HTML

Licenc

Creative Commons License
Ezek a művek NezumiKeratomi, Lemúr Miki és rrroka, valamint vendégszerzők írásai. Ők ezen a blogon Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2.5 Magyarország License alatt publikálnak.
A felhasználáshoz kérd az engedélyüket!

Havi talpalávaló

Ehavi talpalávalónk Keratomi ajánlásával:

Scorpions: We were born to fly



 

fbcsoport.jpg

Kövess minket a Facebookon is!

 

erdifutovagyok.jpgÉrdi futó vagy? Én meg a BSI érdi futónagykövete! Ha szívesen futnál egy érdi közösséggel, akkor:

Csatlakozz a futócsoportunk FB oldalához!

Utolsó kommentek

Címkék

10 km (1) 12 órás futás (1) 15km (1) 20 (1) 2011 (1) 2030perc futás (2) 2S (1) 3vulkán (4) 4up4down (1) 6 órás futás (1) achilles (1) achilles-ín (1) alacsony-tátra (1) Ambit (1) amorf lovagok (1) Anna-hegy (1) aonijie (1) Arberland Trail (1) arberland ultra trail (1) áron (1) Athén (1) Athén Authentic Marathon (1) átmozgatás (1) Auerhahn trail (1) aurerhahn trail (1) autós (1) a hátunk mögött (6) balaton (11) balaton maraton (5) balaton szupermaraton (10) Balaton Szuper Maraton (2) Balaton Trail (1) Balboa-kör (4) bánya (3) bátortábor (1) bécs-pozsony-budapest (6) bejárás (1) betegen futni (1) betegség (1) betonnt (1) beurer pm45 pulzusmérő óra (1) BGy (1) bitliszbá (10) blog (4) blogajánló (3) borvidék félmaraton (2) Börzsöny (1) Börzsöny Trail (1) bozót (1) Breaking2 (1) bringázás (2) BSZM (4) budai trail (3) budapest (1) Bükk (3) camelback (1) chifutás (4) chifutás tanfolyam (1) Classic Balboa (1) Csobánc (2) Csobánc Vertical (1) csonthártyagyulladás (2) csősál (1) csúszásgátló (1) decathlon (2) délibáb félmaraton (1) dioptriás futónapszemüveg (1) diósd (1) dobzse (1) domb (7) dombos útvonal (47) Dömösről jöttünk (1) duna gát (68) dupla decaironman (1) dupla élmény (4) eBay (1) edzés (251) edzésterv (7) éhség (1) elmaradt (1) első maraton (3) Eltévedés (2) endomondo (2) endorfin (3) érdekesség (1) érdifutóvagyok (1) érdi hendikep (13) Érdi szilveszteri futás (1) érdkörbe (1) Erzsébet-kilátó (2) európa bajnokság (1) fartlek (4) felkészülés (1) félmaraton (27) fényvisszaverő mellény (3) foci (1) fogyás (1) fotók (3) fotókutya (3) fundoklia (45) fuss csepel (1) fuss te is (1) futapest (1) futás (359) futás. (2) futas. (1) futócipő (17) futócipő app (2) futócipő mosása (1) futócipő tapasztalat (4) futócipő teszt (4) futócucc (19) futocuccok.hu (1) futódzseki (1) futófotó (2) futóiskola (1) futókutya (5) futónagykövet (1) futóparti (6) futottak már (1) Gánt Trail (1) garmin (1) gát (2) Gazdagréti Tavaszindító Futóverseny (1) generali futógála (1) gent (1) gerecse trail (2) gerinctorna (1) GPS (5) gpx (1) GTX (1) GTX futócipő (1) gútai vízkereszt maraton (6) hárosi-öböl (1) hátunk mögött (24) havi (1) havi powersong (15) hendikep (8) heti powersong (2) hideg (1) hipotermia (1) hírek (4) (3) holtpont (1) hőségriadó (3) hosszutav (9) hosszútáv (1) hosszutav. (2) hosszutav blog (1) humor (1) húszszoros ironman (1) ilovebalaton (1) instagram (21) interjú (1) intersport (1) it szalag (5) jazz (1) jótékonyság (1) jótékonysági futás (3) k100 (1) kalandfutás (2) kalenji (7) kalenji kiprun trail mt (1) Kalenji Protect 1000 (1) Káli-medence (9) Káli futás (3) karmelegítő (1) kékes (3) kékkút (1) keresztedzés (1) kihívás (1) kinizsi százas (1) Kiskör (1) kolozsvár (1) komáromi erőpróba (1) konfliktus (1) közkút (2) közösségi futás (1) kropkó péter (1) ktf20 (2) kutya (3) lágymányos (1) limonádé (1) linz (1) Linz Marathon (2) Lőrincz Olivér (1) magasles (4) marathon (2) maraton (46) maratoni felkészülés (17) maratoni tervek (5) maratonka (1) maratonman (1) maratonszűz (1) margitsziget (1) maszk (1) mátra (4) medvedisznóember (2) meztelen (1) mikulás futás (2) minimaraton (1) mp3 (1) Nagykör (1) nagytétény (10) nemmegy (10) night run (1) nike (7) nike+ app (3) nike alvord (1) nike futóklub (1) nike lunarglide (1) nike pegasus (1) nike vomero (2) nordic-walking (2) nordicwalking (8) Normafa (1) No pasarán! (1) Nulladik Balaton Trail (1) nyújtás (2) omni 10 (1) omni 12 (2) Optivita (2) optivita100 (1) optivita ultrafutó kua (1) orfű (1) orrszarvúbogár (1) Őrség (1) oruxmaps (1) őszibarack (1) p.o.d. (1) pannonfunk (3) peldakepeink (2) phoenix (1) phoenix 5 (1) phoneix 6 (1) piros85 (6) plandurance (2) polar (2) Polar RCX5 (1) polar rs800 (1) powersong (34) puki (1) pulzuskontroll (5) pulzusmérés (5) pulzusmérő (6) rádió (1) résztáv (7) Róka és a komák (2) Róka és a komék (2) Runners World (1) runtastic (10) saaby (1) Salomon Szentendre Trail (1) Salomon Ultra-Trail Hungary (1) sár (1) sárd utca (4) Sárvár (1) saucony (10) scorpions (1) sean conway (1) sérülés (6) siófok (2) Sopron Trail (1) sört adni ér (1) sóskút (1) sparmaraton (3) spar maraton (13) stabil cipő (1) staféta (1) Suhanj!6 (1) Süle Zsolt (1) süti (1) Suunto (1) szekszárdi borvidék félmaraton (2) szelidi-tó futás (3) Szénás-kör (4) Szentendre trail (1) szentivánéji futás (1) Szentlászló Trail (1) szigetkör (1) szíjcsere (1) Szőlőskör (1) Tájékozódás (2) tajga trail (1) talpalávaló (55) talpbetét (1) talpi ín gyulladás (1) tapasztalat (1) tárnoki tófutás (2) tartósteszt (1) tátra (1) térdkoptatás (1) terep100 (1) terep50 (2) terepfutás (79) terepfutócipő (2) terepfutó edzésterv (1) terepverseny (33) terep hétvége (1) terheléses vizsgálat (2) teszt (1) titkos edzésterv (3) (3) tókör (1) tóparti (5) tóparti futóparti (10) túra (1) turistafutás (3) tv műsor (1) Ultra-trail Hungary (2) ultrabalaton (22) ultrafutás (25) ultramaraton (10) ultratrail (5) UTH (4) UTH55 (2) útvonal (3) vacsora (1) vadlán (2) Vadlán Ultra Trail (2) váltó (4) városnézősfutás (1) vélemény (2) velencei (8) velencei tó (8) verseny (102) versenynaptár (1) Vértes (3) Vérteskozma RocknRoll (1) Vértes Terep Maraton (3) vertical (1) videó (2) vivicitta (1) Vonyarcvashegy (2) VTM (5) we were born to fly (1) withwind (1) wps (1) yi chi (1) yoloka (1) yourstruly (10) youth of the nation (1) yt25 (5) yt50 (4) Címkefelhő

Fuss, ahogy jól esik!

