Hosszútáv blog

Míg Lemúr Miki Horvátországig is elfut (Ki hiszi el, hogy igazából a doberdón futott? Senkise! :) ) nekem egy könnyű kis reggeli kocogás is elég. Levittem szerelőbácsihoz hűséges öreg Lanciám, ahonnan, köszönhetően a drága és ritka helyi közlekedésnek, a legegyszerűbb volt hazaszaladni. Gondoltam legyen meg legalább az 5 kiri, így felfutottam még a Szuszogóra is, majd úgy haza. Ez a kis futás kivitte a lábamból a vasárnapi izomlázat, jól is esett a reggeli hűsben.
Zenének Michael Buble-t vittem, akinek senki sem tudja, hogy kell ejteni a nevét. Ő nagyon nyugis szvinges zenét játszik, nem kifejezetten erőt adó talpalávaló, de ehhez a könnyű ötöshöz reggel pont illett.

Idő: 31:30:00
Táv: 5.57 km
Tempó: 05:39:19
Zene: Michael Buble - It's time

... pedig nem is, csak a Runtastic edzésnaplózó alkalmazás alkotott ismét meredeket.

- 18 km futás
- 1h 42' alatt

Rrróka megint talált magának hétvégi ünnepelnivalót, egyben kifogást a futás elbliccelésére, úgyhogy Izmi sporttárssal kettesben vágtunk neki a Fundokliának, s tovább. Izmi sporttárs is túl van már a maga maratonján, szóval nem kispályás kocafutó, de a saját tempójánál kicsit gyorsabban haladtunk, ami a futás vége felé persze egyre inkább előjött. Bizonyos dolgokról nem lehet nem venni tudomást. Ráadásul légzőszervi problémákkal küszködött, sőt, pulzusmérőt is hozott magával, ami plusz stresszfaktor.

Mindezek ellenére tempósan, keményen csapattuk északnak, és örültünk, hogy az előjelek dacára mégsem esik az eső. Izmi sporttárs a légzőszervi problémák miatt képtelen volt verbálisan megnyilvánulni, úgyhogy kézjelekkel értekeztünk, én meg lelkiismeretfurdalás nélkül hallgathattam a maratoni mixemet (Pro-Pain!). 

A rakétasiló bejáratánál elmutogattuk, hogy akkor még egy kicsit tovább, fel a dombra , aztán a csúcson fordultunk, s ugyanott visszacsorgás, kicsit lassabban. A Fundoklia után Izmi sporttárs hevesen gesztikulálva biztatott, hogy hajrázzak bátran, hagyjam sorsára, de már én sem voltam olyan fickós, végigdöcögtünk kettecskén a Tárnoki úton. Elváláskor próbálta kinyerni belőlem az információt, hogy akkor a telefonon szerint mekkora távot is futottunk, erre csak bizonytalanul ráztam a fejem, mert egészen fura számokat láttam a képernyőn, mondtam, majd megírom, helló. 

Idehaza megnéztem az interwebet, hát tényleg fura útvonalat bírt rögzíteni a radar, itt jobbra látható. Szerinte 125 km-t futottunk légvonalban Vrgada szigetétől Mala Kapeláig, de jó is lenne. Majd legközelebb.

A Sárd utcás útvonalat lecseréltem a dombosra, ott is van közkút, csak fel kell odáig küzdeni magamat. Elvileg végig szerettem volna menni szokásos fordulómig, de már a domb aljában tudtam, hogy ebből rövidítés lesz. A kútig muszáj elfutni, mondogattam magamban. Kétszer majdnem megálltam, mert hullámzó futókedvem épp egy mélypontot ért el, olyasmik jutottak eszembe, hogy minek, miért, és akkor mi van? Egyértelműen alulmotivált vagyok. A domb viszont jó ötletnek bizonyult, mert a küzdés elvonta figyelmem a lógós gondolatokról.
A tempót határozottan lassúra vettem, mint utóbb kiderült 6 perces lett, ami felfelé érthető, de lefele sem gyorsultam, viszont nem is kínlódtam. A Köszörűs utcai közkút hűs vízéig elfutni élményszámba ment, lubickoltam habokban, majd visszafordultam. Szóval összességében jólesett, de rájöttem, hogy nem kéne egyedül mennem.

