A kemény menet 84,9 kilométeres etappal folytatódik (és beszúrásokkal... - rrroka) Pozsonyból Győrbe. Bitliszbá az előző napi 90 után nehezen rázódik helyre, majd bekövetkezik az ami még soha, amitől mindannyian tartunk... 

BBU 2. nap

A második nap reggel. A mai szakasz Pozsony-Győr 85km. Annyira azért nincs kedvem futni… Jó tíz perces séta a rajtig. De legalább ma is szépen süt a nap.  A rajt a tegnapi befutóból indul a maradék 200m-rel nyitunk a rekortánon. Nem esik túl jól, de erre azért számítottam (Fej már nem hátracsap, kicsit se? :) - rrroka). Süt a nap, nincs túl hideg a bringát is úgy tűnik sikerült kicsit rendbe kapni (aztán persze kiderül, hogy mégse). A híd túloldalán futunk vissza, aztán le a gátra. Teljes pozsonyi panoráma a szlovák királyok ősi várával (höhöhö). Szép városnézős idő. De a futás nem megy.

Ráadásul a gát után kis bicikli út, majd újabb gát, aminek vagy a tetején, vagy az aljában futunk. Egyszerűen nem érzem a ritmust. Az első frissítő után már valami kezd visszajönni. felveszem a ritmust. Megyek is el azok mellett, akik lehagytak. A tempómat nem tudom, majd csak az első váltóponton kapom meg az órát, ami a bringatáskában maradt éjjelre. Attila addig tölti. (Ezek a rohadék kütyük folyton lemerülnek. Minél többet tudnak, annál hamarabb. - rrroka) Kb. 5.45-ösben futhatok. Egészen jó érzés. El is érem a határt, befutunk Rajkára, ahol az első váltópont van. A szokásos kép fogad. Én befutok, Zsaklin meg kifut. (Megtudom, hogy alaposan át kellett gyúrni, hogy tovább tudjon menni.) A váltópont után még a falu határában lehagyom Soós Petit. Aztán jön a köd. Beérünk a szigetközbe és a köd ránk telepedik. Mindenféle értelemben. Érzem Marcin is, hogy a tegnapi 90 kilométer rajta is nyomot hagyott, a bringa is rendetlenkedik, a ködben nem érzem a távolságokat. Peti is visszaelőz. Nyögvenyelősen, de megyek tovább. Érzem, hogy ez nem lesz így jó. egyre inkább. Ráadásul most már az órám is mutatja. Tényleg nem lesz ez így jó. Nem baj. Megcsináljuk! Nem fog menni! De menni fog! Lassú vagy Papa! Majd megint belejövök.

Próbálom. Nem megy. Beérünk Dunakilitire. Itt egy felesleges U betűt írunk le. Már ez kiakaszt. Lefekszem egy padra, kérem Marcit lazítsa ki a lábam. Ezalatt utolér Kornél is. Aki stabilan az utolsó volt tegnap is (ja és végig a verseny folyamán). No újabb löket ami nyom lefelé. Aztán jön egy autó és beáll mögém. „Te vagy a záróbusz?” – „Igen, de menjél csak nyugodtan…”- húbazz.. ilyen még nem volt velem. Nagy a nyomás nagyon nagy. Visszaelőzöm Kornélt. A következő frissítőnél pár száz méter az előnyöm. A futás nagyon nem megy. Előnyömet a frissítéssel elvesztem. Jön a frissítőpontokat felszedő teherautó is. No ez már a vég. Fejben teljesen összeestem. Ezt így én nem tudom megcsinálni... Valahol 39. és 40. kilométer között feladtam. Holnap folytatom. (Nyilván jól tetted, mert ha a fej és test együtt ezt jelzi, akkor ki kell szállni. Sajnálom. :/ - rrroka)

Tanulságok és egyebek: Aznap Zsaklin kb. 10-12 kilométerrel később volt kénytelen feladni, bár neki inkább lábaival volt gond. Soós Peti részleges izomszakadást kapott a talpán 60 kilinél (Ez de szarul hangzik. - rrroka). Frank Tibi már az első váltóponton feladta. Ez csak azért, hogy magamat nyugtassam, hogy másnak se ment ez a nap. Így utólag is azt gondolom, hogy ha aznap végigszenvedem, akkor nem biztos, hogy a végigcsinálom a maradék napokat. Lehet, hogy a futástól is elment volna a kedvem. Másrészt szintidőn túl beérni (ami valószínűsíthetően bekövetkezett volna, ha folytatom), ugyanolyan kudarc lett volna mint feladni. (Itt jegyzem meg, hogy az idén senkit nem szedtek ki a versenyből szintidő túllépése miatt, de ez nem is érdekes az én szempontomból.) (A futóbolondok azt mesélték, hogy idén elég kevesen voltatok, merthogy tavaly elmaradt és idén is elég fapados volt. - rrroka) Ahogy a doki, meg Kaufer Tamásék vittek be minket Győrbe, végig arra gondoltam, hogy ez csak szenvedés lett volna, és nem örömfutás. Bár ezek a távok mindig szenvedéssel járnak – hazudik aki azt mondja, hogy minden percét élvezi – összességében az eredménynek pozitívnak kell lennie, hiszen mi csak hobbifutók vagyunk (Akkor mi mik vagyunk, havi annyival, mint amit te egy nap letoltál? :) Megyek is futni. - rrroka). A saját örömünkre futunk, ha az öröm elveszne mit sem érne az egész. No ezt az örömöt nem akartam elveszteni. És jól döntöttem.

…ja és csak egy kérdés a végére: Te, kedves olvasó, szégyellnéd magad, ha az egyik napon lefutsz 90 kilométert és másnap „csak” 40 kilométer megy? (Nem szégyelném, erre nincs is ok. De nem lenne jó érzés, még akkor sem, ha ez volt a jó döntés. - rrroka)