2019.02.23. 11:00 rrroka

Szerda esti autós konfliktus

Címkék: autós konfliktus fényvisszaverő mellény

labak.jpg

Mint minden szerdán, most is 18:30-kor találkoztunk az érdi futócsapattal, meg akartam nekik mutatni a hétvégi futónagykövet találkozón kapott klassz kék futómellényt, így legkülső rétegként azt kaptam magamra a decathlonos fényvisszaverő futómellény helyett. Realizáltam, hogy így a szokásosnál kevesebb ezüstös sáv szelvényezi a felsőtestem, de gondoltam nem lesz belőle baj, hisz az Emberi Erőforrás Minisztérium logója mellett van rajta azért pár milliméter fényvisszaverő csík is, valamint a bokámra felpattintottam két kék világító szalagot, az egyikbe még elemet is cseréltem. (Kék csősálat húztam a fejemre, és a csukám is kék, ami remekül harmonizál a többi fekete cuccal, de most a divatmakiságom taglalásában nem megyek mélyebbre).

A szokott 10 km-es dombos útvonalon indultunk el, ami részben közúton, részben aszfaltozott mellékutakon halad, és alig egy kilométert távolodtunk el a Pelikán elvtárs sétány találkozópontjától, amikor beütött az AUTÓS KONFLIKTUS.
Egy dombon haladtunk felfele, elvileg kétsávos, gyakorlatilag jelzésnélkülivé kopott műút, kis forgalmú, párhuzamos a 7-es főúttal, tényleg nagyon kevesen járnak rajta, ezért, ahogy azt kell, a járda helyett a nem létező forgalommal szemben futottunk.
A KRESZ szerint a gyalogos haladhat az úttesten, ha a járda gyalogos forgalomra alkalmatlan, és hát Érden sajnos ez elég sok helyen előfordul, mert vagy szar a járda, vagy egyáltalán nincs, még a frissen felújított nagy forgalmú utak mellett sem.
Szóval beszélgetve haladunk felfele, balról elsőbbségadás táblás bekötőút, nagy ezüst kombi érkezik, jobbra, felénk indexel, egy méterre sincs, a sofőr elnéz balra, jön-e autó, nem jön, indul tovább, minket észre sem vesz, 35 centire vészfékez.
Nem verbális társas érintkezésbe kezdek vele, ez egy úgynevezett "játszma", a tranzakció egyértelműen feltétles negatív sztrók Szülői -> Gyermeki irányba, mutogatom neki, hogy elsőbbségadás háromszöged van, talán alaposabban körbe kéne nézned, de  akkor látom, hogy fél kézzel vezet, telefonál, erre elhagyja a számat egy "te fasz", amit biztos le is tud olvasni ilyen közelről.
Haladunk tovább a futókkal, de a fickó a kanyar után kinyitja az ajtót és utánunk kiabál, hogy valami fényt magunkra tehetnénk, akkor talán látszanánk is.

forgalmi.jpg

Tudom, hogy rajtam, most nincs fényvisszaverő sáv oldalt, hogy derékszögből érkezve is lásson, de megszámolom, négyünkön hat lámpa (egy fejlámpa, három piros villogó karon, az én két kék szalagom), és még két fényvisszaverő sáv van.
A konfliktus nem mélyül tovább, de levonom a tanulságot: egy telefonáló autós négy megfelelően, ha nem is alaposan kivilágított futót sem vesz észre, ha nem várt irányból érkeznek. Annyira nem vesz észre, hogy reklamál a kivilágítatlanságunkért, ami ugyan szó szerint nem helytálló, de nagyon jó visszajelzés arra, hogy ez a mennyiségű villogó bizbasz és fénysáv kevés egy esti futáshoz, ha kialakul egy cinkesebb forgalmi helyzet.

Szóval: bár lassan fél hatig is világos van, vegyetek föl magatokra olyan fényvisszaverőt, ami oldalra is visszaver. Legyen rajtatok lámpa. Figyeljetek a szokatlan forgalmi helyzetekre. 
Nem számít, hogy szabályosak voltunk és igazunk van, ha átment rajtunk egy frusztrált, kapkodó, figyelmetlen autós.

Olvasd el korábbi posztunkat a ninjának öltözött futókról és a valódi láthatóságról!

fenyvisszavero_futomelleny_1.jpg

79 komment

2019.01.07. 16:35 nezumi

Ahol összeér a hómező és a szürke ég

Címkék: maraton gútai vízkereszt maraton

img_20190105_131553.jpg

Nezumi:

Vigyázat, ez már az ötödik gútai poszt, volt 15-ben, 16-ban, 17-ben és tavaly is - ám sose ugyanaz! Mert januárban lehet 15 fok, mint tavaly, de -14 is, mint két éve, vagy pusztító orkán, mint 15-ben. Most egyik se, helyette nagy pelyhekben szakadó hó, pár óra múlva havas eső. aminek a sunyi kis éles szilánkjait az arcomba fújta a szél, aztán az is elállt.

A 42 kilométerből 31-et végtelen hómezőben futottuk a szürke ég alatt, aztán valahol messze a kettő egymásba olvadt. Elég riasztó annak, aki világörökségi helyszínekhez szokott (Spar Budapest Maraton, ilyenek), vagy körbe akarja maratonozni a világot.

Én meg szeretek visszajönni pár nappal újév után ebbe a tízezres szlovákiai (és nem felvidéki :)) magyar városba, hogy lássam, tudok-e "csak úgy", minden különleges készülés nélkül maratont futni. A szervezés  eddig is kifogástalan volt, az "üdítőpontokon" víz, mindig forró tea, aztán vigyázat, nem kóla, hanem kofola, banán, szőlőcukor, csoki, süti és fáradhatatlan önkéntesek. Ott, a hómező közepén. Az időjárástól én mindig félek - de ez is milyen butaság, mindig kimegyek futni és sose az időjárástól lett bajom :) Csak jégpáncélon nem futok, szél, hó, hideg, eső... mind volt már.

És nagyon kellenek a hosszúk, egyedül nekem a 30 kilométer is kihívás, hát nem is voltam sokszor ebben a kilenc évben... Rossz időben könnyen rövidítem az edzést, ezer jó duma van hozzá :) Na, ha elfutok a Vágfüzes utáni fordítóig, akkor hiába a duma, ugye, valahogy vissza kell jutni Gútára.

Ehhez képest a tegnapi szakadó hóban, szépen visszavéve a száraz aszfaltos utazósebességből olyan vidáman értem a 24. kilométernél lévő fordítóhoz... és utána át a falun újra, ráfordulni a töltés melletti útra, kutya bajom nem volt, tele volt a fejem olyan dolgokkal, amiket szépen összeírtam, hogy ezeken fogok tipródni. Elhagytam a 30-at és fáradt se voltam, a gyomrom is tökéletes, a kedvem is, még csak nem is untam... és akkor 31 és 32 között egy irdatlan nyilallás a csont mellett, ami három éve eltörött... és nagyon megijedtem. Fél perccel visszavettem a tempót, tojtam rá, hogy mi lesz a vége (amúgy a legjobb maratonok egyikének ígérkezett addig), már remegtem a félelemtől, hogy elszakad az izom, vagy ami tényleg tragédia, újra eltörik valahol a csont... mert ugyanott fájt és ugyanúgy. Aztán még egy nyilallás ugyanabba az izomba pár kilométerrel arrébb... és több nem volt. Jó lassan, elég ijedten - de beértem.

Hazafelé talán nem is fájt annyira, itthon már inkább, a forró víz jó volt, de alváshoz kellett egy cataflam. Reggel úgy ébredtem, hogy kutya bajom, az izom nem fájt, nagyon kellett erőltetni, hogy valami kis rosszat kicsaljak belőle. Oké, futni talán nem lett volna jó ötlet... biztos tudtam volna, de sok ráció nem lett volna benne.

És annyi maradt csak a tegnapi napból, hogy végtelen volt a hómező, összeért a szürke éggel, nem baltáztam el a frissítést, 31-ig tökéletesen bírtam, még ha utólag tudom is, hogy a csúszkálás azért sokat kivett mindenkiből... nyilván nekem se tett jót. Örülök, hogy egy kis csepp izomlázam sincs, a gyomrom - ritka dolog - tökéletes, attól meg sose féltem, hogy megfázom.