Idő: 01:16:22
Táv: 12.8 km
Tempó: 05:57
 

E havi talpalávalónkat pannonfunknak köszönhetjük. A klipet letiltás miatt nem tudom beilleszteni a YouTube-ról, úgyhogy hallgassuk/nézzük meg eredeti helyén, de előbb olvassuk el, miként vall róla törzsolvasónk:

Amikor először meghallottam ezt a számot, egyből középiskolás éveim jutottak eszembe. A '80 évek végén, a '90 évek elején toblolt a hatvanas évek retrohulláma, és sorra alakultak az iskolai garázszenekarok. Aki tudott pár akkordott, szerzett kottát vagy így-úgy megtanulta a haveroktól, már játszott is. A május-június egyébként is a gyakoribb koncertek időszaka volt, ekkor voltak a fordított napok az iskolában, az egyetemi napok a városban, évvégi bulik, úgyhogy még az évszak is stimmel.

 

A második gondolatom az volt, hogy ez egy kiváló talpalávaló nóta. Nagyon feszes tempójú, az alapot már a csörgő megadja az elején, utána meg csak tartani kell a szám végéig. Persze vannak benne kiállások, de ezek csak érdekesebbé teszik a tempófutást, lehet nézni, hogy ki tudja tartani a tempót, és nem fordul meg a bal-jobb :) 

 

Nem is szaporítom tovább a szót, majd a kommentelők elemzik, ha akarják, jöjjön a Jet-től az Are You Gonna Be My Girl!

Küldjetek talpalávalót ti is!

Igen mindössze egy nyolcas. Van amikor az ember tervekkel tele indul futni, beválaszt egy jó zenét (Eleven Hold - Cserélnénk magunkkal), visz magával rendesen innivalót és még a pulzusmérőt is magára köti, de az első lépések után kiderül, hogy nem megy ez annyira, és jön a gondolat, hogy mégsem futok túl a tétényi körforgalmon a kastélyig, aztán egy kiri után jön az a másik gondolat, hogy a körfogalomig se. Hiába a jó zene (A Törvénymentes hét kiemelkedően jó dal, a Kapusnak is kell lenni pedig elképesztően jó szöveggel rendelkezik), ha a test nehezen indul, nyögve lép, és egyfolytában ereszt. 30 fok meleg volt, a két kulacs víz percek alatt melegedett fel erre e hőmérsékletre, szerencse hogy a Sárd utca végén van közkút. Itt vissza is fordultam. A pulzusmérő jó ötlet volt, megtudhattam, hogy bár nehezen megy, de a szervezetem nem erőlteti meg magát különösebben, 150 alatt marad síkon az ütem, a dombokon ez már 165 felé kúszik, és a mérő szerint a maximum 192 volt.
Na most akkor mire fogjam?

Idő: 00:44:00
Táv: 7.7 km
Tempó: 05:42
Zene: Eleven Hold - Cserélnénk magunkkal
Pulzus: 147

Dobzséval szerda este hétkor elszaladtunk kenyérért, persze kis kerülővel. A múltkori 11 kiris utat jártuk be megint Nagytétény felé, erre kevés a domb, kicsi a forgalom és van közkút. Sokkal könnyebben ment mint legutóbb, 2,5 perccel gyorsabban mentünk és jobban is esett. A fejünk felett  elsuhanó éveken és talpunk alatt elkopó kilométereken merengve hamar eltelt ez az esti egy óra.
Hazafele még bekanyarodtunk Kati mama sütödéjébe, ahol friss meleg házikenyeret lehet venni még este nyolckor is. Remélem a reklámért kapok legalább egy háromgombócost az amúgy igen jó fagyijukból. :D

Idő: 00:58:45
Táv: 11.18 km
Tempó: 05:15

- 10,3 km futás
- 50' 13" alatt

Rrróka erősen aggódott értem tegnap, mert könnyelműen elindultam futni a tornyosuló viharfelhők ellenére, ezúton közlöm, hogy jól vagyok, még csak meg sem áztam. A gáton futottam két hosszt, oda-vissza, oda-vissza. Többet terveztem, de elkezdett cseperegni és villámlani, s mivel egyedül voltam (naná, épeszű ember ilyen időben a tévé előtt ül), biztos voltam benne, hogy belém fog csapni az istennyila. 

