Karácsonyra kaptam a Kalenji Kiprun Trail MT terepfutócipőt és már másnap el is vittem futni, mert remek 10 Cº-os, napsütéses, saras, olvadt göröngyös, hatalmas pocsolyás időt hozott a Jézuska.
A cipő majdnem ugyanolyan súlyú, mint a két éve beszerzett, most nyugdíjba vonult Saucony Grid Excursion TR9, ami 343, az Kiprun 373gramm (a bal lábas, némileg saras csukáimat lemérve patikamérlegen), szerintem ez nem nagy különbség úgy, hogy a Kiprunba be van építve egy csomó hárombetűs technika, meg egy rakás csillapítás. A talpak 5 mm-es barázdákat kaptak, amelyek kemény talajon ígérnek jó tapadást, de sárban sem fognak csalódást okozni. A cipő 10 mm-es dropja kicsit soknak tűnik 2017-ben, amikor a nodrop került előtérben, de ez terepen semmit sem számít szerintem. Érdekes, hogy kapott belső támaszt a csuka, ami nem jellemző a terepcipőkre, nem is igazán hiányzik, hiszen erdőben minden lépés különböző, ide-oda billen a bokánk, de bevallom nekem a Sauconyból hiányzott, a nagylábujjaim és a bokaszalagom mindig érezte az aszfaltos stabil alátámasztás hiányát.
Ezeket nagyon szépen leírja a céges bemutató, meg van egy hangulatos terepfutós videó is amit érdemes megnézni náluk. Mondjuk minden terepfutós videó hangulatos, még az is ahol Kílian Jornet úgy ugrál lefelé bérceken és sziklákon, ahogy természetesen soha nem teszi versenyen, csakis promó videókon. Direkt nem linkelem, mert még valaki kipróbálja Erzsébet-kilátóból lefelé a Libegő alatt, azt ropogósra töri a bokáját majd 30 métert csúszik az arcán egy mázsa murvát építve az ábrázatába.
Nos egy terepcipő már a polcon sem olyan patika, mint a fenti bevilágított profin fotózott képen, szóval a parkváros-biai futókörünk változatos talaja mészkősziklákkal, réttel, avaros utakkal jóval életszagúbb környezetnek tűnt.
First contact, a laminált padló után fincsi a "szarmata mészkőbe bevágódott karsztos aszóvölgy" árvalányhajas talaja.
Ha jól értem a gyár szavait, akkor a cipő talpbarázdái kifejezetten az ilyen sziklás részeken biztosítanak nagy stabilitást, az biztos, hogy nem csúszott sehol, ám elég vastag a talp műanyagja, így nem tűnt olyan fürgének és csendesnek, mint a Excursion. Mondjuk a sebességérzetemet a 10Cº meg a karácsonyi vacsora is befolyásolhatta...
A félcentis stoplikban ragadva az erdő egészen nagy részét hazavihetjük.
Kocsiba pattanás előtt érdemes néhányszor összeütögetni a cipellőket, mert könnyen ki is jön a sár a taplból és nem kell zavart vigyorral néznünk az előszobán át vezető nyomainkat.
Jöjjön pár összehasonlító kép a veteránról és az újoncról.
Mi baja lett a réginek nagyjából 1000 km és két év alapos nyüstölés után? Mindkettő gyöngyvászna kiszakadt a lábfej külső oldalán ott ahol hajlik, de a cipővarázsló egy ezresért meg tudta javítani. Az alátámasztás hiánya miatt a jobb lábas cipőm talpának elejébe árkot mélyített a nagylábujjam (erősen befele dől a lábam). Az orroknál meggyengült a talpragasztás és szemmel láthatóan összeesett a felsőrész kissé. Kb ennyi. El kell mondani, hogy lehetne még futni a Sauconyban, de nem érzem biztonságosnak, bár még mindig nagyon kényelmes.
"Hát igen, a mi időnkben még rendes sarak voltak. Egyszer a Balboán öt centi mély csokipudingnak tűnőr sárba mártogattak két órán keresztül."
"Ha kényelmes cipő leszel talán téged is bekötnek rendesen az utolsó lyukba fűzött hurkon át."
"Nekünk nem voltak 5 mm-es karmaink, azt mégis végigtoltuk a Piros 85-öt óraátállítás után, zoknicsere nélkül, nevetve."
"Dicsőséget jelent, amikor felragasztják rád a kamásli tépőzárjait, ez egyfajta beavatás amin mindenkinek át kell esni."
Hát köszi szépen Saucony, jó terepcipő voltál, talán még megyünk egyszer-kétszer túrázni vagy futni. :)
Utolsó kommentek