Én erre a maratonra nem készültem semmilyen edzéstervvel, a BSZM-program, amit követek, 32-t írt tegnapra. Na, addig jó is voltam :) Azt látom, az edzettségem rendben van, nem bánt az se, ha havas esőt fúj a szél a szemembe, az se, ha az olvad hópocsolyák teljesen átáztatják a cipőmet és már nem érzem a lábujjaimat, tudom, hogy a ropogós havon megszárad a cipő és bemelegszik a lábam :)

A szervezők - a száznál többszörös maratonista Zsélyi Zoltán és Zsélyi Katalin legújabb jófejsége a korosztályos díjazás. Fú, hát tényleg szinte szégyellem, de ahogy visszamentünk a versenyközpontba és már száraz ruha volt rajtam, csak még indulás előtt meg akartam kóstolni a pazar finiserkaját, hallottam a nevemet és hogy első. Úristen, de zavarban voltam!

img_20190105_151103.jpg

Komolyan, semmi érdemem, csak annyi, hogy még mindig futok és a nők ennyi idősen már nagyon nem. Na de ezért nekem kupa, bor, rózsaszál, puszi?

A finiserkaja idén megint jobb volt, mint tavaly, a levesek Szent Grálja, a gulyás, amiből akkor is jóllaksz, ha nem vagy húsevő, és ha ügyesen kerülgeted a komponenseket, elég mentes is lehet. Plusz egy világbajnok csupamazsola túrós batyu. Sör, tea, kofola, természetesen.

Valamint olyan finiserérem, aminek egyik oldalán az eddigi abszolút győztesen nevét lehet olvasni. Kíváncsi leszek, mint hoz 2020 vízkeresztje :)

44255895_1598309650315946_589203224485953536_n.jpg

 

rrroka:

Évszaknak megfelelő időjárás (hózápor, nem takarított utak), senkinek nem megfelelő forgalom az M1-en (vendégmunkások mentek vissza), izgalmas utunk volt kifele Gútára, elakadt hókotrót  kellett kerülni, a határhíd közepén pedig figyelmeztetett a navigáció, hogy "straight ahead!", ki gondolta volna.
Nagyon szeretek Nezumival és Tomival menni bárhova, maratonra tél közepén meg különösen, hisz elég ritkán futunk össze, és ilyenkor nagyon jókat tudunk olyasmin nevetgélni, hogy Simonyi Balázs különös vonzódást érez a tapadós futóruhái iránt, meg hogy tök jó, hogy UTMB-n már saját tányér kell, nem adnak papírból készültet sem, ez különösen fontos ballansz pont egy olyan versenynél, ahova a résztvevők nagyja több száz tonna kerozin elégetése árán érkezik repülővel.

Naszóval én nagyon nem készültem erre a maratonra, a Vadlán óta nem futottam félmaratonnál hosszabbat, 120 km körüli hónapokkal tengődtem, és szép lassan +4 kg úszógumi is kialakult a karácsonyi Stühmer szaloncukrok fogyasztása miatt, így nem igazán csodálkoztam azon, hogy az első 3-4 km-en 155 körüli pulzust mértem Keratomival beszélgetve. Neki is kb. ugyanennyi volt, így egymásra licitálva lassítottunk mindaddig, míg Tomi rá nem jött, hogy a rajt előtt konkrétan 3 perccel elfogyasztott kávéja, nem csak a pulzusát pörgette fel, és egy benzinkútnál félrehúzódott. Nevetve mondtam neki, hogy lehet, hogy az órám eddig az ő pulzusát mérte, de aztán 20 méter múlva láttam, hogy baszki tényleg, egyből visszament 140-re. Ilyen nincs! :D Miért nincsenek ezek kódolva? Azért mert kínai olcsó darabok? Nem hinném!

img_20190105_115516.jpg

A verseny Vág melletti szakaszán konkrétan 10 km hófehér tájban kell futni (és ez még csak az odaút!), ami semmilyen szempontból nem szórakoztató, de szerencsére volt beszélgetőtársam, a győri futónagykövet srác, akinek minden története úgy kezdődik, hogy "Találkoztam egy gyönyörű futólánnyal...". A 20 km-es "üdítőpontig" beszélgettünk, ott mondta hogy ő lassítana, én meg mondtam, hogy kicsit fázom (egy hosszú felső elég volt ebben az időben is), szóval gyorsítanék, majd a fordító után pacsizunk. Így is lett, a Vágfüzes utáni 10 km aszfaltos locspocs részt kicsit tempósabban tettem meg, miközben a hószállingózás elállt, majd jött egy kis havaseső, jégdara, szél, Ford tranzit, ami beborít latyakkal, de nem volt baj, mert bekapcsoltam a zenémet, gondolataimba merültem, és az okos kis testem hőtermelése védőburkot vont körém.

Na aztán jött a 30 és 40 km közötti rész, visszafele a gát mellett, ami újból nagyon-nagyon-nagyon kalandosnak és látványosnak ígérkezett, egy elképesztően látványos fotót ide is teszek nektek róla. Döbbenetes színek, dinamikus mozgás!

img_20190105_124720.jpg

Valahogy azért kibírtam, és az utolsó 2 km-en a településen belül, már gyorsan elrepült, sittysutty beértem.
Nézem az órámat, 3 óra 52 perc... Végig direkt nem néztem semmit, csak a pulzust, nem számolgattam teljesítést, így egy kicsit elkenődtem. Oké, volt benne egy félmaratonnyi nagyon havas rész, ahol minden lépésből ellop a csúszás 20 centit, de két éve -12 ºC-ban húsz perccel jobbat futottam, és tavaly is 3:36 lett, igaz 10-el magasabb pulzuson. Szóval kicsit elkényelmesedtem.
Jó volt ezt most, az év elején realizálni, lehet kicsit felpörögni, mert hogy lesz ebből UB párban?

Keratomi:

Nem volt olyan rossz, mint lehetett volna. (Lásd Nezumi bevezetőjét.) Mivel fent már minden leíródott, én csak annyit tennék hozzá, vagyis inkább jegyeznék meg, mintegy magamnak, de mégis mindenkivel megosztva; ha úgy tetszik tanulságként, ha meg úgy, akkor közhelyként: egy maraton vidám lefutásához kell, hogy időnként legyenek 20 km-nél hosszabb futások is.

1 komment

2018.12.17. 21:29 nezumi

Amikor fölfelé is estem

Címkék: terepfutás terepverseny budai trail


piros.jpg

Félóra kellett, hogy meggyőzzem magam. Addigra értem az első hegy tetejére, ahol - tudtam, hogy kijön biztatni a futókat - ott állt egy kis csoportban a legendás Coacholi, kiabált, hogy hosszú lejtő jön, pihenjem ki magam. De akkor már jó volt :)

Túl voltam a félnapos tortúrán, ami a szombati munka után kezdődött, pakolás közben: most komolyan, kell ez nekem? Összecsomagolok, hogy másnap majd újabb hosszú perceket raboljon el a kipakolás? Lopom a drága időt a gyerekektől meg a karácsonytól? (Minden ajándék becsomagolva amúgy már egy hete :)) Ki is kellene takarítani rendesen legalább az ünnepekre, sütni-főzni, én meg futóversenyre megyek? Mínusz 5 fokban? Húsz centi hóban? Egyáltalán: 27 kilométert? Ahelyett, hogy felkelnék rendesen hajnalban, lefutnám ajtótól ajtóig, semmi autózás, 10-kor már itthon vagyok, nincs itt semmi látnivaló, jön a reggeli... Meg amúgy tavaly már lefutottam ugyanezt.

De nem lehet visszafordulni, indul a telekocsi, tíz év alatt először van úgy, hogy értem jönnek, nem én megyek másokért :)

És nyilván rajt után fölfelé a hegyre, a hóban taposott keskeny csapáson elfogy a levegőm, ahogy egyre meredekebb az emelkedő, beleséta, lemaradás, francmegette, mindenki bajnok itt, hegyre született, én meg csúszkálok, botladozom, lesem az órámat, beférek-e a szintidőbe...

