Július hónapra bellone sporttárs ajánlott talpalávalót. A zeneműről eképpen vall:
Sosem hallgatok zenét futás közben, beépített lejátszóm van, nem kapja be a szalagot, nem kell rákészülni és mindig "kéznél" van.
Kövéren kezdtem (újra) futni, 20 év kihagyás után. Nagyképűen egyből terepen. A nagyképüség az első dombig tartott, aztán rájöttem, hogy ez már nem nekem való. Síkon sem volt könnyű, de az emelkedőn már képtelenség volt levegőt venni.
A feladásnál valamivel nehezebb beismerni, hogy vesztettél, ezért mégis megpróbáltam újra és újra. Az volt a módszer, hogy a légzést több ütemre bontottam (egy-két-há-négy; be-be-ki-ki). Jó lett volna, de mivel a lábaim sem akarták, folyton problémát okozott az ütemes lépkedés (bal-bal-jobb-jobb:)).
Ráhúztam hát klassz kis mondókákat, ami nem zavarta össze a rendszert, inkább lelkesített. Pl: Kia-jobb-magya-rok! Ahogy könnyebbé vált a futás, azt vettem észre, hogy a mondókák, dalok, himnuszok továbbra is velem vannak, sőt egy idő után már meglepetések is értek, hogy na ez most honnan a francból jött?! Olyan számokat is "hallgatok" ilyenkor amit egyébként sosem tennék. (Emellett egyértelmű előnye, hogy ütemtelen, vagy megszakításokkal, tempóváltással fűszerezett zene is jöhet -ez lehet akár egyetlen riff- az összhang mindig belülről jön.
Gondolkoztam rajta, hogy mit ajánljak, végül az öregfiúk csapata nevében, kicsit szimbolikus döntést hoztam:
Nesztek!:)
Kegyeletből pedig hallgassuk meg az eredetit is. This is it!
Mostanában meg a két horvát csellós srác előadása volt érdekes:
Utolsó kommentek