A 100 km nagyjából tíz óra alatti lefutásának egyik maradandó utóhatása, hogy a talpi inam két nap múlva hirtelen élesen megfájdult miközben ártatlan arccal hazafelé ballagtam. Nem tudtam mire vélni, kérdőre vontam, azt mondta, hogy elfáradt, besértődött, hagyjam békén két hétig, max egy tizes per hét, oké? Okés volt. A talpi fájdalom lassan elmúlt, helyette most húzódás van ott, ahol a sarkamhoz tapad az achillesem a belső oldalon.

A két tünet összefügg, tudtam meg az internettől, az ín rövidült meg és gyulladt be kicsit, lehet belőle a futókarrier végét és/vagy műtétet jelentő sarkantyú is, ami kb. azt jelenti, hogy ott ahol fáj el is meszesedik a kis szemétláda.

Mit kell tenni? Ahogy ezen a remek képen is mutatja nekünk egyetlen magyar űrhajósunk, Farkas Bertalan, nyújtani kell szigorú arccal.

Mindannyiunk Farkas Bercije további vicces nevű gyakorlatokat is bemutat, pl. lábszárt göndörít ezen a linken, ahonnan képet is csórtam.

Ezen kívül nagyon jó, ha ülőmunkánk közben (OFF: Szinte minden futóismerősöm irodai munkát végez, nem érdekes? Ha te egy vagy azok közül, akik nem ülnek meló közben írd már meg, hogy veszed rá magad a futásra mondjuk egész napos csemegepultban álldogálás után.) valamit görgetünk a talpunk alatt, pl műanyag palackba fagyasztott vizet, teniszlabdát, vagy a Decathlonban kapható ezer forintos gumi halálcsillagot! 
Menő cucc, de a talppal gyűrögetést ne halaszd el addig, míg eljutsz a dekába, nyugodtan kezd el egy proli befőttesüveggel az egészet.

Nagyon jó még az úgy nevezett "excentrikus nyújtás", ami az achillesre hat és egy lépcső vagy - kapaszkodjatok meg, nem én találom ki, tényleg van ilyen - jógatégla kell hozzá. Ráállsz és lábujjhegyről szép lassan leengeded vízszintes alá a fájós sarkad reggel és este 3x15-ször. Ez az amit hamar meg fogsz unni, de próbáld meg, itt látható a procedúra egy ronda szőrös lábbal bemutatva, ha találtok csinos női lábas verziót, ígérem cserélem a linket.

Hogy ne csak a testünk, hanem a szellemünk is kapjon némi étket, a poszt címét ihlető Cserna-Szabó András könyvet szeretettel ajánlom nektek, jó könyv, ráadásul kortárs magyar író műve, aki dedikálta* is kis feleségemnek és nekem a művét.

*Legalábbis valószínűleg dedikálta. Lemúr Mikitől kaptuk a könyvet, kinézem belőle, hogy ő maga dedikálta, sosem tudjuk meg.