Ott a vége: megláttam a tetőn a kis csoportot, hallottam a drukkolást, lassan helyére kerültek a dolgok. Óbasszus, kihez akarom már mérni magam, még ahhoz se szabad, aki pont egy éve voltam, akkor nem volt hó, mentem, mint a meszes. Asszem valahol ott dőlt el, hogy már akkor győztem, amikor neveztem, legyőztem a lelkifurdalást, a gyengeséget, készültem, újratanultam az útvonalat, hagytam, hogy hívjon megint a Szénás :)

szenas.jpg

Onnantól nem érdekelt, mennyire maradok le a próktól, jött az ismert mászás föl a sárgán a forgókapuig, futás, séta, a kapu után az elvarázsolt erő, amit nem lehet megszokni, olyan gyönyörű, onnan meg már húzott magával a Szénás, amit pont egy éve ugyanitt ismertem meg és azonnal beleszerettem.

Júliusban pedig az egyik legjobb dolog történt az évben: elindult a Szénás-kör, képtelen voltam ellenállni, nekimentem háromszor is, utoljára augusztus 20-án. Iszonyúan hiányzott, dehát ősszel máshol futottam :(

Már láttam a három hóföldte buckát, ráfordultam az utolsó mászásra, hú, meglepi, a csúcson eddig nem volt EP (ellenőrző pont)! De most van! Két sárgakabátos fickó kiabált, hogy futás, futás, én épp hogy lihegtem, aztán fölnézek, jáááj, hiszen ez Szilárd Nagykoviból! Egyetlenegyszer futottunk össze szó szerint, a Hosszú-árok közepén, mi lefelé, a Szénás-északi-körről visszafelé, ő meg a P-t járta be éppen. Aztán a Szénás-csoportban este kibeszéltük, hogy ő volt 50 km-n az egyetlen futó július utolsó napján :)

Na de a másik sárga meg a Szénás-kör lelke, Gergő, nemá, itt önkénteskednek? Annyira jó kedvem lett tőlük! Kiálltak a mínusz 5 fokba a kopasz tetőre szurkolni meg csipet leolvasni, milyen menő már! Ja és le is fotóztak :) Köszi :)

Örömömben el is tévedtem, jó, csak pár métert, de ott egyszerűen mindig, annyira összezavar a panoráma meg a Szénás-hájp. Hát így lett, hogy a fotós (Szasza) szólt utánam, hogy nem arra, és így lett nyitókép az utánfotó :)

A Nagykovácsi utáni hegyet szépen megmásztam, utána csúszott ki alólam a talaj először. Büszke előzés után :) aztán még egyszer, utána meg már a Tarnainál, ahol fenékre estem, az megrázó volt. Onnantól nem számoltam.

tarnai.jpg

A Telki-bánya utáni csúzliszerű emelkedőn hallottam, hogy valami ropog. Megfagyott a rajtszámom! Amikor észrevettem, sutty, újabb perec! Szóval nemcsak a tudodkik buknak fölfelé, megy ez nekem is!

A végén a maradék pár kilométer lejtőt végigsprinteltem, de ennyi esés-kelés után reménytelen volt hozni a tavalyi időt, tíz perccel lassabb lett, vagyis négy óra a nagyjából 27 kilométer 822 méter szinttel.

Viszont a Budai Trail továbbra is tökéletes az aszfalton futóknak, a szervezés makulátlan, a társaság szintén :) mivel többet járok önkénteskedni a terepfutásra, mint versenyezni, folyton fölismernek, ez is olyan jó! Meg az ismeretlenek is, akikkel összehoz az erdő, a lány, aki menet közben nagyokat szelfizett, vagy a pasi, aki bokatörésből gyógyulva vágott neki...csupa győztes! Köztük én is :)

Fotók: Terepfutás.hu, köszi :)

8 komment

2018.11.29. 21:00 rrroka

Szájtátós, eltévedős futások Gentben

Címkék: gent városnézősfutás

Múlt hétvégén Gentbe keveredtem egy jó kis szakmai konferenciára. Sok mindent nem tudtam a városról, a wikipédia kiköpte, hogy "Észak Firenzéje", ami nyilván egy jót jelentő jelző, bár még a "dél Firenzéjében" sem jártam, szóval nem sok összehasonlítási alapom van.
A város két folyó találkozásánál fekszik, de a "találkozás" ebben az esetben eufemizmus, mert olyan kusza módon fonódik össze a két csorgás, hogy esküszöm a google térép szerint még keresztezik is egymást, el nem tudom képzelni hogyan történhet ez meg. Az is lehet hogy valójában három vagy négy folyó ér össze. Nem tudom. Mindegy. A lényeg, hogy a Duna észak-dél irányú, nagyjából egyenes folyásán szocializálódott érdi gyerekként igen fura meglepetések érik az embert, ha a folyóparthoz akarja viszonyítani a helyzetét, miközben az valójában több folyóág és nagy U alakú kanyarokat csinál.
Ennek később lesz jelentősége.

gent_vasut_555.jpg

First contact, vonatról leszállás után

Na, szóval Gent szép, a szállás és a konferencia közötti rész is egész jó volt, de ha az óvárost meglátja az ember, akkor tátott szájjal bámul, még akkor is, ha a Parlament-Mátyás templom-Budai várnegyed (az az erkély, az az erkély!) környéke amúgy megszokott futóútvonala. Egy rakás nagy, gótikus (vagy fene tudja, neogótikus? nem értek hozzá) épület van egy csomóban, mellette sok-sok szép vízparti kecóval, abból a középkori fajtából. 45 perc kocogással át tudtam jutni látványos kikötős folyópartra, aminek csak emelte a látványosságát a kelő telihold.

gent_gotik_555.jpg

gent_gotik2_555.jpg

gent_kikoto_555.jpg

gent_part_555.jpg

A legütősebb látványról egy szúrós bozót miatt nem tudtam túl jó fotót készíteni, de el tudjátok képzelni, milyen az, amikor a folyó túlsó partján egy szélerőmű forog lassan a hold előtt, melletük áll egy zölden kivilágított óriási daru, és akkor észreveszed, hogy parton az orrod előtt horgonyzó hajón poénból kalóz zászló lobog.

gent_kaloz_555.jpg

A szemét szúrós bozótos miatt ilyen nehezen megfejthető ez a kalózós-holdas téma

gent_hid_555.jpg

Jól nézett ki a híd, aztán elkezdett csöngetni...

gent_vonat_555.jpg

... és jött egy fényvillamos. :)

gent_var2_555.jpg

Tök jó fejek a Gentiek, itt a vár mellett van egy tér, amin csomó gázlámpa áll, és minden kórház szülészetén van egy kapcsoló, amit megnyomnak új babab születésekor, és ettől felpacsolódnak ezek a lámpák a téren. Milyen szép gesztus! Ha egyszer lesz kórház, pláne szülészet Érden, fogom javasolni a városvezetőknek.
Kétszer voltam futni, másodszor hajnali hatkor a folyópart felé vettem az irányt (az egyik folyópart felé...), és jó sokáig futottam mellette a városból kifele, amíg rá nem jöttem, hogy unalmas, és félelmetes is kicsit. Megfordultam, erre egy bazi csontváz van egy romos, sötét épület oldalára festve, és mellette a lombjahulott fa teljesen pontosan ugyanúgy néz ki, mint a csontváz karja...

gent_csontvaz_555.jpg

ÁÁÁ!

gent_dutra_555.jpg

Random Dutra

Hamar visszaértem a biztonságos urbánus környezetbe, hogy aztán ott meg eltévedjek. Ennek a fent említett U alakú folyókanyar volt az oka. Ki tudja miért, azt hittem, ha folyásirányba megyek, akkor pont jó helyen fogok kikötni, csak közben az U elfordult, én meg nem vettem észre, csak amikor már egy másik folyó partjára értem, ahol ronda nagy fémdinoszauruszként meredező ipari daruk álltak. Szerencsére elég jól meg tudom állapítani, hogy merről jöttem, és merre kéne mennem, így némi csalinkázás után visszaértem a belvárosba a várhoz, mondjuk pont a másik irányból, mint ahogy terveztem, de ez mellékes.

gent_part2_555.jpg

gent_darva_555.jpg

Alig öt percet voltam a "hol a túróba lehetek" állapotban, de ugye ennyi idő alatt is sokat lehet rossz irányba futni. Ez alatt az öt perc alatt azt mondogattam magamban, mint vmi elcseszett Luke Skywalker, hogy bízzak a megérzéseimben, hallgassak a belső irányjelzőmre, vezessen csak az Erő. Bejött, tök jó, visszataláltam, oké, mondjuk egy óra helyett 1:20-at mentem, de ez csak jó, úgyis kevés volt novemberben a megtett kilométerem. Most is az, alig 130 kiri.

gent_nyujt_555.jpg

Hogy lesz ebből jól megfutott Budai Trail M, meg gútai maraton? Még nem tudjuk. Az volt a tervem, hogy az ún. "Run less, run faster" edzésterv alapján készülök kb 10 hétig, de ebből egyelőre csak a kevesebb jött össze.
Minőségi edzések, azok kellenének.