Szürreális élmény volt a kihalt töltésen futni, hasítani az elektromosságtól izzó levegőt, a szél kavarta nyárfapihék közt, mint valami vízszintes hóesésben. Az állatok is megbolondultak, csigákat, békákat, gyíkokat kellett kerülgetnem a meleg aszfalton, sőt, egy növendék vízisiklót (Natrix natrix) szinte le is gázoltam, jól megijedtünk egymástól. 

Az utolsó km-en jól belehúztam, 4:30-as átlaggal rohanva a kocsiig (nem a kígyó miatt). A GPS ezúttal helyesen mért, és az is kiderült, hogy a gát aszfaltos része pontosan 2 577 méter. 

Nem voltam felkészülve erre a hirtelen jött nyárra. A dolgozószobámon nincs konkrétan ablak, szórt fényt kapok minden irányból, ami nyáron már jó, de most még kell egy mackófelső, meg néha a vastag zokni is (amúgy nagyon fázós vagyok, főleg a lábom). szóval ebből a mérséklet klímából indultam el futni, ahol hamar letaglózott a meleg és a páratartalom. A gátra kiérve ehhez társult még több nedvesség, meg mindenféle szálló bigyó a nyírfákról. Persze nem ezét döglöttem csak ki, ezek megint csak kifogások, szeretem a kifogásokat,a kifogás mindig kéznél van, egyszerűen nem vagyok formában. Fájtak a porcikáim, nem lépett elég nagyot a lábam, ezt ráadásul nehezen és lassan tette. Alig hat perces tempóval vánszorogtam. Aztán a bitumenről visszaverődő hőség, a sok szálló izé, el is vette kedvem attól, hogy végigmenjek a gáton. A két kis flaska vizem felmelegedett és majdnem elfogyott, pedig még csak 6 kirinél jártam, gyorsan letértem hát az ártéri fák közé, ahol tisztább volt a levegő, adódott sok árnyék és nem szálltak ezek a kis genyók. Némileg összeszedtem magam ezen a visszafele vezető egy kirin, úgyhogy a maradék gátat már könnyebben vettem, és a hazaút is sima volt, bár a tempóm nem emelkedett, sőt két perccel lassabban értem haza. Otthon 36 fokot mutatott a kinti hőmérő amire sréhen süt a nap, ha totálba kapja szerintem el is párolog.
Mindösszesen 12 km-t toltam a számlálóba nagykínlódva. Dehát ebben a mai világban ennek is örülni kell! :)

Idő: 01:12:30
Táv: 12 km
Tempó: 06:02

Ez pedig az új, nagyítható futótérkép.hu cucc, nagyon állatul nyomja NJoco a kódot.

- 20 km futás
- 1h 46' 20" alatt

Számomra szokatlan időpontban, a délelőtti órákban indultam ma futni a Fundokliába s azon túl. Mivel időre vissza kellett érnem, nem kockáztattam egy újabb elkolbászolódást, így ezúttal nem repültem nyugatnak, a bánya irányába, hanem az 50. percben (szinte a pálya legmagasabb pontján) fegyelmezetten megfordultam, és visszacsorogtam, ahol jöttem.

A sietség miatt az elejét elfutottam, öreg hiba, az első félóra után éreztem, hogy sok lesz a jóból, haza kéne menni. Már kezdtem fogalmazni a fejemben a Rrróka-féle kifogáslista Lemúr-verzióját (aminek az első pontja a szénanátha), aztán persze haladtam tovább lihegve. Mostanában olyan ritkán jutok el futni, ha már sikerült időt szakítani rá, akkor játsszuk végig becsülettel.

Rrróka és Dobzse pedig a tervek szerint ma este rendezik a sporteseményt. Jó futást, fiúk!

 Azt hiszem, sikerült előállítanom a lehető legrondább Excel-grafikont. Íme:

A mellékelt ábra azt mutatja, hogy áprilisban Rrróka sporttárs 64 km-t teljesített (három futásból), én meg 112-t (négy futásból, köztük egy maraton és egy Velencei-tó kör). 

Megelégedéssel tapasztalom, hogy habár Rrróka szebb grafikonokat gyárt, mint én, a múlt hónapban sikerült jelentősen megnövelni az előnyömet. Előre a végső győzelemig! Bis zum bitteren Ende!