volt igaza a lábbeliválasztást illetően.
A domb konkrétan futhatatlan volt. Az előttem haladó három srác is belegyalogolt a tetején, de én az alján azt gondoltam, nekem menni fog. Hát nem ment. Volt egy pont, ahol a húsz centis hóban gyakorlatilag értelmetlen lett volna futva menni. A domb tetején aztán beletepertem az utolsó kilométer és a többihez képest sima erdei út tudatában. A pálya végén lévő jeges tócsákkal már nem is törődtem, átrongyoltam rajtuk, és beestem a célba.
Kiköptem a tüdőmet és bemondtam az időmet: 28:21.
Otthon megnéztem a hendikep eredménylistáján, az előző havi amit a retekkel futottunk,  meglepődve konstatáltam, hogy az 28:22 lett. Egy nyavalyás másodpercet javítottam, és tényleg kifutottam magam. Rettenetes volt a pálya, de nagyon élveztem. Kihívás volt.
Járkáltam és néztem a többi befutót. Ők sem voltak sárosak, de a tócsákat nem nagyon kerülgették. A futócipők megkapták a magukét. Befutott Drzsó a második (harmadik...?) köréről, beszélgettünk picit, majd fázni kezdtünk így mondtam, hogy mennék haza. Egy pár sarokig együtt mentünk, közben nekem járt a pofám, az oxigénhiány rövidre zárta a szám és az agyam közti utat, mindenfélét összevissza beszéltem, nem is emlékszem mit. :) Drzsónak még Törökbálintra kellett hazafutnia, én pedig nagyon örültem, hogy csak öt kiri vár rám hazáig és az végig dombnak lefele...

- idő: 01:30:28
- táv: 16.56 km
- tempó: 05:27
- oda-vissza pálya, edzésnapló

A következő érdi hendikep időpontja március 20.
Utána szemétszedés a környéken! Van mit.

Tegnap körbetelefonáltam az érdi srácokat, de senki nem ért rá éppen: a reteknek sietni kellett, Lemúr Miki polcot szerelt, Dobzse meg dolgozott. Mehettem egyedül futni.
Meg is lett az eredménye...

A kedvenc dombos pályámat mentem. Jó idő volt a polár pulcsit hanyagoltam is, sőt kesztyű és sál sem kellett csak sapi. A domb jól ment, mostanában szeretek felfele futni, inkább lefelé aggódoma térdeim miatt, d e most ezzel sem volt gond. Szóval végigtepertem az utat, kerülgettem a tócsákat és az olvadó dzsuvát az út szélén, ugráltam félre az autósok és a buszok elől. Hazaértem és azt éreztem, hogy marhára kivagyok.
A zuhany alá éppen hogy csak be tudtam esni, és bambán samponoztam a fejem.
A hosszú futások utáni farkaséhségnek nyoma sem volt. Azért benyomtam két sülthúst, de a torkomban éreztem.
Elfáradtam.
Aztán ma bepötyögtem az edzsénaplóba a távot és az időt, és ki is jött amit sejtettem: tegnap rohadtul odaléptem. 5:11-es tempó a 15,68 kirin, amiben van 200 méter szint. Visszanéztem a régebbi edzéseket, és csak nyáron, ideális futóidőben futottam ennél gyorsabban ezt a pályát egy félmaraton előtti felmérő alkalmával.

Huhh. Hát így jár aki egyedül fut.
Kifingtam.

- táv: 15,68 km
- idő: 1:21:30
- tempó: 5:11
- edzésnapló

- 1h 04' 18" alatt

Miután Rrróka pajtásomat sorozatosan visszautasítottam, szombat reggel végre rászántam magam a futásra. Edzetlenségem és egészségügyi kételyeim miatt kímélő programot kértem, így csak a minaretig futottunk és vissza, kényelmes 5:50-es tempóval,  max. 150-es pulzusszámmal.

Négy réteg cuccba bugyoláltam félelmetes felsőtestemet, de nem volt igazán hideg, kicsit túlöltöztem. Visszafele kaptunk egy kis szembeszelet, még jól is esett. A jégen csúszik a Mizunóm, kellemetlen tud lenni az ilyesmi.

Ófaluban beugrottam a gazdaboltba, hogy nincs-e csípőspaprika-mag. Csak macskapöcsét tudtak ajánlani, de mondtam, hogy macskám van, pöcsöm van, inkább kihagyom.