5 komment

2018.10.09. 21:25 Keratomi

Vadlán jártunk

Címkék: balaton terepfutás terepverseny ultratrail vadlán Vadlán Ultra Trail

Még tavasszal beneveztünk Rókával a Vadlán Ultra Terep 108 km-es távjára párosban. Ő már tavaly is volt hasonló módon, én először. De remélem nem utoljára. Nagyon szuper volt minden ezen a rendezvényen. A pálya tök jól futható, kiválóan jelölve (még én is csak kétszer mentem rossz irányba), szép helyeken vezet; a befutópárna nekem nagyon tetszik, a frissítőpontok és a versenyközpont kínálata pedig terülj-terülj asztalkám jellegű.

Sokat nem akarok írni, két-két futással tudtuk le a távot, először 22-23 km-t, másodjára 29-34 km-t mentünk, ezzel Róka kicsit többet futott. Sikerült bejönnünk a 3-ik helyre a két fős férfi csapatok között, ötből. Ehhez főleg Róka gyorsasága kellett, és hogy - mondtam már? - csak kétszer tévedtem el. :)

Az időnk 13 óra 14 perc lett, és csináltunk egy csomó képet:

vadlan_1.jpg

Finisher párnák

vadlan_2.jpg

Rajt előtti készülődések

vadlan_3.jpg

Összeálltunk egy fotóvá

vadlan_4.jpg

Rajt előtt

vadlan_5.jpg

Kilátás a Rezi várból

vadlan_5_5.jpg

"Na mi van, elfáradtál?" - kérdezi Róka az első váltásnál

vadlan_6.jpg

Egy kis Sztúpa

vadlan_8.jpg

Róka rohan váltani

vadlan_9.jpg

Róka váltás után nyújt

vadlan_10.jpg

Szép kilátás

vadlan_11.jpg

Én mára befejeztem.

vadlan_12.jpg

Két boldog ember: az egyik éppen abbahagyta, a másik éppen elkezdi

vadlan_13.jpg

Meseszép

vadlan_14.jpg

Vadlán lik

vadlan_15.jpg

Finisher párna közelről

vadlan_16.jpg

Kapcsoltam

vadlan_17.jpg

Igényes és szép

Köszönjük Andinak és Renátának, hogy ott voltak, és kísértek!

2 komment

2018.09.24. 21:00 rrroka

Fajdkakasodás haverokkal hegyen

Címkék: terepfutás terepverseny arberland ultra trail aurerhahn trail

Még februárban kitaláltuk Lacival és Áronnal, hogy kell nekünk egy jó kis határfeszegető német terepverseny, megtoldva egy kis Berlinnel Áronnál és Münchennel Laciéknál, amolyan barátvégiglátogató hosszúhétvége, ahol sör és snapsz helyett sziklákkal és szintekkel csapjuk szét magunkat.
Kis feleségemtől meg is kaptam szülinapra az egészet repcsivel oda, vonattal vissza, nevezéssel, all inclusive. :) Nagyon köszi!!! :)))

at_repcsi.jpg

UTH-n pont erre futottam... Alattunk a Prédikálószék.

A berlini fél napos városnézés után, hat órásra tervezett, de kajával, pit-stoppal, stau-val, zivatarral 9 órásra nyúlt autózással értünk a bizonyára festői szépségű tájban megbúvó szállásunkra. Már sötétben érkeztünk és még napkelte előtt távoztunk, szóval lehet hogy egy földfelszínben óriási sebhelyként tátongó külszíni fejtés, egy gőzölgő fehérjefeldolgozó és Európa legnagyobb rozsdamarta roncstelepe közötti kis házban aludtunk, nem tudjuk.

at_arbersee.jpg

Ez az Arbersee, a túlsó felén volt a rajt

Az Arberland Ultra Trail rajtzónája viszont tutira szép helyen volt, egy síközpontban az Arbersee nevű tó mellett (festői, nyilván). Negyven márkáért jóféle technikai póló, fejpánt, versenycímeres színes pohár volt a fajdkakasról elnevezett "Aurerhahn Trail" középtáv nevezési díjába (hosszú táv, az "Arberland Ultra Trail" 64km@2000+; a rövid, az "Arberseewand Trail" 16km@900+). A frissítópontokon kóla helyett sör, meg többféle nagyon rokonszenves piskóta a szokásos banán-szőlőcukor-gumimaci szentháromságon túl.

at_rajt.jpg

Rajtpóz

 

Meg persze 41 km hegyi út, 1500+ szinttel. Két hosszú mászás, egyik 4 kiri alatt 400, a másik 7 km alatt 700 méter szintet emelkedett, kettő között lementünk majd ezret.

at_csucs.jpg

Hegytető óriási fajdkakas tojással, vagy mivel

Ezt a lefelés részt szerettem, mert vigyorogva suhantam remek tempóban a murvás utakon, technikás köves ereszkedéseken és a patak melletti fenyves ösvényén. Botokat most nem hoztam, a repülőre nem nagyon lehet ilyesmit felpakolni. Hiányoztak, főleg amikor láttam, hogy másnak van, de az emelkedőkön összecsukva pihentek a zsákban (mert rohadt menőn néz ki zsákon, ez a terepfutók hátracsatolt ninja kardja), vagy a lejtőkön egy kézbe összefogva szerencsétlenkednek velük, és inkább jajjgatnak, hogy mennyire beállt a combjuk, ahelyett, hogy a botokat használva tehermentesítenék a fáradt izmokat.
Ilyenkor jó, hogy nem értik amikor mellettük elhaladva azt mondom kedves hangon, hogy "Ha olyan hülye vagy barátom, hogy csak cipeled azt a szart, akkor meg is érdemled, hogy fájjon, Grüss Gott!"

at_technikas.jpg

Minek neked az a bot haver? Majd amikor elnyalsz egy kövön és ráesel, rájössz, de jó lett volna csapkodni vele!

Terepversenyeken úgy szoktam várható időt kalkulálni, hogy a távhoz hozzáadom a szint tízszeresét, vagyis a 41 km 1500 szinttel az cirka 56 kilométer, az akkor hatpercesben 5 és fél óra kell legyen nagyjából.
Laci sajnos szétcsapta múlt héten a lábujját egy félmaratoni PB-vel, így saját bevallása szerint 25 km-től sétált, sántikált, persze mi tudjuk, hogy leginkább szelfizett és kajált. Áron Berlinben futott múlt héten maratont kicsit megfázva, így Kipchoge mögött valamennyivel lemaradva ért be, és még most sem volt 100%-on. Szinte egymás után értek be valóban 5:30 körül, Laci szomorkásan ingatva a fejét, Áron viszont szélesen vigyorogva.

screen_shot_2018-09-24_at_20_54_30.png

Én viszont megleptem magam, mert azzal nem számoltam, hogy most egészen jó formában vagyok és 50-60 km aszfalton valószínüleg menne ötpercesben is, így eléggé örültem, amikor tájfotózással, pisiszünettel, ivótasak töltő nagydepóval, a 30 km utáni kötelező maratoni fallal (Nem is tudom miért nem csapnak hozzá még egy kirit a szervezők, hogy tényleg maratonnak nevezhessék.) együtt beestem a célba 4:40 alatt, 35. hely környékén. A lefeléken toltam 4:03-as kilométert is, és elég sok 5 perc alatt vagy akörül volt.

