Hosszútáv blog

Fotók: Páhi Karolin

Annyira beszélgettünk Ary Bence barátommal, hogy jól nem figyeltünk a jelzésekre, és szépen elmentünk a kék fújáson a narancssárga helyett, pedig a szervező Balogh Tomi többször elmondta a rajtban, hogy a frissítő után elválik a 11 km és a 21 km útvonala. Ha már ott voltunk megnéztünk egy eladó házat, majd visszaloholtunk a saját jelzésünkre vihogva  a bénaságunkon, de eztán jobban figyeltünk, a következő, erdőbe élesen jobbra letérő kék jelzésre váltást nem is rontottuk el, bár körülöttünk pár futó morgott, hogy ez nem tájfutás, de mi azon a véleményen voltunk, hogy jel volt, ha nem is erős (kicsit lemosta az eső éjjel), figyelni kell, ilyen egy Balogh Tomi féle kalandfutás.

Megbeszéltük, hogy milyen dolog már az, hogy egyes terepfutók eldobálják az erdőben a kiürült zselés, pürés, energiaszeletes csomagolásokat, az ilyeneknek nagyon helyesen kizárás jár, mutattam is futótársamnak, hogy én is elteszem a vitatigrisem tasakját, megdícsért, hogy milyen rendes vagyok, mondtam neki, hogy nem erről van szó, hanem ha előbb érne be, akkor majd megmutatom, hogy ezt ő dobta el, diszkvalifikálják, így talán dobogóra kerülhetek, Tomiékat évek óta jól ismerem, szerinted kinek fognak hinni? :D

Ilyesmiken nevetgélve vágtunk át az erdőn, megkerülve a mindszentkállai Kopasz-hegyet és visszakanyarodva Gyulakeszi és a Csobánc felé. A távunk félmaraton volt - ahogy terepfutásnál mondani szokták: minimum -, az időjárás kegyes, mert elállt az eső és kellemes hűsben futhattunk végre a nyári forróság után. A táj gyönyörű, a Káli-medence tanúhegyei, maradék vulkánjai mindenhonnan lenyűgöző látványt nyújtanak.
Mondjuk nem volt sok idő nézelődni, féltávnál 8-9. helyen voltunk, de többen nagyon bekezdtek, így tudtuk, hogy szép lassan kezdünk majd befogni embereket. Így is lett, egy-egy rosszul kanyarodó, emiatt deprimált futót befogtunk, vidáman invitáltuk őket, hogy tartsanak velünk, és remek tempóban haladtunk el mellettük, tovább mélyítve letargiájukat. Én az egyik előzés után még meg is álltam egy fotót csinálni a Csobáncról, belátom nem vagyok jó fej.
Ary lemaradt kicsit, én meg megláttam egy alamuszi emelkedő tetején az előttem lévőt, és tudtam, hogy a pulzusomra innentől nem figyelek (eddig sikerült 150 alatt tartani), 5 km lehet hátra, fele lejtő. Megfigyelés: ha egy előttem futó lassabban, nehezebben lép, mint én, akkor azt be fogom fogni. Most pont határeset volt, remekül mozgott, de valahogy látszott, hogy fáradt. Indulhatott a verseny. Mivel mással, mint a Csobánc oldalára mászással.

Nem nagyon akartam belesétálni az emelkedőkbe, de tudom, hogy ha elfogy a levegőm és beáll a combom, akkor oda a sebesség lefele, így még itt is belesétáltam ott, ahol nagyon meredek lett, ettől a kilaposodó részeken tempósan tudtam futni. Amikor utolértem, akkor még rá is tettem egy lapáttal, semmi nem töri le jobban a versengési kedvet, mintha nagy sebességkülönbséggel érkeznek mögéd, lépnek el melletted és még egy "Hellóhajrá, mindjárt itt a vége, innen csak leejtő!" kegyelemdöfést is bevisznek. 
Nagyon-nagyon figyeltem a felfestést, el ne szúrjam, mert volt itt az utolsó szakaszon egy kis pályamódosítás, de mivel itt már az 5 kiris táv jelzése is becsatlakozott a 11 és a 21 mellé, nem volt nehéz követni a három színű csíkozást. Mondjuk az erdőből kiérve nehezen tudtam elhinni, hogy még kell két kanyart tenni a szőlők között a célig, de lassítani már nem lehetett, az órám szerint 4 perces tempóban tettem meg az utolsó 3 kilométert, és harmadik helyen értem be. Ahogy látható a fotón, nem volt nagy előnyöm a negyedik helyezettel szemben. AB barátom pedig korcsoportos első lett. Gratulálok a kisöregnek! ;)

Kis feleségem már a célban volt, a 11 km-es nordic walking távon indult a miénkkel részben azonos pályán. "Ugye megnyerted?" kérdeztem, és igen megnyerte! :) 1 óra 42 percet ment a 11,2 km-en, 200 méter szinttel. Ez 9:10-es tempó NW technikával (ami azt jelenti, hogy nincs repülő fázis) és csak mesélem, hogy előző héten ment az érdi hendikep 5 kiris pályánján 41 percet, ami meg 8 perces tempó. Az elég szép, nem?

Ami meg pluszban szuper volt, hogy a kaját a Csobánc Íze (kézműves finomságok) készítette (pincepörkölt savanyúsággal, vagy vegáknak majorannás krumplifőzelék főtt tojással), ahol rettenetesen jó házi cuccokat lehet beszerezni nagyon király rusztikus (és macskás) környezetben. És ez egy mérföldkő a szponzorált tartalmak tekintetében, hiszen vendégül láttak minket egy kávéra, én meg most biztatok mindenkit, hogy ha arra jár, nézzen be hozzájuk.

Ja és végül a főszervezőről is felrakok egy képet ahogy tömi a fejét, mert lehet, hogy nem olyan precíz, mint Csanya, de mi akkor is imádjuk! :)
KÖSZI NEKTEK A BULIT!