Majdnem nutellás lángossal regeneráltam, de aztán a sors megkímélt, így felelősségem teljes tudatában mondtam Laci "Menjünk jövőre a Stubai Ultratrail «urban2glacier» nagy távjára!" felvetésére, hogy a 65 km, csak felfele, 5000+ szinttel, havas gleccseri céllal, tök jó ötlet, benne vagyok.

at_langos.jpg

7 komment

2018.09.19. 16:00 rrroka

Nike Zoom Structure futócipő teszt - Stabil, megbízható futótárs hosszútávon

Címkék: nike futócipő saucony futócipő teszt stabil cipő futocuccok.hu

2017 májusában sok csodás dolog történt, az egyik ilyen az, hogy a Nike ideális körülmények között rendezett maratoni fal áttörésén majdnem sikerült 2 óra alá mennie a 42 kilométeres távon Eliud Kipchoge-nak. Egy másik ilyen az, hogy majd egy évtizedes megbízható barátság után a Saucony Omni típusú stabil cipőiről Nike-ra váltottam. A váltás oka egy kedvező akciós ár volt, valamint az, hogy az Ultrabalatonon futottam a Nike cipőbuszról kölcsönzött Structure-ban egy bő félmaratont, és a legjobb dolog történt, ami egy új cipő kipróbálásakor történhet: megfeledkeztem arról, hogy egy másik cipő van rajtam. Mintha a lábamra öntötték volna.
Nos, azóta eltel másfél év, ezalatt futottam valamivel több, mint 3000 kilométert, amelyből majdnem kétezret a Nike Zoom Structure 18-as verziójában tettem meg, hiba nélkül. Nem volt vele gond esőben, hőségben és akkor sem, ha egész nap ebben császkáltam melóban, hogy a 20 kiris hazafutáshoz ne kelljen külön cipőt cipelnem. És még szép is volt.

img_20170506_082846_2.jpg

Ritkaság: szép futócipő, Nike Zoom Structure 18

2000 km után eljön az ideje a váltásnak, valójában egy év után kezdtem nézegetni a kedvező árú cipőket és most szeptemberben jött is a lehetőség ugyanott, mint a előzőleg, a futocuccok.hu outlet akciójában (Egy kuponkódot küldjetek légyszi, köszi! :D), ahol a lélektani határom alatt találtam ugyanebből cipőből egy 20-as verziót, ami még szép is. Oké, az ingyenes kiszállításhoz a kosárba kellett rakni még két pár mizuno zoknit is, de színben illenek a Nike-hoz, szóval nem probléma :)

img_20180919_091904.jpg

Színben passzoló zokni, vagányul/idétlenül álló fűző

Lőttem pár összehasonlító képet, hogy lássuk a 2000 megtett kilométer hogyan amortizálta az előző csukát, illetve hogy milyen innovatív változtatásokat eszközölt a nagy sportszergyár két verzió alatt.

img_20180919_091323.jpg

A régi futócipő felsőrésze piszkos, de hibátlan

img_20180919_091336.jpg

Valamit variáltak a cipőfűző bujtatókon, de a felsőrész kötött hatása megmaradt

img_20180919_091410.jpg

Meglepően erős a talp mintája, szinte terepcipős

img_20180919_091421.jpg

Befele kacsázok, ez meg is látszik a nagylábujjam alatt szétkopott talpon

img_20180919_091527.jpg

Más lett a belső támasz. Hopp, belógott az ujjam a képbe... Bocs! :D

img_20180919_091447_1.jpg

A sarokra érkezésem vagy sokat javult futótechnika váltással, vagy nagyon bírja a Structure a becsapódásokat

 

Fogalmam sincs miért olyan jó érzés a régi és új futócipőinkről írni, meg fotókat készíteni, de mindegy is, ez egy blog, nem kell mindig komoly és mély témákkal foglalkozni. :D

Ja, közben pár napja Eliud Kipchoge 2 óra 1 perc 40 másodpercet futott a berlini maratonon, ideális pálya, felvezető autó és gyémánt alakzatban előtte haladó váltott iramfutók nélkül. Egy zseni.

 

 

Szólj hozzá!

2018.09.09. 20:57 nezumi

Miért indulsz el egy futóversenyen?

Címkék: dombos útvonal Szőlőskör

gyo.jpg

Legtöbbször azért, mert már voltam és nem bírom kihagyni (Spar Maraton, Balaton Maraton, Balaton Szupermaraton, Budai Trail meg ilyenek). Vagy mert viszem a gyerekeket, hogy megszeressék (Wizzair Budapest Félmaraton).

Vagy mondjuk csak jót hallottam róla: gyönyörű a táj, élményszámba megy a szervezés, magával ragad a hangulat – az utolsó a sárvári körözgetés, a második a korinthosz.hu, az első meg a múlt szombati Szőlőskör. A Balaton-felvidék legszebb útjai, Balatonszőlős, Pécsely, Vászoly, Dörgicse, Udvari, Akali, Aszófő… belegondolni is jó! A másik meg, hogy mindenki, de tényleg mindenki dicsérte eddig! A szervezés is profi, klassz a hangulat meg minden. A táv is jó, 50k, benne nagyjából 500 szint.

Szóval évek óta fáj rá a fogam. Most úgy alakult, hogy egy nagy hegyi körön július végén estem egy baromi nagyot, eltört egy bordám, utána csak rövidebbeket mertem futni, de gyógyulgatott, úgyhogy neveztem.

Nem lesz itt tldr, szép helyszín, meg minden, én nem voltam kirobbanó formában, de bemásztam szintidőn belül.

Aki jönne, annak viszont összeszedtem ezt-azt.

- Szeptember első szombatján meleg van. Akármit mond az előrejelzés, bullshit. Ha azt írják, csendes eső egész nap, abból lesz 5-6 óra napsütés. Akinek a gyomra a melegtől leáll három óra futás után, ezt a versenyt simán hagyja ki, lehet 50-et futni hidegben is. Ha Spárta a cél vagy a sivatag, akkor hajrá, szuper edzőverseny!

- Ha Thor lóbálja a kalapácsát (aki nem nézi a Vikingeket, annak úgy mondanám, dörög az ég), az jelent valamit. Egyszer lecsap a zápor, de addig marha meleg lesz.

- Rossz jel, ha a honlapon alig lehet valamit megtalálni – viszont a fácsén azonnal válaszolnak, ha kérdezel.

- Nagy jófejség, hogy rajtszámos, keresztneves, kimosott pólót kap minden előnevező, ami nem is fekete, hanem direkt fehér a melegben, plusz papír rajtszámot is, ha a saját pólójában akar futni (szerintem még egy pólót se kéne a versenyen kipróbálni, de még akkor is jófejség).

szolos-fr.jpg

 - Ha nem írják, mi lesz a frissítőpontokon, ne is várj semmit, de komolyan. Víz volt, izó néha, kóla szintén, kaja ritkán – volt a hátizsákomban. Izóm nem volt, pánikszerűen megkértem a falvanként felbukkanó kísérőmet, hogy szerezzen. De komolyan, nem is ígérték! Én el vagyok kényeztetve, BSI, Terepfutás.hu, Korinthosz, dínom-dánom… szóval ide készülni kell rendesen :)

- Amire nem lehet készülni: végtelenül kedvesek, lelkesek és jófejek.

- Ha a fejedre szakad az ég visszafelé és már csak a két bringás van mögötted, akik zárják a mezőnyt, akkor ugyan retteghetsz a csapkodó villámoktól és a hasad se jön már helyre, viszont a vízben ázó toszkán táj csodaszép, és izgi figyelni a szembejövő autósok arcát: először nem értik, bakker, ez ott tényleg fut? Aztán intenek, hogy fúvazz, kemény!

dij.jpg

 - Ha a korcsoport egyetlen indulója vagy, mosolyogj, amikor bevánszorogsz ronggyá ázva a végén, és még aranyat is kapsz. „Ott a mezőny, ahol én vagyok” – ugye, a klasszikusok :)

Szólj hozzá!

2018.09.02. 19:00 rrroka

3Vulkán Kalandfutás

Címkék: félmaraton terepfutás nordicwalking Káli-medence Csobánc 3vulkán kalandfutás

3vulkan_rajt.JPG

Fotók: Páhi Karolin

Annyira beszélgettünk Ary Bence barátommal, hogy jól nem figyeltünk a jelzésekre, és szépen elmentünk a kék fújáson a narancssárga helyett, pedig a szervező Balogh Tomi többször elmondta a rajtban, hogy a frissítő után elválik a 11 km és a 21 km útvonala. Ha már ott voltunk megnéztünk egy eladó házat, majd visszaloholtunk a saját jelzésünkre vihogva  a bénaságunkon, de eztán jobban figyeltünk, a következő, erdőbe élesen jobbra letérő kék jelzésre váltást nem is rontottuk el, bár körülöttünk pár futó morgott, hogy ez nem tájfutás, de mi azon a véleményen voltunk, hogy jel volt, ha nem is erős (kicsit lemosta az eső éjjel), figyelni kell, ilyen egy Balogh Tomi féle kalandfutás.

3vulkan_kalandfutas.JPG

Megbeszéltük, hogy milyen dolog már az, hogy egyes terepfutók eldobálják az erdőben a kiürült zselés, pürés, energiaszeletes csomagolásokat, az ilyeneknek nagyon helyesen kizárás jár, mutattam is futótársamnak, hogy én is elteszem a vitatigrisem tasakját, megdícsért, hogy milyen rendes vagyok, mondtam neki, hogy nem erről van szó, hanem ha előbb érne be, akkor majd megmutatom, hogy ezt ő dobta el, diszkvalifikálják, így talán dobogóra kerülhetek, Tomiékat évek óta jól ismerem, szerinted kinek fognak hinni? :D

3vulkan_bence.JPG

Ilyesmiken nevetgélve vágtunk át az erdőn, megkerülve a mindszentkállai Kopasz-hegyet és visszakanyarodva Gyulakeszi és a Csobánc felé. A távunk félmaraton volt - ahogy terepfutásnál mondani szokták: minimum -, az időjárás kegyes, mert elállt az eső és kellemes hűsben futhattunk végre a nyári forróság után. A táj gyönyörű, a Káli-medence tanúhegyei, maradék vulkánjai mindenhonnan lenyűgöző látványt nyújtanak.
Mondjuk nem volt sok idő nézelődni, féltávnál 8-9. helyen voltunk, de többen nagyon bekezdtek, így tudtuk, hogy szép lassan kezdünk majd befogni embereket. Így is lett, egy-egy rosszul kanyarodó, emiatt deprimált futót befogtunk, vidáman invitáltuk őket, hogy tartsanak velünk, és remek tempóban haladtunk el mellettük, tovább mélyítve letargiájukat. Én az egyik előzés után még meg is álltam egy fotót csinálni a Csobáncról, belátom nem vagyok jó fej.
Ary lemaradt kicsit, én meg megláttam egy alamuszi emelkedő tetején az előttem lévőt, és tudtam, hogy a pulzusomra innentől nem figyelek (eddig sikerült 150 alatt tartani), 5 km lehet hátra, fele lejtő. Megfigyelés: ha egy előttem futó lassabban, nehezebben lép, mint én, akkor azt be fogom fogni. Most pont határeset volt, remekül mozgott, de valahogy látszott, hogy fáradt. Indulhatott a verseny. Mivel mással, mint a Csobánc oldalára mászással.

3vullkan_csobancvege.JPG

Nem nagyon akartam belesétálni az emelkedőkbe, de tudom, hogy ha elfogy a levegőm és beáll a combom, akkor oda a sebesség lefele, így még itt is belesétáltam ott, ahol nagyon meredek lett, ettől a kilaposodó részeken tempósan tudtam futni. Amikor utolértem, akkor még rá is tettem egy lapáttal, semmi nem töri le jobban a versengési kedvet, mintha nagy sebességkülönbséggel érkeznek mögéd, lépnek el melletted és még egy "Hellóhajrá, mindjárt itt a vége, innen csak leejtő!" kegyelemdöfést is bevisznek. 
Nagyon-nagyon figyeltem a felfestést, el ne szúrjam, mert volt itt az utolsó szakaszon egy kis pályamódosítás, de mivel itt már az 5 kiris táv jelzése is becsatlakozott a 11 és a 21 mellé, nem volt nehéz követni a három színű csíkozást. Mondjuk az erdőből kiérve nehezen tudtam elhinni, hogy még kell két kanyart tenni a szőlők között a célig, de lassítani már nem lehetett, az órám szerint 4 perces tempóban tettem meg az utolsó 3 kilométert, és harmadik helyen értem be. Ahogy látható a fotón, nem volt nagy előnyöm a negyedik helyezettel szemben. AB barátom pedig korcsoportos első lett. Gratulálok a kisöregnek! ;)

3vulkan_befuto.JPG

Kis feleségem már a célban volt, a 11 km-es nordic walking távon indult a miénkkel részben azonos pályán. "Ugye megnyerted?" kérdeztem, és igen megnyerte! :) 1 óra 42 percet ment a 11,2 km-en, 200 méter szinttel. Ez 9:10-es tempó NW technikával (ami azt jelenti, hogy nincs repülő fázis) és csak mesélem, hogy előző héten ment az érdi hendikep 5 kiris pályánján 41 percet, ami meg 8 perces tempó. Az elég szép, nem?

3vulkan_eredmeny.JPG

Ami meg pluszban szuper volt, hogy a kaját a Csobánc Íze (kézműves finomságok) készítette (pincepörkölt savanyúsággal, vagy vegáknak majorannás krumplifőzelék főtt tojással), ahol rettenetesen jó házi cuccokat lehet beszerezni nagyon király rusztikus (és macskás) környezetben. És ez egy mérföldkő a szponzorált tartalmak tekintetében, hiszen vendégül láttak minket egy kávéra, én meg most biztatok mindenkit, hogy ha arra jár, nézzen be hozzájuk.

3vulkan_macska.jpg

3vulkan_csobancize.JPG

Ja és végül a főszervezőről is felrakok egy képet ahogy tömi a fejét, mert lehet, hogy nem olyan precíz, mint Csanya, de mi akkor is imádjuk! :)
KÖSZI NEKTEK A BULIT!

3vulkan_tomi.JPG

 

Szólj hozzá!

2018.08.22. 18:00 rrroka

Szénás Kör - kiskör is, nagykör is

Címkék: kékkút terepfutás Tájékozódás Szénás-kör Eltévedés Nagykör Kiskör

szenaskor_nagy.jpg

szenaskor.hu

 

Ha harmincszor nem hallottam Szilvitől, akkor egyszer sem, hogy "Nem ez volt a legjobb ötletem.", pedig nem volt a nagy körrel semmi baj. Jó, hát ráment a napunk, és most is fáj még kicsit, de ugye azt csináltuk egész nap, amit szeretünk, szóval ez jóféle fájdalom.
Kellett egy kis lelkiismeret egyengető logisztikai támogatás kis feleségem és Nezumi részéről, mert nem szívesen lépek le otthonról egész napra, de így, hogy ők a kis kör 31 km-es távjának vágtak neki (Andinak első, Nezuminak meglett az aranyérem a harmadik teljesítéssel!) túrázva, nyugodtabb szívvel mentem ki a nagykörre.
Szilvi, érdi futótársam kipihentem érkezett (amennyire a hajnal hatkor startoláshoz ki lehet magunkat pihenni), alig egy hete futott Korinthosz 80-at 8 óra alatt. Kevés embernek javasolnék két ultrát egy héten belül, ő az egyik, egy kis maradvány talpfájdalmon kívül semmi nem gátolta, hogy egy jót napozzunk a Budai-hegységben, majd átruccanjunk a Pilisbe, aztán az utolsó 5 kilométeren elázzunk.

szenas_rajt.jpg

Mit vigyorgunk hajnal hatkor? Nezumi jelzi: neki ez a harmadik lesz.

 

Egy 75 km-es körre kell némi felkészülés (ja nem is mondtam, igen, ez egy bármikor teljesíthető "hivatalos", QR-kód leolvasós 75 km, 2175 méter szinttel), térkép nézegetés, track letöltés, víz és kaja számolgatás. Valamiért azt gondoltam 10 óra alatt megleszünk vele (Muhahaha!), így tíz vitatigrist és tíz szeletet (óránként egy, ugye) szuszakoltam be Aonijie márkájú divattáskámba a két literes víztartály mellé, teljesen jól elfért, kicsi kitömött lettem tőle, de mellény oldalsó és első zsebei elnyeltek mindent, 3-4 cucc került csak hátra, még vihettem volna magammal csomó mindent.

szenas_kaja.jpg

Ennyi kaját vittem + egy sör és egy kóla menet közben. Meg vagy nyolc liter víz.

 

Meg is ettem az összes pürét, meg a fele szeletkét, a babakaja okozott némi eruptív protuberanciát, de a kikondenzálódott anyagot a mágneses térkonfiguráció átmenetileg fenntartotta, így nem lett tradicionális terepfutó gopnik az erdő mélyén.
Szilvi nálam sokkal lazábban nyomta a táplálkozást, "Nem bírom az ilyen műkajákat.", mondta a jó kis biotechusa joghurtos-málnás cuccomra, ami se nem bio, se nem tech, nem is usa, és hááát málnás meg joghurtos is alig, de nekem vmiért ízlik és van benne L-karnitin, amire most mindenki rá van izgulva. Volt nála hat decathlonos aptonia zselé, egy csomag TUC keksz, egy csomag kesudió, meg egy sportszelet azt kb. ennyi. Ahogy meséli, a keddi napot ő is leginkább kajálással töltötte. :)

szenas_maradek.jpg

Ennyi kaja maradt, meg a szép érem.

 

Aki TLDR útibeszámolótól tart vár, minden egyes jelzésváltást hat bővített mondatban leírva, azok olvassák el az official négyoldalas szöveges itinert (nagyon jó, bár néha kicsit bőbeszédű, pl. Pilicsévtől kb ennyi elég lenne: fuss a kéken vissza a Szénás előtti kék keresztig.)

Nos, fontos elmondani, hogy Szénás nagykörön futni kell a futó szintidőn belüli teljesítéshez. Nem futogatni, kocogni, kényelmesen nézelődve, néha fotózva, kilátóból körülnézve, mert akkor himi-hamar kicsúszunk. Azt mondhatom, hogy Szilvivel mindketten tapasztalt futók vagyunk, ahol lehet futunk lendületesen, kisebb emelkedőket is simán megfutjuk, a lejtők is mennek, komoly eltévedésünk sem volt, mégis épphogy beértünk 12 óra alatt és ha nyitva van a Villa Negra vagy a Kopár csárda, és megiszunk egy-egy kólát, akkor simán oda van a teljesítés. Oké, volt két kis eltévedés, a Csergezántól lefele a murvás út elvitt kicsit balra, de 400 méteres bekötőúttal már vissza is értünk a pályára, illetve a Piliszentlászló előtt volt 200 méter, mert benéztük egy szintén széles úton a piros jel derékszögben balra susnyásba letérését (pedig van nyíl jelzés).
Volt egy szándékos kitérőnk: mivel 32 km-nél a Villa Negránál nem működött a falicsap és a focipálya büféje sem üzemelt, így kicsit letértünk a pirosról egy közkútig, amit Keratomival már felfedeztünk a korábbi Dömösről jöttünk futásaink alatt. Ha itt nem veszel vizet, és a Kopár csárda zárva, akkor a következő 30 km-en a Szeretet-forrás hűs vízéig nincs itató.

szenas_nagykor_kut.jpg

Itt tudsz vizet venni!

 

Ez összesen kb 2 km plusz táv, tereptempóban negyed óra, de az utóbbi kitérő nélkül kb fel kellett volna adnunk, nem lehet 3-4 órát víz nélkül menni nyáron. Meg se próbáld te sem.
Egyszer útba igazítottunk túrázókat (fekete-fehér nyomtatott térképpel a színes túristajeleken...), 3 perc. Bementünk egy sört, meg egy kólát inni két kocsmába, kétszer 4 perc (kellett az íz a sok víz után).

szenas_nagyszenas.jpg

Nagyszénásos. Oda szembe, kicsit jobbra a koporsó alakú hegyre megyünk át. Meg egy kicsit még balra tovább. 
A képen elrejtettük Szilvit.

Ezenkívül csak a kutaknál, forrásnál álltunk meg tankolni, amire igencsak szükség volt, mert én bizony elfogyasztottam a két liter húsz kilométer alatt. Bizony-bizony, az tíz liter százon, mint egy öregebb autó. Kétszer is üresre szippantottam a tartályt, ami elég ijesztő tud lenni, ha nem tudod mennyi idő múlva érsz a következő vízvételi helyig, hiszen 5 km terepen lehet 30 perc és 1 óra is.
Trézsi-kút, Szeretet-forrás! CSODA. 15 fokos friss, hűs, finom forrásvíz. Lehűtheted vele a karjaidat, fejed, a zsákba töltve jólesően hűti a hátad. Nagy kortyokban ittuk el a helyi lakosok elől, akik PET palackokban viszik haza, pedig kb ugyanezt a vizet ihatják szerintem a csapjukból is. A víztöltő néni szerint "Így legalább tudom mi van a vízben." ami fura érvelés, hiszen az ivóvizet naponta bevizsgálják, a forrást meg nem, de ezen lendüljünk át. FINOM a víz, ez a lényeg.
Közbe beért a kiskörön Andi és Nezumi, hét és fél óra, ami igen szép teljesítmény ebben a hőségben egy vízvétellel. Illeti őket is nagy gratuláció, kalaplengetés! :)

szenas_kiskor.jpg

Beértek!

 

Nekünk 55-60 km-től jött el az, amikor nagyon iparkodni kellett. Van itt egy ritka ronda alamuszi hosszú homokos emelkedő, ami csak akkor lehetne rosszabb, ha napnak is kitett. Rengeteg szarvaslégy próbált, hát nem is tudom mit csinálni velünk, leginkább úgy néztek ki, hogy csak idegesíteni akartak, el nem tudom képzelni miért jó nekik körülöttünk keringeni. A Szénás második megközelítése a piroson maga a nagyoncsúnya indulatszó. Beletörődve lendületesen caplattunk fel-fel-fel és még egy kicsit fel.
Na aztán elkezdett dörögni az ég. :D Bakker!

szenas_pilis.jpg

Onnan szemből jöttünk

 

Néztük az időt, volt kb 40 percünk megtenni a maradék hat kirit. "Ha nincs meg a futó szint, inkább be se írjanak." mondta kettőnk közül a motiváltabb, majd elkezdte tolni a lejtőn úgy, alig bírtam a nyomában maradni. Nagyon lestük a tracket is, mert egy elkúrás már nem fért volna bele, én magamban hozzátettem, hogy egy tanyázás sem, de Szilvi úgy ment az eleredő esőtől csúszós köveken lefele, hogy nevetnem kellett a korábbi kijelentésén, miszerint lejtőn nem mer futni. Egy lapra tettük fel, ha bármi hiba jön, akkor nem érünk be és ez lesz a legkisebb gondunk. Szakadt az eső, kiértünk az erdőből, itt már baj nem lehet, solymári aszfaltos utcák szevasztok, hova kellett így sietni, drága Szilvi? Még van két perc a szintidőből! :D
Én a magam részéről lerogytam a kerítés tövébe és léteztem, Szilvi meg jött-ment, pakolt, pörgött, puszilgatta Garmin FR 35-t, ami pont kibírta a 12 órás használatot. Jött az egyik szervező srác két cuki gyermekével, hozták az érmeket. Szilvi megjegyezte, hogy nem látott még így lepurcanni, mondtam, hogy nem is szokott előfordulni, én nem vagyok az a magamat kifutós fajta, de most ezt így kellett. Azt hiszem a befutóképünk elég bizonyíték, és itt már jó negyed órát pihentem.

szenas_nagykor.jpg

Beértünk!

Ha tetszett ez a poszt, akkor biztos teszeni fog Nezumi első és második kis körének beszámolója, meg a többi terepfutós írásunk is, pl a Nulladik Balaton Trail, ami igazán exkluzív, hiszen kb tucat csapat volt.

5 komment